Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-592

592. országos ülés 1915 sági, talán politikai jelentőségűek s amelyeket bi­zonyos tapogatózással már észre kell vennünk. Ez a magyarságnak a helyzete, amely tisztázódni kezd ugy nyugat, mint kelet felől. Ami a nyugat felé való tisztázódást illeti, a magyar történelem tagubizonysága az, hogy Magyarországnak minden száz évben uj szabadság­harezot kellett küzdenie azért, mert nagy dilemmá­ban volt. Vagy arra kellett elhatároznia magát, hogy elszakad a nyugati czivilizácziótól és a keleti népek sorsára jut, vagy arra, hogy csatlakozik a nyugati czivilizáczióhoz, de alkotmányos egyénisé­gének rovására. Ma látjuk, hogy ez a dilemma meg­oldható akként, hogy a magyarság elfoglalja he­yét méltóan Európában és a monarchiában, (Mozgás és. zaj balfelól.) hogy a monarchia nagv czéljainak legfőbb biztositéka a magyar államnak csorbítatlan fentartása. Ez az a világosság, amelyet, bár tapogatózva is, látni merek. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) De ez a világosság nyugatra még tovább is mutat. Látjuk, hogy Közép-Európában a németség nagyszerű munkája folytán uj erőforrások nyitnak és azt mondhatjuk, — s azt hiszem, teljes hittel — hogy Közép-Európa kialakulása, a németség nagy törekvése, Közép-Európa egyensúlya és békéje szintén csak ugy valósitható meg, ha a Kárpátok medenczéje egységes magyar szervezet alatt marad, mert egy összedarabolt, megcsorbitott, nemzeti­ségekre tépett Magyarország mindenféle kultúrá­nak az elpusztítója lenne. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a világosság az, amely nyugatról kezd derengeni. De más világosságot is mernék látni kelet felől és ismét azt hiszem, hogy nem csaló­dom, hogy minden történeti könyvben történel­münk egyik nagyobb eseménye gyanánt fogják jelezni október 27-ét. Ez az a nap, amikor szerb földön az első bolgár járőr az első magyar huszár­nak kezet adott. A szláv Balkánon két turáni fajnak ez a találkozása azt jelenti, hogy a magyar­ság kijött az ő sok esztendős magárahagyatottsá­gából, hogy mi nemcsak bajtársat, hanem vér­rokont találtunk, aki a vérrokonság által a többi turáni rokonokkal létesít százados kapcsot. Ráth Endre: Idehaza találná meg a ma­gyar a magyart! (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a jobb­oldalon.) Hegedüs Lóránt előadó: A bolgár történet­írók azt tanítják, hogy a bolgárok nem szlávok, hanem velünk rokon turáni faj, amely a Duna alá leszorulván, felvette az ortodox hitet és ezáltal külsőleg szláv lett, de belsőleg, törekvésükben. koponyaalkatukban, érzéseikben a mi rokonaink. Ugyanezt tanítják a magyar történetírók, mást nem is taníthatnak, mert ez az igazság. Abban a pillanatban, amikor a háborúban a két nemzet kezet fogott, ez nemcsak azt jelenti, amihez erről a halyről nincsen közöm, hogy ennek kato­nai jelentősége van, nemcsak azt jelenti, amihez már volna némi közöm, hogy közgazdaságilag KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVII. KÖTET. deczetnber 1-én, kedden. 313 Bulgáriával meg Törökorezággal való kiegészülé­sünk épen a hadviselés alatt jelentőséggel í>ir, ha­nem jelenti azt, amihez minden magyarnak van köze. hogy a magyarság a vérrokoni kapcsolat által tudja politikai folytatását megtalálni és művelni. Az a nagy fantom, hogy a Balkán szláv probléma megszűnt. A Balkánon őrt állanak horvát testvéreink ; a szerbektől és zcrnagorczoktól eltekintve a többi balkáni népek nem szlávok, hanem vagy latin, vagy hellén fajok, vagy velünk rokon turáni fajok ivadékai. Ez az összeköttetés történelmünkre a legnagyobb fontosságú, mert mutatja, hogy mi vagyunk az a kapocs, amely Közép-Európát ezekkel a fajokkal összekötni tudja. En nem tudom, bizonyára ugy vannak vele mindnyájan, de egész tanulásunk alatt mindig bizonyos kisebbítő érzést éreztünk, hegy mig a németeknek annyi rokonuk van, mig minden kis szláv népnek megvan a rokonsága, addig mi egészen elszigetelve voltunk. Most ez a százados elszigetelt­ség meg van törve azáltal, hegy keleten is meg­nyilatkozik a magyarság nagy missziója. Ez az a másik világosság, amelyet látnék és azt hiszem, hogy jövőnk e két irányban be is feg teljesedni. A t. háztól bocsánatot kérek, hogy ilyen so­káig fárasztottam. (Halljuk/ Halljuk/ a jobbolda­lon.) Szabadjon annak a mély meggyőződésnek adnom kifejezést, hogy ezt a nagy pozicziót, ame­lyet a jövő mutat nekünk, nagy megpróbálta­tásaink utján bizonyára el is fogjuk érni és meg fogjuk tartani. Hőseink a harezokban a vitézség­nek uj, eddig ismeretlen típusát mutatták meg nagyszerű viselkedésükkel, itthon jjedig a polgári társadalom megfeszített munkával pótolja őket; mindennap lárma, frázis nélkül, de szent katego­rikus imperatívuszra teljesiti kötelességét. Hő­seink harczaival, polgáraink munkájával ki fogjuk érdemelni, mert ki kell érdemelnünk a nagy békét és a jobb jövőt. Kérem a t. házat, őszinte tiszte­lettel, hogy e javallatot fogadja el. (Élénk helyes­lés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök : Ki következik ? Kostyál Miklós jegyző: Gróf Károlyi Mihály. Gr. Károlyi Mihály: T. ház ! A felhatalma­zási javaslatot, minthogy azt bizalmi kérdésnek tekintem, nem fogadom el. De mielőtt a bizalmi kérdésre rátérnék, mielőtt indokolnám azt, hogy miért nem viseltetem bizalommal a kormány iránt, legyen szabad nekem röviden egypár más, hogy ugy fejezzem ki magam, technikai indokot is előterjeszteni, amelyek ugyancsak arra késztet­nek, hogy az előttünk fekvő felhatalmazási tör­vényjavaslatot ne fogadjam el. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Maga az a tény, hogy a kormány felhatal­mazást kér és nem rendes költségvetéssel áll elő, helytelen. Hiszen volt ideje a kormánynak bősé­gesen költségvetési törvényjavaslat elkészítésére. De nemcsak ezért kifogásolom a kormány eljárá­sát, hanem azért is, mert ugy látom és ugy hiszem, hogy a költségvetés tételei épen a háború követ­40

Next

/
Oldalképek
Tartalom