Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-593

380 593. országos ülés 1915 deczcmber 9-én, csütörtökön. járulni ? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatképen mondom ki. Most következik gróf Esterházy Móricz képviselő ur interpelláeziója a ministerelnök úrhoz a katonailag megszállott területek kormányzása tárgyában. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Esterházy Móricz: T. képviselőház! (Halljak/ Halljuk!) Mielőtt kérdéseim egészen rövid megindokolására rátérnék, röviden jelezni kívánom, (Halljuk! Halljuk!) hogy mig egyrészt interjoellácziómmal alkalmat akarok adni arra, hogy a hadi események során elfoglalt teriiletek kormányzása tekintetében neesak az eddig szórványosan megjelent sajtóhiradás utján, hanem kormánynyilatkozat utján is nyerjünk tájékozódást, addig másrészt természetszerűleg kerülni kivánok minden olyan kérdést, minden olyan adatot, minden olyan területet a szónak geográfiai értelmében véve, amely nagyobb hadi műveletekkel ma még összefügg és természetes, épen ezen határoknál fogva, hogy nem kivánok e területeknek végleges sorsával és e kérdéseknek végleges, a háború utáni időszakban leendő elintézésével foglalkozni. T. ház! Azt hiszem, (Halljuk! Halljuk!) hőseink iránti tiszteletlenség volna részemről, ha azok után, amiket e házban hős csapataink teljesítményei tekintetében hallottunk, itt azokat ma szavakkal bármiképen tovább is kommentálnám. Hiszen tény az, hogy daczára egykori szövetségesünk hitszegő hátbatámadásának, ma a hatalmas orosz birodalomnak nem egy pontja távolabb van csapataink háta mögött, mint pár hónappal ezelőtt volt maga Budapest. Szerbiában is, azt hiszem, elérkeztünk a nagyobb hadmüveleteknek befejezéséhez. De azt hiszem, hogy mulasztást követnénk el, ha a háború 17-ik hónapjában nem foglalkoznánk azon közigazgatási és közgazdasági kérdésekkel, amelyek épen ezen területek nagysága, természeti gazdagsága, lakosságának száma s gazdasági és kulturális igényeinél fogva természetszerűleg előállanak. Talán aligha kell hangsúlyoznom azt, hogy az elfoglalt területek tekintetében teljesen azonos szabályokat felállítani nézetem szerint hiba, már csak azon szempontból is, mert például az egykori lengyel királyság rövid egy éven belül háromszor volt az egymást üldöző hadseregek százezreinek színhelye és viszont az ottani lakosság századokon keresztül a nyugati műveltségnek volt előharczosa, így tehát kulturális igényeinek ápolására is igényt tarthat még a mai ideiglenes kormányzat alatt is. (Ugy van! ügy van! a baloldalon.) Ennélfogva interpelláczióm első kérdése arra vonatkozik, hogy milyen álláspontot foglal el a kormány a hadi események során elfoglalt területek kormányzása tekintetében ; minő elvek, minő jogszabályok szerint történik a kormányzás és kik utján? Itt, t. i. nézetem szerint, bizonyos fontossággal bir az a kérdés, hogy vájjon tisztán katonai-e ez a kormányzás vagy pedig alapjában véve ez ugyan katonai, de polgári hivatalnokok utján gyakoroltatik-e a végrehajtó hatalom, különösen a közigazgatásnak egyes közoktatási és igazságszolgáltatási ágazataiban. Ha részben polgáriak ezek a hivatalnokok, kik utján és micsoda modalitások mellett történik ezeknek a kinevezése? (ügy van! balfelöl.) Itt csak mellesleg említem meg, mert teljesen távol áll tőlem, hogy a mai helyzetben bármilyen közjogi vagy közigazgatási szőrszálhasogatásokba bocsátkozzam, de a legutóbbi napokban különböző igen tiszteletreméltó helyekről felhívták figyelmemet arra — miután már ezt az interpellácziómat bejegyeztem volt — hogy pl. déli határainkon, szerb területen a magyar elemet bizonyos tendencziával hátrányosan kezelik. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsbbalóldahn. Mozgás jobbfelöl.) Engedelmet kérek, én személyesen azokon a területeken nem voltam és nagyon örülnék, hogyha ez az értesülésem téves informácziókon alapulna. Gr. Károlyi Mihály: Sajnos, nincs igy! Gr. Esterházy Móricz: Én csak azt akarom erről a helyről is hangsúlyozni, hogy szerintem a magyar nemzet és a magyar katona annyi jelét adta a monarchiához és a dinasztiához való becsületes hűségének, hogy ha bárki is létezik, aki még ma is gyanakvással vagy kicsinyes irigykedéssel látná ennek a magyar elemnek az érvényesülését, az minden egyéb szemponttól eltekintve a szellemi korlátoltságnak olyan fokát mutatná, (Ugy van! Ugy van! Helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldálon.) amely őt ilyen nehéz időkben a hatalomnak kezelésére képtelenné teszi. (Ugy van! balfelöl.) A második kérdésem és ez interpellácziómnak tulajdonképeni és szerintem ma a legfontosabb tárgya, vonatkozik azon gazdasági és részben pénzügyi rendszabályokra, amelyeket, a mint remélem, ott esetleg már létesíttettek, vagy amelyeket a legközelebbi jövőben, — azt hiszem, déli határainkról lehet e tekintetben szó — életbe fognak léptetni. Aziránt legyünk tisztában, hogy például Orosz-Lengyelországban az imént is emiitett háromszoros offenzíva igen súlyos megj>róbaltatásoknak tette ki az ottani lakosságot. Másrészt az ottani vidék gazdagsága és ennek a gazdagságnak ki nem használása olyan súlyos mulasztást involválna részünkről, (Ugy van! bal felöl.) amelyet szerintem a háború mostani stádiumában eléggé el nem Ítélhetnénk, tekintetbe véve különösen azt, hogy az ententehatalmak a világtörténelemben eddig szerintem páratlan kiélieztetési politikát folytatnak elle-. nünk. Ily körülmények között ezen gazdagság felhasználása kétszeres kötelességünk. (Helyeslés a baloldalon.) Es itt nemcsak a mezőgazdasági terményekre gondolok, hanem általában véve az ottlévő, részben elpusztult, részben kevés költséggel