Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-594

~)9'i, országos ülés 1915 ácczember 10-én, pénteken. 385 közepette, — hanem uralkodik azon kormányzati intézkedések vagy inkább nem intézkedések miatt, (ügy van! haljelöl) amelyek a gazdasági életet ennek egész mezején még sulyosbitják. Itt van, t. ház, elsősorban az adminisztráczióban megnyilatkozó kormányzati rendszer, az a szinte ijesztő közönyösség, hidegség és a megszokott sablonhoz való ragaszkodás, amelylyel az egész adminisztráczió során találkozunk, amely oly súlyos békókat rak a gazdasági életre, hogy sokszorosan tetézi a háború okozta hátrányokat. Itt van a városi lakosság óriási elkeseredése azon irányzat miatt, amely a kormányzat különböző ágaiban, de különösen az élelmezés kérdésében a városi lakosságot oly mélyen sújtja. Itt van a háború okozta természetes nehézségek miatt az a rengeteg mizéria vasúti közlekedésünk terén, — értve az áruszállítást — amely sokszorosan súlyosbítja a háború hatásait gazdasági életünk egész terén, melyet nem ment, nem igazol az a nehézség, amit a fokozott katonai szolgáltatás vasutainknak okoz, mert mindennél megvan a mód a megfelelő ellenintézkedésre. Itt van, t. ház, a kormány magatartása iparágak egy nagy sorozatával szemben, amelyet az építőiparban egyesült iparágak képeznek; itt van a beruházások kérdése, nem ma, hanem a háború kitörésekor, mikor bőven lett volna módunk ezt enyhíteni; itt van egy súlyos része a gazdasági életnek: a hadseregszállitások, amelyekben, daczára a hadügyministernek általam személyesen is ismert abszolút jóindulatának és abszolút tárgyilagosságának, a magyar gazdasági életből száz és száz milliók vesznek el és itt van az a súlyos elkeseredés, amely magyarország egész kisiparososztálya, a háború -által talán legsúlyosabban érintett társadalmi osztály körében tapasztalható amiatt a bánásmód miatt, amelyben épen a hadseregszállitások terén részeltetett. (ügy van ! balfelől.) Itt van, t. ház, az a, mondhatnám, iparellenes irányzat, amely a kormányzat különböző ágaiban különösen abban jut kifejezésre, hogy leghivatottabb iparosok, nagyipari körök tüntetőleg mellőztetnek minden kormányzati akczióban és a kormány szinte lenyűgözve egy iránj'ban, összes informáczióit monopolisztikus módon egy forrásból meríti, mellőzve az összes egyéb gazdasági érdekeltséget és itt van a dolgozó társadalomnak nagy érdeke, a szocziálpolitika, amelynek tekintetében semminemű politikát nem látunk (ügy van ! balfelől.) hanem a dolgozó társadalom érdekeinek lehető nagymérvű mellőzését. Hálás téma volna t. ház, ezzel a tárgykörrel behatóbban foglalkozni ; mégis mellőzöm azt, egyrészt azért, mert kerülni akarok a kritikában mindent, ami a mai körülmények között a hangulatot ronthatná, másrészt a rendelkezésemre álló rövid időt olyan nagyobb gazdasági kérdések taglalására kívánom felhasználni, amelyek közvetlenül a háború utáni időt érintik ; röviden megvilágítani kívánom az én szerény véleményem szerint a háború után várható gazdasági helyzetet; KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. Ezek tekintetében, amelyekre csak utaltam, mindössze arra szorítkozom, hogy két-három idézettel tájékoztassam a t. házat és talán a t. kormányt is, mely ha tájékozva volna a hangulatról, bizonyára kereste volna a módot a hangulat megváltoztatására, amely az érdekelt gazdasági és ipari körökben uralkodik. Egy olyan testület hivatalos közlönyéből veszem idézeteimet, amely Magyarország legnagyobb tekintélyű ipari testülete, amelynek — és ezt aláhúzva kívánom hangoztatni, hogy az ellenzékieskedés vádját már eleve is kizárjam beszédemből — tagjainak 90, talán 99%-a is hü kormánypárti és amely testületben az egyik vezetőszerepet t. barátom, az előadó ur foglalja el. Azt hiszem, maga ez a körülmény, hogy ilyen idézetet veszek igénybe, eléggé mutatja, hogy nem keresek szélső hangot. E nagyérdemű testületnek ez a lapja az adminisztráczió, a bürokráczia, a gazdasági életet nyomó közömbösség tekintetében igy nyilatkozik egyik nemrég megjelent közleményében (olvassa) : »Soha annyira nem érződött a konczepezió hiánya adminisztrácziókban, mint épen ma, mikor az összes, békés időkben bevált sémák lehetetlenné váltak, úgyszólván minden ügyet külön megfontolással, különleges szempontok szerint kell elintézni. Sajnos, nem igy történik. Mihelyest olyan dalogról van szó, amelynek még nincs preczedense — és ma a fontos esetek túlnyomó része ilyen — már hiába várunk az elintézésre. Az adminisztráczió az érdemleges elintézéstől való féltében a huzás-halasztás állásj)ontjára helyezkedik azzal a hátsó gondolattal, hogy hátha időközben elmúlik a háború és akkor felesleges dönteni.<< És hogy, t. képviselőház, ezt az általános kritikát két jellegzetes részlettel is illusztráljam, itt van a t. barátom, gróf Esterházy Móricz által tegnap a megszállott tartományok gazdasági kérdését illetőleg felvetett részlet kérdése ; OroszLengvelorszáa; gazdasági meghódítása a monarchia mindkét állama részéről, amelyet a kormán}' annak idején a meghódítás, megszállás után oly melegen ajánlott az érdekelt gazdasági körök figyelmébe. Am mikor a gazdasági érdekeltség szemrehányást tett a katonai kormányzóság azon közegeinek, akik illetékesek az ottani behozatalt és kivitelt irányítani, hogy a magyar érdekeket mennyire elhanyagolják, — mert hiszen érzékenységünkben gyakran többet látunk a közegek részéről, gyakran látunk tendencziákat, amelyek nincsenek, — akkor az a szomorú dolog történik, hogy a katonai kormányzóság azzal védekezik, — szószerint idézem — hogy mindaddig nem tehet semmit a magyar kereskedelemért, mig a m. kir. pénzügyministerium az iroda idevonatkozó előterjesztéseit el nem intézi, és igy csak az osztrák pénzügyministerium által engedett nagyobb kiviteli kontingenseket helyezheti el; többször sürgették már az elintézést a pénzügyministernél és remélik, hogy az meg is érkezik. Természetes, t. ház, hogy azalatt Ausztria indusztriáj a elfoglalj a azt a helyet, amely talán nekünk 49