Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-592

318 :>!>2. országos ülés 1015 Kiink, mindig azt fogjuk látni, liogy minden íé] a másikra hárította át a felelősséget, mindegyik azt mondta, hogy a másikat terheli a háború kezdeményezésének ódiuma. Ezek akadémikus vitatkozások fognak maradni. Ezekről tiszta, világos képet majd csak a történelem fog szolgáltatni, az a történelem, amely már nincs érdekelve, amely teljesen pártatlanul és objektíve tud és akar ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Azonban van és lesz egy megdönthetetlen argumentum arra nézve, hogy ki volt ennek az egész Európára vészthozó világháborúnak a megszüntető] e és ez az a nemzet, az a nép lesz, amely daczára annak, hogy győzött, daczára annak, hogy a győzelem teljes tudatában van, mégis ő teszi meg az első lépést a béke iránt. T. képviselőház ! Egyenesen tiltakozom az ellen, hogy a béke szó felemlitését bárki is gyengeségnek tekintse. (Helyeslés a baloldalon.) Egyenesen tiltakozom az ellen az állítás ellen, hogy a gyengeség jele volna az, hogy én a »békeszót«a szájamra vettem. Ellenkezőleg, épen az erő tudata mondatja velem ezeket a dolgokat, (Igaz! ügy van ! a baloldalon.) épen az az erkölcsi erő, épen az a tudat, hogy, igenis, győztünk az egész vonalon, ez teszi lehetővé, hogy erről a kérdésről beszéljünk. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Ha kételkedni akarna ebben valaki a külföldön és rosszakaratú, lehetetlen aigumentáczióval a gyengeség jelének venné ezt a nyilatkozatomat, akkor az illetőt arra utalom, nézze meg a háborús térképet és azután beszélj en. (ügy van ! a baloldalon.) A háborús térkép elég fényesen bizonyítja, hogy itt gyengeségről nincs szó, csak önbizalomról és humánus felfogásról, (ügy van!) Magasztos kulturszempontok és humánus szempontok azok, (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) amelyek ezt mondatják velem, humanisztikus szempontok, amelyek lehetetlenné teszik, hogy az ember ezt a rettenetes öldöklést közömbösen nézze ós hogy amikor az ember győzött, amikor a legszebb szerep várakozik reá, amelyet irigyelni fog az utókor, ezt a legszebb szerepet ellökje magától. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Polónyi Géza: Végét kell vetni az embermészárlásnak ! Itt az ideje ! Gr. Károlyi Mihály: Konstatálom azt, t. képviselőház, hogy nem beszéltem a békéről, mint olyanról, a béke kérdéséről, a béke mivoltáról, a béke időpontjáról. Én a békéről, mint teóriáról beszéltem. Teoretikus értelemben, mint ember, mint kultúrember, mint czivilizált ember, aki elborzad ettől a mostani látványtól. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Elég tanújelét adta ez az ország s a szövetséges államok polgársága is, a fizikai bátorságnak : adják hát most tanújelét morális bátorságuknak ! (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mert a morális bátorság, bizony, sokszor még nehezebb, mint a fizikai bátorság. (Ugy van ! a baloldalon.) T. képviselőház! Áttérek most beszédem végére, de, hogy ugy fejezzem ki magam, aktualitás és realitás szempontjából legfontosabb részére. (Halljuk! Halljuk!) Elmondtam, t. képviselőház, deczember 7-én, kedden. mik azok az ideálok, amelyekért a magyar állam és a magyar polgárok küzdenek. Elmondtam, hogy igenis, azt reméljük és azt óhajtjuk, hogy a háború eredményeként egy politikailag szabad, politikailag függetbn, az önálló állami élet minden attribútumával felruházott nemzeti állam legyünk. Elmondtam, hogy mi gazdasági függetlenségünkre, pártprogrammunknak erre a pontjára is a leghatározottabban súlyt fektetünk. Elmondtam azt is, hogy mi, a függetlenségi párt egy demokratikus választói jogot akarunk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nem mintha azt hinnők, hogy a választói jog a demokrácziát jelenti, de szükségesnek tartjuk a választói jogot a demokratikus intézmények létesítése szempontjából. (Ugy van ! a baloldalon.) (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) T. képviselőház ! Nem mondhatom, hogy e három princzipium közül egyik fontosabb volna nekünk, mint a másik; számunkra, akik ehhez a pírthoz tartozunk, ez a három elv egyformán fontos. Azonban e három pri- czipium között időbeli szempontból különbséget teszünk. Mi belátjuk, azt, hogy joolitikai és gazdasági önállóságunkat nem lehet a háború alatt kiépíteni, hogy ennek technikai akadályai vannak. Azonban a mi a választói jogot illeti, azt tartjuk, hogy ezt nem'pro futuro, hanem pro nunc, a háború alatt kell megvalósítani. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Hogy a választói jogot a háború alatt akarjuk kiterjeszteni, ez természetes dolog. Nem akarom itt elsorolni, t. képviselőház, mindazokat az argumentumokat, amelyek a választói jog általánossága mellett szólanak ; most csak arra az argumentumra szorítkozom, amely azt mondatja velünk, hogy most kell, pro nunc, az uj választói jogot megalkotni. Ezt az argumentumot épen maga a háború szolgáltatja. (Ugy van ! a, baloldalon.) Ha mi azt akarjuk, hogy ez az ország ne csüggedjen, hogy ennek az országnak polgárai annak ellenére, hogy most már 16 hónapon át, a legjobb esetben, mint barlanglakók élnek a lövészárkokban, ha ugyan nem pusztulnak el a gyilkos tűzben, ha mi azt akarjuk, hogy uj erőt keltsünk katonáinkban, fokozzuk bennük az energiát, akkor meg kell nekik adnunk minden technikai, de minden morális eszközt is. Ne csak arról gondoskodjunk, hogy fizikailag fel legyenek fegyverkezve, hanem morálisan is, azzal, hogy egy még lelkesitőbb zászlót nyomtunk a kezükbe. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mi, t. kéjyv'iselőház, a parokszizmusig akarjuk fokozni a polgárok lelkesedését és kitartását, daczára annak, hogy 16 hónapja folyik ez a háború. Épen ezért, éjien ebből ä célból meg akarjuk nekik adni a választói jogot, meg akarjuk szüntetni azt az égbekiáltó visszaélést, hogy azok a katonák és azok az emberek, akiknek ma létünket köszönhetjük, (Igaz ! ügy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) akik testükkel védték meg ennek az országnak minden talpalatnyi földjét, legszentebb kincseinket, alkotmányunkat és koronánkat, az alkotmányos