Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-593

-372 593. országos illés 1915 deczember 9-én, csütörtökön. intéztetnek el, amelyek nem szoros értelemben véve budgetjogi természetűek. (Helyeslés a baloldalon.) Ez a formai hiba kétszeresen esik latba akkor, amikor olyan házszabályok alatt működünk, amelyek a költségvetési és felhatalmazási tárgyalást szűkebb korlátok közé szorítják, mint az egyéb ügyek tárgyalását. Én ebben kellemetlen tendencziát látok, hogy midőn arról, hogy a ház határozhasson, igen beható gondoskodás történik, mind az újonnan alkotott házszabályokban, mind azok alkalmazásában, ugyanakkor a parlamentarizmus másik éltető eleme, t. i. a diskussziónak szabadsága, hasonló gondoskodásban, hasonló gondozásban nem részesül. (Helyeslés a baloldalon.) Ez az egyik észrevételem magának az előterjesztésnek alakjára nézve. Amik az előterjesztéssel kapcsolatosan belügyi kérdések tekintetében elmondattak, azokra is — nehogy ismétlésekbe bocsátkozzam — igen röviden térhetek kiTeljesen magamévá teszem mindazokat, amiket t. barátom gróf Károlyi Mihály a választójogra vonatkozólag mondott és magamévá teszem azt a határozati javaslatot is, amelyet benyújtott, (Éljenzés a baloldalon.) másodsorban, amennyiben ez el nem fogadtatnék, magamévá teszem Rakovszky István t. barátomnak hasonló természetű javaslatát és ha bármely formai okból a kormány sem az egyiknek, sem a másiknak elfogadásához nem akarna hozzájárulni, legalább arra kérem a t. kormányt, hogy valamely tartalmas elvi kijelentés alakjában nyugtassa meg az országot arra nézve, hogy a magyar nép nem lesz a jövőben alárendeltebb helyzetben azon népek fiaival szemben, akikkel együtt küzd a csatatereken és akiknek egyikénél sem mutat kevesebb hősiességet és Önfeláldozást. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélső baloldalon.) A közélelmezési kérdésről bővebben már azért sem akarok nyilatkozni, mert egyfelől vannak a háznak olyan tagjai, akik ezen a téren az enyémnél nagyobb szakértelemmel és tapasztalattal birnak, másfelől pedig ez az ügy úgyis külön napirendre kerül. Csak egyet vagyok bátor felemlíteni még azokhoz a tárgyakhoz, amelyeket gróf Serényi Béla t. képviselőtársam mai nagyon figyelemreméltó felszólalásában érintett, midőn ő a gabonát, a lisztet és a burgonyát jelölte meg azon élelmezési főszükségletek között, amelyekre ő, igen helyesen, elsősorban terjesztette volna ki a kormánynak szabályozó működését. Legyen szabad ezekhez a czikkekhez negyedikül a tejet is felsorolnom, a tejet, mely elsőrendű élelmisziiksé^lete épen a betegeknek és a gyermekeknek. Es itt egy gondolatot ajánlok a t. kormány figyelmébe. Ha már drágaságban vagyunk, ha már az elsőrendű szükségletet képező élelmiczikkek csak igen nehezen szerezhetők meg, gondoskodni kellene azoknak olyatén általános hozzáférhetővé tételéről, hogy necsak az szerezhesse be, aki a drágaság mellett is j^énzzel bir, hanem azokhoz is eljuttasanak, még pedig elsősorban, akik erre leginkább rászorulnak, t. a. gyermekekhez és a betegekhez, tekintet nélkül arra, hogy van-e pénzük vagy sem. (Helyeslés a baloldalon.) Olyan helyzetben, mint amilyenben mi vagyunk, midőn a szabad forgalom elvén annyi csorbát ejtettünk, midőn kénytelenek vagyunk termelést is, forgalmat is, fogyasztást is szabályozni, ilyenkor valóban minden plutokratíkus előjogot ki kell küszöbölni és az egyéni szükségletnek, a legszélesebb néprétegek megélhetésének biztosítását kell elsősorban czélul tűznünk, ha egyesek a gazdagabbak közül emiatt nagyobb kényelmüknek és szokásaiknak megszorítását volnának is kénytelenek elviselni. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) A belügyi kérdéseknek egyike, melyek a vitában felhozattak, a czenzura kérdése. Itt is kevés hozzáadni valóm van azokhoz, amik ezekről a padokról már eddig elhangzottak. Megengedem, hogy a ezonzura háborús időkben bizonyos határig szükséges rossz. De azért, mert szükséges rossz, a szükség által igényelt legszűkebb korlátok közé szorítandó. (Ugy van! a baloldalon.) Amennyire megengedem és minden habozás nélkül meg is védem, ha kell, a kormánynak a háborús időkben azt a jogát, hogy minden sajtóbeli közleményt elfojthasson, mely a hadviselés érdekeinek árthatna, épugy ezzel a jus eminens-szel való visszaélésnek kell neveznem a czenzura minden olyan alkalmazását, amely e köpönyeg alatt ezeken a határokon túlmegy. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy a kormány egyes oly intézkedéseinek kritizálása, melyek a hadviseléssel semmi kapcsolatban nincsenek, korlátok közé szorittatik, ennek semmi értelmet nem tudok tulajdonítani. Hogy p. o. — amit a t. ministerelnök ur nem tagadott, ámbár itt felhozatott, amit tehát ténynek kell elfogadnom — kimondatott, hogy a czimer- és jelvény-kérdés ujabb rendezésének kritikája nincs megengedve, ezt semmiképen sem tudom sem megérteni, sem helyeselni, ezt tényleg a kormánynak a kritika alól való mentesítése tekintetében a hadijoggal való visszaélésnek lehet nevezni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) Épen igy nem vagyok képes megérteni azt, ami szintén tény, — és erről a tényről már közvetlen tudomásom van, — hogy egy fiatal tudósnak, aki egyik ismert művével nagy feltűnést keltett és akit ezzel a művel kapcsolatosan szokatlan támogatásban és dédelgetésben részesítenek, egyénisége, pályája és előmenetele a czenzurának különös oltalma alá helyeztetik. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem vagyok képes belátni, mi összefüggés van a hadviselés érdekei közt . . . Rakovszky István: És Szekfü közt! Gr. Apponyi Albert: ... és egy fiatal tudós