Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-592

592. országos ülés 1915 deczember 7-én, kedden. 341 hátrányokat lehetőleg a minimumra korlátozzuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek után, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy áttérjek azokra a nagy, igazán nagy kérdésekre, amelyek, azt hiszem, e ház minden tagjának egész lelkét eltöltik. (Halljuk! Halljuk!) Midőn a képviselőház tavaszi ülésszakára összeült, Magyarországnak nem épen jelentéktelen sarka ellenség kezében volt. Folytak az egyelőre még beláthatatlan végű küzdelmek a Kárpátokban és mind valószínűbbé vált, hogy a monarchiának, sokak megítélése szerint, kritikus helyzetét egyik szövetségesünk orvtámadásra fogja felhasználni. T. ház! Soha azokat a hónapokat, amelyeket akkor átéltünk, elfelejteni nem fogom. (Ügy van!) Soha elfelejteni nem fogom azt a szavakban kifejezhetetlen emócziót, amely erőt vett rajtam, amidőn itt e helyen a gorlicei áttörés első hirét kezemhez vettem. Mire a ház eloszlott, május vége felé, hadaink megkezdték már és győzelemről-gyözelemre folytatták azt a diadalutat, amely az orosz katonai hatalomnak mélyen Oroszország hátárai felé visszavetésére vezetett. De ugyanakkor vált valóvá az olasz veszedelem. Hiszen utolsó ülésünkben foglalkozhattunk, mint befejezett ténynyel, Olaszország hadüzenetével. És ha gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur mai felszólalásában azt mondotta, hogy az Isonzó-vonalat győztesen tartó hadaink parancsnokai közül egyetlenegy sem gondolta volna azt a hadjárat kezdetén, hogy félévi harcz után még tartani fogják e vonalat, ezt az állítást én csak megerősíthetem. Hiszen az a vonal csak előzetes, ideiglenes védelmi vonalnak tekintetett; az igazi védelmi vonal ennél hátrább készült. A feladat csak az volt, hogy némileg lassítsuk az olasz hadak előhaladását. És annak a technika minden eszközénél hatalmasabb erkölcsi kincsnek köszönhetjük, a mely minden egyes katonánk lelkében él, hogy ezt az előőrsi vonalat megtarthattuk, és oly védelmi vonallá építhettük ki, amely előtt szine-java vérzett már el az olasz hadseregnek. (ügy van !) És, t. ház, most az utolsó hónapokban e két nagy sikerhez, az orosz hadsereg megveréséhez és az olasz offenzíva diadalmas feltartóztatásához harmadik sikerül a szerbiai hadjárat járult. Ezzel egy nem kicsinylendő ellenség esett ki ellenfeleink sorából és ezzel kapcsolatban a középeurópai békeszövetség — mert békeszövetség — hadereje hatalmas tényezővel öregbedett. Ez a győzelem, amely meghozta nekünk a szerb hadsereg megsemmisülését és Bulgária szövetségét, lényegesen módosította az erőviszonyokat az egész vonalon és megvetette biztos alapjait a Balkán-probléma állandó megoldásának, (ügy van! a jobboldalon.) Az az erős kötelék, amely most már Törökországot és Bulgáriát egy kompakt, földrajzilag is kompakt, de erkölcsileg még kompaktabb tömeggé egyesíti a két középeurópai nagyhatalommal, ez a szövetség olyan állandó alakulásnak nyújtja garancziáit a Balkánon, amely a mi érdekeinknek a teljes biztonságát és kielégítését jelenti, (ügy van! ugy van! jobb felől.) És maga az a tény, hogy Bulgária a maga nagy fellendülését, az ő nagy vágyainak és nagy szükségleteinek kielégítését a középeurópai államokkal szövetségben kereste; hogy Bulgária ellenállott a másik hatalmi csoport minden kísértésének, ez maga e kombináczió állandóságának zálogát rejti magában és megnyugtathatja a többi, a Balkánon közvetlenül érdekelt államokat az iránt, hogy ez a kombináczió fenyegetést nem tartalmaz magában egyetlenegy más független állammal szemben sem. (ügy van!) Hiszen az első, bevezető akczió ehhez az örvendetes eseményhez, t. ház a bolgár-török kérdés elintézése volt. Maga az a tény, hogy Bulgária és Törökország között teljes megegyezés létesült, hogy egy nagyon kényes és nehéz területi kérdés közmegnyugvásra megoldatott, maga ez, a szituácziónak egyik igen jelentékeny veszélyét eliminálta. De Bulgária politikai csatlakozása a monarchiához és Németországhoz, ismétlem, megnyugtatólag hathat egyéb tekintetben is. Hiszen máris látjuk, — igaz, ebben eléggé meg nem hálálható segítségünkre jött az entente diplomacziája, — (Derültség.) máris konstatálhatjuk a Görögország és Bulgária közötti viszony kielégítő fejlődését. Bizonyára nem várja tőlem a t. ház, hogy bővebben foglalkozzam ezzel a kérdéssel most. Nekünk tekintetbe kell vennünk Görögország mostani nehéz helyzetét, de egyúttal oly irányba kell terelnünk az eseményeket, amelyeknél fogva a Balkán későbbi békés fejlődésében Görögország elfoglalhassa azt a helyet, amely őt természetszerűleg megilleti. (Általános élénk helyeslés.) Másrészről azt hiszem, Bulgáriának a középeurópai szövetséghez való csatlakozását minden aggodalom nélkül fogadhatják Romániában is. Gondolom, általában a magyar közvélemény nagy többsége, ami az én személyemet illeti, én mindenesetre, ugy ítélte meg Románia természetes politikai orientáczióját, hogy neki az őt fenyegető legnagyobb veszélylyel, az orosz túlterjeszkedési veszélylyel szemben a maga saját érdekeinek megóvását, saját biztonságának garancziáit a monarchiával és Németországgal való szövetségben kell keresnie. Ez is volt a nagy román államférfiaknak, hogy ugy mondjam, tradiczióvá vált politikája. Ez volt mindenekelőtt politikája annak a legnagyobb államférfinak, aki Románia sorsát eddig intézte, boldogult Károly királynak. Én most, különösen erről a helyről, tartózkodni fogok minden kritikától és ha egyszerűen konstatálom azt a tényt, hogy, fájdalom, az utolsó időkben ez a politika meginogni látszott, hogy Romániában ellenkező áramlatok is kezdtek feltünedezni, és hogy ennek folytán