Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-592
336 o92. országos ülés Í9Í5 Rakovszky István: Azt mondja ez a czikk (olvassa) : »Mackensen és a drágaság.« A »Független Budapest« czimű, fővárosi ügyekkel foglalkozó hetilap egyik száma a drágaságról szóló vezérozikkében a következőket mondja (olvassa) : »Mackensenre hivatkozunk, a világháború egyik diadalmas hadvezérére, aki most a szerb hadjárat vezetését tartja kezében. Ez a nagy ember egy napon megjelent a balkáni hadsereg főhadiszállásán és az első dolga az volt, hogy uj makszimális árakat rendelt el, a régieknél lényegesen olcsóbbakat. A marhahús kilójának árát például két korona negyven fillérben szabta meg. A kereskedők persze összeröffentek és addig nyugtalankodtak, amig az ottani kereskedelmies iparkamara — mint az u. n. kereskedői érdekek hivatott fóruma — küldöttségileg járult Maokensen elé. A küldöttséget a polgármester vezette. A német hadvezér meghallgatta az érveket és igy válaszolt: »Azok az urak eleget kerestek a háborún. Ideje, hogy áldozzanak is érte valamit*. (Zaj és felkiáltások hal felöl: Ezt nem szabad megírni ?) »A ]3olgármester megkoczkáztatta a következő megjegyzést: »De tudja-e, exczellencziás ur, hogy ez törvényellenes ?« Maokensen elmosolyodott : »Tudom, de ehhez nekem kivételes hatalmamnál fogva jogom van. S különben is, ugy vélem, a lakosság háború alatt inkább él törvényellenesen olcsón, mint drágán, de törvényesen. < ; (Élénk derültség és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Soha klasszikusabb példa nem adódott még ennél arra az állapotra, amiben ma a főváros lakossága is sinylődik. Mert mire való a kivételes hatalom, ha nem ilyenre ?« Annál indokoltabb volt, hogy ezt felolvassam, hogy a czenzurának részrehajló eljárását jellemezzem, mert ez a hir megjelent a »Független Budapest* czimű hetilapban, ott megengedték, hogy megjelenjék, de midőn az »• Alkotmány« ennek a hirnek egy részét, amely mulatságos, átvette, azonnal jött a czenzura és betiltotta (Derültség balfelöl,) és ezek mind a drágaság ellen akarták védeni a lakosságot. Herczeg Ferencz: Egy szó sem igaz az egész hirből. Rakovszky István: Nagyon sajnálom, hogy az elnök ur megfosztott annak lehetőségétől, hogy a czenzura garázdálkodását (Ugy van! balfelöl.) itt jellemezzem. Nem akarok itt a t. elnök ur intézkedéseivel szembeszállani. Eogok módot találni, fogok itt beszélni és fogok itt felolvasni, mert a czenzura még a t. ministerelnök urnak ártatlan látogatásait sem kiméli meg. A t. ministerelnök ur látogatásait az ellenzéki lapnak nem szabad megírnia,, amidőn pedig a kormánypárti lap ezt hozza. Én nem olvashatom fel. (Élénk derültség és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem a ministerelnök ur személye miatt nem olvashatom fel, hanem az elnök ur miatt, és ha a t. ministerelnök urnak - emiatt, deczember 7-én, kedden. valami gyanúper alatt kell állnia, köszönje meg az alelnök urnak. (Derültség balfelől.) Nem szeretném, ha félreértenének és azt hinnék, hogy én ilyen válságos időkben a czenzura jogosultságát nem. apprecziálom. Igenis, ilyen válságos időkben szükséges a czenzura, de ez a czenzura nem mehet túl azon a határon, mint a meddig a hadműveletek biztonsága és a hadsereg sikereinek előmozditása és biztosítása követeli. (Helyeslés balfelöl.) Minden, ami ezen a határon túlmegy, reakczió, minden, ami ezen a határon túlmegy, nem egyéb, mint törvénytelenség és visszaélés. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Zárom amúgy is hosszura nyúlt felszólalásomat. Minden háború kedvez az autokratizmusnak. Minden .háború felszinre hozza azokat a nagy erkölcsi tőkéket, amelyek egy nemzetben szunnyadoznak. De sajnos, tág kajmt nyit egyúttal minden háború a korrupcziónak. a visszaéléseknek és minden rossznak, ami eddig elrejtőzött. És ezek annál inkább és annál könnyebben érvényesülhetnek, mert azok, akik ellentállhatnának, akik ellenük harczolhatnának, felléphetnének, nincsenek az ország határain belül, hanem künn vannak a lövészárokban. (Ugy van! balfelöl.) A nagy erkölcsi tőkék nagy szenvedéseken mennek át a háború alatt. A bűn, ha vele szemben a kormányhatalom, amely arra van hivatva, hogy védje a visszamaradottakat, nem lép fel teljes függetlenséggel, teljes erélylyel, czéltudatossággal, kíméletlenséggel, meg nem állva a legmagasabb ajtók előtt sem, pusztulásra kárhoztatja azt a nemzetet. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Egy ilyen háborúban nem az lesz a győztes, nem az lesz a diadalmaskodó, aki nagy területeket szerez meg az országának, aki nagy anyagi előnyöket fog biztosítani országának, hanem az fog győzedelmeskedni, az fog diadalmaskodni, aki a megrendített erkölcsi rendet helyreállítja, aki az erkölcsöket nemesiti, aki átérzi a csaták tüzében, hogy a háború nemcsak nemzetek viaskodása volt. hanem nemzetek tisztítótüze, megújhodása. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Egy kormánynak szerepe, egy kormánynak kötelessége ilyenkor mindent megtenni, hogy ez a nemzeti megújhodás lehető legyen, irtani gyűlölettel, irtani a végletekig a visszaéléseket, irt adni a szenvedőknek, védeni a hátramaradottakat. A kormány előtt nem szabad, hogy különbség legyen ilyen válságos időkben privilegizált barátok és a szenvedő fogyasztó tömegek között. A kormány részéről ilyenkor kicsinyes politika az, ha folyton csak párthatalmi előnyöket, párthatalmi czélokat, párthatalmi tekinteteket hagy szeme előtt lebegni: és talán a. múltban tett szolgálatok miatt a jelenben elkövetett bűnök felett szemet huny. A nagy megújhodásnak itt van az ideje. Talán bűnhődünk azért,