Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-592

328 592. országos ülés 1915 foglalkoznunk kell a nyilvánosság előtt is vele és azt hiszem, hogy minden veszély nélkül konstatálható, fixirozható ebben a kérdésben két alapigazság. Az egyik az, hogy a történelmi Lengyelországot, amennyiben a hadiesemény tisztázva lesz, visszaadni az orosznak, kardinális hiba volna. (Ugy van t a jobb- és a baloldalon.) Mert ennek az volna a következménye, hogy éppen ez az Achilles-sarka Oroszországnak kigyógyulna, mert Lengyelország belátná, hogy nincs többé mit remélnie Közép-Európa győzelmétől, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy a sors egyszer s mindenkorra odalánczolta Oroszországhoz, hogy le kell mondania arról a reményről, hogy bármikor is felszabadulhat a járom alól. És akkor természetesen előtérbe lép a lengyel nemzet másik természetszerű vágyódása, az egyesülés : ha már nem tud felszabadulni, legalább legyen nagyobb tömegekben egy kormányzat alatt és kifejlődnék tendenczia, az a vágy a lengyel nemzetben, hogy cári védelem alatt törekedjék az egyesitést biztositani. Pedig egy győzelmes harcznak oly sok áldozat után, amelyet hoztunk, ez nem lehet a következménye. (Igaz! ügy van ! a bal és a szélsőbaloldalon.) A másik nagy igazság, amelyről, azt hiszem, ma már nem lehet szólni, az, hogy nem szabad Lengyelországot újra kitenni a fölosztás veszélyének. (Igaz í Ugy van l a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bármikép oldassék meg a kérdés, azt az egyet ki kell zárni, hogy a lengyel nemzet testén uj operácziót végezzenek, mert különben megint az volna az eredménye ennek a politikának, hogy egy uj fajt, amely eddig inkább felénk vonzódott, ellenségessé tennénk és ezzel bűnt követnénk el. Etikailag nincs is erre jogunk ; bün volna halmozni azt, amit eddig tettünk ebben a tekintetben, és újra elkövetni azt a hibát, amelyet a múltban elkövettünk, holott most alkalom volna a régi hibát helyrepótolni. És épen Magyarországnak a hideg észen kivül hallgatnia kell egy kicsit az érzésre is. A lengyelek története, múltja szerencsétlen. Lengyelország épugy, mint Magyarország a múltban volt, fel van osztva, idegen járom alatt szenvedett. Nekünk át kell éreznünk, hogy mit jelent ez egy nemzetnek, mennyi kint, mennyi szenvedést jelent ez és ennélfogva erkölcsi kötelességünk ezt megérteni és baráti kezünket nyújtani Lengyelországnak! Amennyiben ők is belátják, hogy a jövő ide kapcsolja őket Közép-Európához és jövőjük elválasztja őket a pánszlávizmustól, annyiban a legnagyobb rokonszenvvel, bizalommal és barátsággal kell őket fogadni, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ez az érzelem a legbölcsebb politika, mert a bizalom bizalmat fog kelteni. Kicsinyes kritikából, nagy követelésekből a lengyelekkel szemben kiinduló bizalmatlanság és rosszakarat pedig elmérgesitené viszonyunkat mindjárt az első lépésnél. Az első lépések szoktak a legfontosabbak lenni; a jövő fejlődésére rányomják deczember 7-én, kedden. bélyegüket. Ezért azt hiszem, mindenesetre a magyar nemzet érzelmeinek is meg fogok felelni, amikor innen üdvözlöm a lengyeleket, (Éljenzések) és annak a reménynek adok kifejezést, hogy Lengyelország közjogi léte középeurópai keretek közt fog — hogy hol és miként, azt nem akarom vitatni — helyet foglalni..(Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az indemnitást nem fogadom el. (Mink éljenzés és taps.) Elnök : Az ülést egy órára felfüggesztem, (Szünet titán.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik? Kostyái Miklós jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. képviselőház! Mielőtt magához az úgynevezett indemnitási javaslathoz hozzászólnék, engedje meg a t. ház, hogy én is csatlakozhassam azokhoz a nyilatkozatokhoz, amelyeket az előttem szólók a béke érdekében tettek. (Halljuk I) Mi is ugyanazon a nézeten vagyunk, hogy elég vér omlott már el, elég keserűség van a világon és hogy, hacsak lehet, okvetlenül arra kell törekednünk, hogy a béke áldásaiban a nemzetek mielőbb részesüljenek. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ha én ehhez ragaszkodom, éh csak becsületes békére gondolok, olyan békére, mely nem törekszik arra, hogy az egyik nemzet a másik nemzetet letörje, hanem beláthatatlan időkön belül megvédi a világ népeit oly borzalmas katasztrófától, mint amelynek közepében ma élünk. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Én is abban a nézetben vagyok, hogy reánk és szövetségeseinkre nézve minden pillanatban megköthető lenne a béke, ha az ellentáborban ugyanilyen emberséges érzelmekkel találkoznánk. De mindaddig, amig ők az emberiesség, a humanizmus, a czivilizáczió legprimitívebb követelményeivel szemben az önző hatalmi vágyaikat állítják fel, mindaddig békéről szó nem lehet, és mi is készek vagyunk állani a harezot addig, mig a becsületes, a tisztességes, a hosszú időkre szóló békét megköthetjük. (Helyeslés a baloldalon.) Ezekután áttérek magának a törvényjavas.latnak tárgyalására. Érdekes törvényjavaslat. Pszichológiai tekintetben érdekes, mert igazolja azt a pszichológiai tételt, mely akként szól, hogy bárminő rátermett legyen egy férfiú az ő feladatának elvégzésére, bárminő nagy ember legyen az ő szakmájában, a legritkább esetek közé tartozik, hogy mentesíteni tudja' magát azon áramlatoktól, azon befolyásoktól, amelyek körülötte kavarognak, melyek körülötte érvényesülést keresnek. A t. pénzügyminister ur itt beterjeszt egy törvényjavaslatot. Már a czime valótlanság. A t. pénzügyminister urnak szándékától, tudom, távol állott az, hogy félrevezesse a képviselő-