Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-592
334 502. országos ülés 1915 nyok nem drágultak meg oly mértékben, hogy 150%-kal kelljen emelni az árakat.« (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ráth Endre: Ezt nem engedték közölni? Rakovszky István: Nem ! (Tovább olvas.) »A sörkartell előtt egyedül a könnyebben szerezhető nagyobb haszon lebegett, mert ugy vélte, hogy a háború alatt a közvélemény szabadon nem mer nyilatkozni, és igy ellenállás nélkül emelheti az árakat a végtelenségig.« (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el) »A polgárság semmibevevését mutatja a tejkartell. Erről a kartellről a székesfővárossal kapcsolatban sokat lehet beszélni. A székesfővárosi tejnagykereskedők értik a módját, hogy kerülhetnek be leghamarabb a törvényhatósági bizottságba és innen az egyes közélelmezési szervezetekbe.* »A mai napig meg tudták akadályozni a tej makszimális árának meghatározását, és amikor a belügyminister szigorú utasítást, illetőleg rendeletet bocsátott ki a tej könnyebb hozzáférhetőségére, ugyanakkor a tejkartell vezérei meg tudták győzni a székesfőváros bölcs tanácsát, hogy a tej literjének makszimális árát 44 fillérben állapítsa meg.« »Ehhez igazán nem kell bővebb kommentár; mert ha magyarázatokat fűznénk a tejkartell eljárásához, úgy izgatással vádolnának bennünket.* »Korántsem akarunk izgatni akkor sem, amikor tudomására hozzuk olvasóinknak, hogy a vaskartell gyártmányainak árát 15 ö /o-kal emelte. Hogy mit jelent ez a mezőgazdának, nem is kell hangsúlyoznunk. Most, amidőn a vámkülföldről semmiféle gazdasági gépet, sem azoknak alkatrészeit nem hozhatjuk be, időszerűnek találja a vaskartell — amelynek a magyar állami vasgyárak is tagjai — az árak óriási emelését, mert a magyar földmivelő a szükséges gazdasági gépek beszerzésénél egyedül rájuk van utalva.« »Ha vizsgálódásainkat tovább folytatjuk, alig találunk oly elsőrendű fogyasztási czikket, amelynek előállítói nem volnának kartellben tömörülve. A kartell pedig megtermi a maga gyümölcsét, a már elviselhetetlen drágaságot.« »A kormány a reája ruházott kivételes hatalomnál fogva szigorú rendszabályokat léptethetne életbe, amelyek ezt meghiusitják. Nem tűrhető tovább, hogy az ország gerinczét képező középosztály ínséget és hiányt szenvedjen. Ha pedig a kormánynak nem állana módjában rendeletekkel megtörni a kartellek hatalmát, ugy a legközelebb összeülő országgyűlésre dolgozzon ki egy alkalmi törvényt a belső ellenség, a kartellek ellen. Hiszen az alkalmi törvények készítésében oly nagy a gyakorlata.* T. képviselőház! Ebben izgatás nincs, csak felszólítás, hogy a kormány a kartellek ellen törvényjavaslatot készítsen. Ha ezt a felszólítást deczember 7-én, kedden. a kormány nem is honorálja, de mindenesetre az illető urakra benyomást tesz, mert azok nem szeretik, ha a közfigyelem az ő áldásos működésükre felhivassék. Itt van egy czikk a czukorkartellről. Nem olvasom fel, nem untatom a t. házat, mert hosszadalmas. De itt van egy kimutatás, hogy milyen haszonnal dolgoztak a czukorrész vénytársaságok. A magyar czukoripar részvénytársaság alaptőkéje 12 millió korona. A nyereség 1912-ben, ez az utolsó kimutatás a Kompasszban, 2,440.414 korona. Mezőgazdasági ipari részvénytársaság. Alaptőke 6 millió korona, nyereség 1,458.966 korona. Nagysurányi czukorgyár. Alaptőke 5,280.000, nyereség 799.586 K. Hatvani czukorgyár. Alaptőke 7,200.000, nyereség 516.000 korona. Diószegi. Alaptőke 4 millió. Nyereség 882.375 korona. Nagyczenki czukorgyárak. Alaptőke 2,400.000 korona, nyereség 560.000 korona. És ezek a gyárak, amelyeknek ily nyereségük van, továbbra emelik a czukor árát, és Magyarországon, a mely főczukortermelő ország, majdnem legnagyobb a kontinensen, a czukor ára 1 koronán felül van, holott Berlinben 78—79—80 fillér annak a czukornak ára, a melyet Magyarországból oda visznek. Ezt a czikket nem volt szabad kinyomatni; elnyomása a czenzura mesterműve. Hír Németországból és Prágából. Ne higyjék, hogy valami nagy zendülésről, akasztásról van szó Prágában; nem; a czikk következőleg szól (olvassa): »A drágaság« — Berlinről ir — »A szállodákban és étkezőkben az árak semmit sem változtak. Ugyanazon árért adják most is az ebédet és a vacsorát a németek, mint a háború előtt. Két és fél márka volt az ebéd s három és fél márka volt a sokkal dusabh vacsora a háború előtt is, most is.« »Budapesten egy húsétel kerül most ennyibe a vendéglőben. Ezt, a mi állapotainkkal szemben álló olcsóságot ugy érték el a németek, hogy a közvetitő kereskedelmet a lehetőséghez képest elnyomták, (Helyeslés a baloldalon.) s a fogyasztók közvetlen összeköttetésben állanak a méltányos árakat kérő termelőkkel. Minket eleinte a közvetítők nyomtak, majd a termelők is eltanulták tőlük a túltengő élelmességet, melynek hatása a piaezokon tűrhetetlen állapotokat hozott létre«. A' czenzura nem engedte lenyomatni, hogy Berlinben olcsóbb a vacsora, mint Budapesten. Huszár Károly (sárvári) : Minden czenzura buta! Bartos János: Ki lehetett a czenzor? Rakovszky István: Most a ezenzurának egy nagyon érdekes mesterművét kell ismertetnem. Megczenzurázták Mackensent. (Nagy derültség.) A czikk a következő (olvassa): »Mackensen és a drágaság . . .« Elnök (esenget) : Kérem, kénytelen vagyok a képviselő urat félbeszakítani . . . (Nagy zaj
