Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-592

326 592. országos ülés 1915 másutt sehol sem látom. (Ellenmondások jobbfelöl.) Jártam Németországban, de ott nem láttam a czenzurának ilyen nyomait. Nem láttam ezeket a fehér lapokat, mert ott meg tudják előzni az ilyesmit. Ezek a fehér lyukak mindenesetre ijesztik a lakosságot. Izgatják. Azt hiszik, hogy bajok történtek, veszélyek vannak, amiket el kell titkolni, és akkor a közönség bizalmatlanná válik, abban sem hisz, amit kinyomatnak, mert azt mondja, igaz, hogy ez megjelent, de a csattanója a dolognak abban a részben volt, amit a czenzura törült. Vagy pedig azt hiszi, hogy itt visszaélés van, amit leplezni akarnak. Egyszóval a bizalmat, azt az érzést, hogy tudja, mi történik, hogy nem akarják félrevezetni, ezt az érzést gyöngíti a czenzura. Ennélfogva nagyon vigyázni kell a czenzura kezelésénél. Egyes dolgokban határozottan uj bajokat okoz az, hogy czenzura van. Itt vari pl. a külügy. Én általában hibásnak tartom a külügyi kérdések tekintetében gyakorolt erős, szigorú ezenzurát. Mert mi ennek a következménye? Az, hogy tulajdonkópen a kormány válik felelőssé a lajjok külpolitikai akcziójáért, ami pedig nagyon kellemetlen dolog, mert bármiképen nyirbáljuk is ezeket a külügyi közleményeket, becsúszhatnak a lapokba olyan dolgok, amik nem veszélyesek, nem károsak, ha mindenki tudja, hogy az csak egy lap egyéni véleménye, de veszélyesekké és károsakká válnak abban a perczben, amint azt mondják, hogy hisz ezt a kormány engedélyezte. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Hogy pedig mindez részemről nem a fantázia szülötte, ezt bizonyítja az olasz tárgyalásokra vonatkozó Vöröskönyv. Eszerint 1915 február 15-én báró Macchio nagykövet azt jelenti báró Buriánnak, hogy Rómában, az odavaló sajtóban nagyon rossz impressziót keltett az, hogy tekintélyes bécsi lapok minden territoriális konezesszió ellen állást foglaltak (olvassa): »Weil sie von der Censur nicht beanstandet wurden«. Ez okozta a nyugtalanságot, enélkül mindenki természetesnek tartotta volna, hogy akad olyan bécsi lap, amely eleve tiltakozik minden területi átengedés ellen, igy azonban ennek diplomácziai súlya van. És most is a legutóbbi napokban olvastam neutrális államokról olyan czikkeket, amelyek, ha egy lap véleményét fejezik ki, veszélytelenek, de, ha az a nézet, hogy ezt a kormány engedélyezte, hogy ezt eltűri, elnézi, esetleg talán szereti is, akkor igenis, nagyon károsak lehetnek. Itt van egy másik példa, ami a német tőkére vonatkozik. Az »TJj Nemzedék«, amelyre most különösen rájár a czenzura, (Felkiáltások balfelöl: TJgy van! Független lap! A legjobb lap!) kezeim közt lévő számából a czenzura törölt egy czikket, mely ugy hallom, valami belügyi kérdésről szólt. (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek !, Gr. Andrássy Gyula; Állítólag valami irodalmi kérdésre vonatkozott ez a törölt czikk. deczember 7-én, kedden. Ezzel szemben azonban ugyanebben a számban a német tőkének olyan megtámadtatását olvashatjuk, amely ismét nem veszélyes ha egy laptól ered, de igenis veszélyes, káros és elitélendő, ha mögötte a kormány áll, csak olyan formában is, hogy ezt nem tartja veszélyesnek. A földgázról ir a lap és azt mondja, hogy a német tőke itt, Magyarországon nem magyar politikát fog csinálni, hanem román politikát csinál. (Közbeszólások bal felöl: Természetesen !) Kérem, én ezt a kérdést nem akarom vitatni. Ha majd esetleg sor kerül rá, ha ez a kérdés napirenden lesz, akkor lehet, hogy hozzászólok. Én csak azt mondom, hogy nagy hiba, ha a kormány ott, ahol czenzura van, ilyesmit keresztülbocsát, főleg mikor alkalom van arra, hogy a német tőke ide jöjjön. Ilyen körülmények között, ha czenzura van, meg kell védeni a német tőkét az ellen, hogy ilyen támadásnak legyen kitéve. Természetes, hogyha nincs czenzura, akkor ez csak egy kritika, olyan mint a többi, és a német tőke tartozik ezt eltűrni. Szabad országban a legkülönbözőbb vélemények meg vannak engedve. De általában tul is megy a czenzura azokon a korlátokon, amelyeket a közérdek megszab. Nem akarok itt most több adatot felhozni, csak egypár esetre akarom a t. ház figyelmét terelni. (Ralijuk !) Pl. amikor azt kérték az újságoktól, hogy (olvassa) : »Augusztus 21-én az »A.z Est« külön kiadásában megjelent annak a hirnek átvételét, hogy nálunk külföldi mintára konczentrácziós kabinetet fognak alakítani, mellőzni szíveskedjenek.« (Elénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát arról nem szabad írni, hogy konczentrácziós kabinet van készülőben ? Hogy milyen országos érdek vezethette a ezenzurát ebben, azt nem tudom. Lehet, nem tudom, hogy ez csak annak a czenzornak a hibája. (Mozgás baljelől.) Elvégre minden közegért nem is vállalhat az ember felelősséget, azonban van ilyen eset nagyon s»k (Ugy van ! baljelől) és ugy hallom, maga a ministerelnök ur a szükséges korláton túlmenő direkt utasításokat adott tárgyalások alkalma vei ; ugy hallottam, — ha nincs ugy, csak egy szavába kerül a ministerelnök urnak és ha azt mondja, hogy nem igy van, akkor elejtem ezt, — hogy ő azt mondta volna, hrgy pl. a czimer kérdését nem szabad tárgyalni. (Élénk mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát hogyan jut ő ahhoz, hogy ezt eltiltsa l (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Ha arról volna szó, hegy valaki esetleg lázító hangon írna erről, akkor előáll annak a lehetőségnek a mérlegelése, hogy vájjon a közérdek nem kívánja-e ennek megakasztását, de hogy a czimerkérdésnek mikép való megoldását kritika tárgyává ne legyen szabad tenni, azt elitélni ne legyen szabad, ezt, bocsánatot kérek, be nem látom. (Helyeslés baljelől.) Polónyi Géza : Dicsérni szabad ! Gr. Andrássy Gyula: Van azután más eset is. Pl. hogy a ministerelnök ur kijelentette volna, (Halljuk !) hogy egy bizonyos éles hangon való