Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-593
593. országos ülés 1915 dec tam összeállítani arról, hány száz millió koronájába kerül ennek az országnak a vásároknak az az uzurpálása, amely azáltal áll elő, hogy az emberek nem mennek ilyenkor munkába, az állatokat pedig elvonják az igavonó munkától. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tudni kell azt is, hogy a vásárok legnagyabb része hogyan keletkezik. Ügy keletkezik, hogy a korcsmáros és a jegyző összeáll és a falunak, illetőleg maguknak akarnak jövedelmet csinálni. Elmennek egy befolyásos emberhez, rendesen egy képviselőhöz, hogy a vásárok megtarthatásának jogát keresztülforszirozzák. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez valóságos átka ennek az országnak és azért ezt a kérdést törvénynyel kellene szabályozni, s a vásárok nagy részét redukálni kellene, mert az a vásár legtöbbnyire ném egyéb, mint a semmittevés, a naplopás, a koresmázás és tivornyázás szinhelye. Én a vásárokat igenis korlátoztam volna. Ha ezzel szemben azt mondják, hogy az ellátás, a fogyasztás érdekei vannak veszélyeztetve akkor erre azzal felelek, hogy igen is, a konzumvásárokat, amelyek pl. a hústermelés szempontjából szükségesek, megengedem, azt azonban semmiesetre sem engedélyezném, hogy az igavonó állatokat is oda vigyék. (Helyeslés.) A múltkor Putnokon egy disznó sorsát kisértem figyelemmel egy vásáron. (Elénk derültség. Halljuk! Halljuk!) Annak a disznónak az árát 100 koronára tartották, de mikor a vásárból kiment, akkor 200 korona volt az ára és öt ember kezén ment keresztül. Ez a drágaság egyik fő kútforrása, hogy avatatlan kezek üzérkednek és az a fogyasztási czikk a termelőtől a fogyasztóig ix kézen megy keresztül. De hiszen ennek az országnak épen ez az átka (Ugy van I balfelől.) és e tekintetben nagy hibák követtettek el a városok és a városok tanácsai részéről is, amelyek sohasem próbálták és sohasem tudták a termelőt közvetlenül a város fogyasztóival összehozni, hanem mesterségesen növelték, különösen Budapesten a semmittevő, naplopó ügynökök számát. (Ugy van ! Ugy van ! Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A csalások és visszaélések mind onnan erednek, hogy Budapesten százszámra szaladgál az olyan egyén, aki nem tud mit csinálni és akinek a foglalkozása nem más, mint becsapni, meglopni a termelőt vagy a fogyasztót. (Ugy van I Ugy van ! Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen erre sehol a világon nincs példa: sehol a világon sincs ekkora számú ügynök, mint Budaj>esten. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Ha kimegy az ember bármelyik vásárba, ha kimegy valaki pl. a Tatterszalba lovat venni, a kocsijára tiz ügynök kapaszkodik fel s az ember nem tud tőlük szabadiüni. (Ugy van! Derültség balfelől.) Ezen a bajon segiteni kell, mert ez nem efemer jelenség ; ez kihatással van az egész jövő gazdasági fejlődésünkre. (Ugy van! balfelől.) Ezeket az embereket le kell telepíteni és valahogy a nemzeti munkában való rész•zember 9-én, csütörtökön. 355 vételre szoktatni. (Elénk helyeslés, derültség és tafs a bal,- és a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) Még egy körülményt kell felemlítenem (Halljuk ! Halljuk!), amit Berlinben és Drezdában láttam, azt t. i., hogy ott a városi villamos vasutat éjjelenként arra használják fel, hogy a szegény embereknek tűzifát, szenet és zöldséget szállítson. Ugron Zoltán : Itt még embert sem szálli- • tanak rajta. Gr. Serényi Béla: A zöldségszállitás Drezdában és Berlinben ugy történik, hogy a villamosokat rakják meg éjjel 12 órától kezdve különböző zöldséggel a város környékén és a villamosok szállítják be azt a vásárcsarnokokba. Ez roppant nagy fuvarmegtakaritást jelent és mostanában, midőn oly óriási hiány van lovakban és a fuvarozás úgyszólván lehetetlen, nekünk is feltétlenül kell ilyenféle reformokon törnünk a fejünket. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Amennyiben szerénytelenségnek tartanám, hogy a tisztviselői kérdéshez itt per longum et latum hozzászóljak, méltóztassék megengedni, hogy csak öt szóval foglalkozzam ezzel a kérdéssel. (Halljuk! Halljuk!) A tisztviselők sorsa ebben az egész háborúban a legsajnálatosabb. (Ugy van! Ugy van ! minden oldalon.) Mindenki más: a földbirtokos, az iparos, a munkás, még a nagy proletariátus is kiveszi ebben a háborúban többé-kevésbbé, egy bizonyos fokig a keresetből a maga részét. A legrosszabbul, a legsajnálatosabban a tisztviselő jár, még pedig az állami tisztviselő. Mert az a magántisztviselő rendesen tud magán segiteni, vagy mellékfoglalkozással, vagy azért, mert olyan üzemben van, amelynek tulajdonosa jobb díjazásban részesítheti őt, de az állami tsztviselők e tekintetben a legrosszabb helyzetben vannak, és ebből a szempontból csak nagyon örülhetek azon, ha nekik most, bár talán elkésve, de mégis nagyobb összeget juttatunk. Egy hang (balfelől) : Nagyon elkésett ! Gr. Serényi Béla : En a tisztviselők helyzetét, minthogy majdnem hat esztendeig szolgáltam két ministeriumban, többé-kevésbbé ismerem. A tisztviselőknek, t. ház, nem a fizetésük csekélysége a legnagyobb baja ; a tisztviselőknek két nagy bajuk van. Először az, hogy mi, illetőleg a társadalom vezető körei, megköveteljük tőlük, hogy ők ma is »vezető társadalom legyenek, tehát ugyanazokat a kiadásokat kell viselniök, minden ellenszolgáltatás nélkül, amelyeket a régi időben lehetett viselniök, ma azonban már nem lehet; szóval, ismétlem, azt kívánjuk, hogy »vezető társasdalom legyenek. (ügy van jobbfelél.) A másik főbaj és méltóztassék elhinni, hogy ez ig3>- van, a tisztviselők adóssága. (Ugy van! balfelől.) Megmondom, hogy ez hogyan keletkezik. Ugy áll elő a dolog, hogy van száz segédfogalmazó-gyakornok és van 200 segédfogalmazógyakornok-jelölt, akiket azután a legfelsőbb helytől a legalsóbbig protezsálnak, hogy nevezzék ki 45*
