Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-592

330 592. országos ülés 1915 segélyezéséről szólott, de ezt a t. kormány igen helyesen kivette ezen törvényjavaslat keretéből, belátva először azt, hogy nem tartozik ide, másodszor, hogy az ügy fontos és ezeknek az állami alkalmazottaknak sorsa megérdemli, hogy erről beható tárgyalásnak engedjenek teret a parlamentben. De ha ezt kivették, ugyanaz az indok áll fenn a többi különleges intézkedésekre, amelyek nem foglaltak helyet a budgetekben, amelyek külön intézkedést tartalmaznak. Hisz ugyanazzal a joggal esetleg egy létszámemelést is bevehettek volna az indemnitásba, bevehettek volna az államosításról szóló törvényjavaslatokat is és igy tovább! Ezekben sem látok egyebet, mint azt a törekvést, hogy a parlament jogait szűkebb körre szorítsák és hogy itt lehetetlen legyen egy beható tanácskozás és beható vita. De ha ezeket a törvényjavaslatokat a t. pénzügyminister ur már bevette ide, ami ellen nem tehetünk egyebet, mint hogy kifogást emelünk ellene, csodálom, hogy hiányzik innen egy törvényjavaslat, amelynek czime ez lett volna: a hadiszállitások és a nagy drágaság által elért üzleti nyeremények megadóztatása. (Élénk helyeslés és taps a bál- és a szélsobalóldalon.) Ezt a törvényjavaslatot nélkülözöm. Ha ezt is be tudta volna venni a törvényjavaslatba, higyje el a t. jiénzügyminister ur, mi ezért az egyetlen törvényjavaslatért talán szemet hunytunk volna a többi törvényjavaslat felvétele előtt. Ezek az indokok késztetnek elvbarátaimmal együtt arra, hogy a törvényjavaslatot el ne fogadjuk. Ebben megerősítenek engem azok a szimptomák, amelyeket észlelek, ha vizsgálom a kormány magatartását, a kormány ténykedését ebben az egész nagy világot érintő válságban. Felteszem a kérdést: Megtett-e mindent a kormány, hogy a válság okozta nehézségek enyhittessenek ? Feladatának magaslatán állott-e, igyekezett-e azt a nagy nemzeti együttérzést, melyet katonáink hősiessége előidézett, a belviszályok megszüntetésére, szívvel, észszel, lelkiismerettel kihasználni? Orködött-e afelett, hogy közszabadságaink a háború által indokolt megszorításokon túl ne érintessenek ? Grondoskodott-e arról, hogy az üzérkedés ne fosztogathassa a hátramaradott lakosságot? (TJgy van! JJgy van! a bál- és a szélsobalóldalon.) Tett-e erélyes lépéseket a korrupczió üldözésére ? Ha felteszem ezeket a kérdéseket önmagamban, a legsivárabb kép tárul szemeim elé. A kormány működése ezen a téren csupa mulasztás. (TJgy van! a baloldalon.) Ez a nagy nemzeti szerencsétlenség nem érlelte meg a kormányban azt az érzést, hogy meg kell tenni mindent, hogy a pártellentótek enyhüljenek. Nem lehet vádolni az ellenzéket azzal, hogy folytatta volna a háborús idők alatt előbbi magatartását. Az ellenzék honorálta nagy önmegtagadással (JJgy van! a báloldalon.) azokat a nehézségeket, amelyeket minden kormány deczember 7-én, kedden. — ez a kormány is — hibáján kívül kénytelen elszenvedni a háborús viszonyok folytán. Mi azonban nem észleltünk az egész vonalon egyetlen lépést sem, amely arra engedett volna következtetni, hogy a magábatérés, amely ezen nagy megpróbáltatások idejében minden tisztességes, becsületes, szivvel bíró ember kötelessége, a túloldalon bekövetkezett volna. (Ugy van! a baloldalon.) Nem történt semmi az ellentétek enyhítésére, — ellenkezőleg! Ez a nagy nemzeti csapás, ez a nagy szerencsétlenség, ez a világraszóló nagy válság arra volt jó, hogy a kormány a saját embereit védje és ellássa minden jóval. (Igaz! TJgy van ! a baloldalon. Ellenmondás jobbról.) Nem volt elég állás rendelkezésre, ujakat kellett teremteni. (TJgy van! a baloldalon!) Kormánybiztosokat, kormánybiztosi helyetteseket, ministeri biztosokat, egy uj hivatalnoki kart eresztettek rá az országra, amelynek semmi dolga, de nagyon nagy a fizetése. (Igaz! TJgy van! balfelöl. Ellenmondás jobbra.) Akkor, mikor a segédeszközök amúgy is a legfokozottabb mértékben igénybe voltak véve, amikor szükség volt minden egyes fillérre, a katonák, a sebesültek részére, amikor az utolsó filléreket uzsoráskodó bankok vették ki a hátra maradott árvák, özvegyek és családbeliek szájából, akkor érkezett el az ideje annak, hogy azok az urak ismét uj jövedelemhez jussanak! (Igaz! TJgy van! a báloldalon. Elénlc ellenmondásolt a jobboldalon.) B. Lévay Lajos : Kik azok ?! (Zaj.) Rakovszky István: Kérem, tudtommal a kormáuypárt olyanokból áll, akik tudnak írni és olvasni. Ha valaki kíváncsi vegye elő a hivatalos lapnak a háború kitörése óta megjelent számait és abban olvasni fogja. Tudtommal a hivatalos lap ott fekszik a munkapártnak asztalán. T. képviselőház! Két súlyos mulasztás terheli a kormányt. Az egyik az, hogy nem gondoskodott kellőleg a lakosság megélhetésének biztosításáról. A másik az, hogy azon rendkívüli hatalmakat, amelyeket ily rendkívüli időkben minden kormánynak joga, sőt kötelessége igénybevenni, nem azon határokon belül érvényesítette, amelyek betartására etikailag, morálisan, sőt törvényesen is kötelezve van. (TJgy van! a baloldalon.) A napokban olvastam, hogy a német birodalmi gyűlésnek azon bizottsága, amely az országnak élelmiszerrel való ellátása felett őrködik, jelentésében azt a nyilatkozatot tette, hogy Németország olyannyira el van látva élelmiszerekkel és minden az élet fentartásához szükséges eszközökkel, hogy emiatt a háborúnak egy nappal sem kell hamarább bevégződnie. Aki Németországban megfordult, észlelhette, hogy ott — összehasonlítva a mi viszonyainkkal — drágaságról nincs szó. De tovább megyek: aki megfordult az elfoglalt lengyel tartományokban, tapasztalatra juthatott, hogy