Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.
Ülésnapok - 1910-590
Ó9Ö. országos ülés 1915 amennyi feleslege van, az alispánnál kereshessen ez ellen orvoslást, aki viszont feloldhatja azt a tengerit és ahelyett másutt foglalja le a szükségletet. Ezeket voltam bátor a t. képviselő ur interpellácziójára előadni és kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur szólni ? Szabó István (nagyatádi): T. képviselőház! Interpelláczióm megtételénél egyáltalában nem gondoltam arra, hogy feltegyem a kormányról, vagy a földmivelésügyi minister úrról, hogy a rekvirálásnál előállott ezek a visszaélések az ő akaratával — akaratról szó sem lehet — de hogy az ő tudtával történtek. En csak rámutattam azokra, amik tényleg megtörténtek a kormány, vagy a minister ur intencziója ellenére is. Bátor vagyok. rámutatni arra is, hogy ezek a rekviráló-biztos urak, akik mint hatósági személyek oda vannak állítva, hogy a kisgazdáknál rekviráljanak, igen nagy urak ám, sokkal nagyobb urak, mint talán maga a minister ur. Odarendelik a kisgazdákat a gabonával megrakott szekerekkel, félnapig ott tartják, azután hazaküldik, hogy »ma nem tudom átvenni«. Ilyen nagy urak ám ezek. Persze nem lehet általánositani, vannak azok között is tisztességes emberek, akik szépen, rendcsen bánnak a gazdákkal. (Derültség jobbfelöl.) En még nem láttam olyan osztályt, ahol ne volna tisztességes ember, és talán nem szabad mondanom, hogy mindenik ugy cselekszik, mert nem szoktam olyat állítani, amit nem tartok lehetőnek. Megelégedéssel veszem tudomásul a minister urnak azt a nyilatkozatát, hogy csak a hadsereg czéljaira rendelték el a rekvirälást. De megtették épen a tengeri rekvirálásánál, hogy ráijesztettek az emberekre, azt mondták nekik : ha nem adod el a tengeridét, úgyis elviszik és nem fizetik ki az árát, amelyet én most megfizetek. Én tehát a kormány figyelmébe ajánlom ezeket a manipulácziókat avval, hogy talán jó lenne, ha ezeknek a biztosoknak hatalma kissé mérsékelteinek. Ami az uj tengeri rekvirálását illeti, örömmel veszem tudomásul, hogy csak a hadsereg czéljára van a rekvirálás. Benne van a rendeletben is, hogy csak a nagy mennyiséget foglalják le. A valóságban azonban ugy történik, hogy sok helyütt nem 18 százalékot, hanem 67 százalékot foglalnak le, hogy kijöjjön az a mennyiség, amelyet kivetettek. Ezenközben elviszik a kisembernek az 5—6—10 métermázsa kukoriczáját is! Igaz, hogy felebbezhet az alispánhoz, de az egyszerű nép ezt a jogát nem tudja érvényesíteni ; a jegyző is nagyon el van foglalva, ugy, hogy a panaszkodót elküldi. En tehát, támaszkodva a minister ur válaszára, veszem magamnak azt a bátorságot, hogy azoknak, akik hozzám jönnek, azt fogom mondani, hogy mindenki tartsa magát szorosan a deczember i-én, szerdán. 301 házi szükségletéhez, de azt etesse akkor is, ha az le is van foglalva. (Zaj.) Mert akinek kenyérre kell a kukoricza, annak nem mondhatom azt, hogy ne egyél, mert a kukoriczád le van foglalva. Ami neki és a családjának kell, azt csak használja fel és aztán hadd jöjjön az államhatalom / és büntesse meg! Én tehát tudomásul veszem a ministeri választ azon az alapon, hogy csak a hadsereg szükségletére rekvirálnak és tán olyan elpusztított vidékek számára, ahol nincsen kenyér és hogy hivatkozhatom arra, hogy nem kerül illetéktelen kezekbe a kukoricza. Remélem továbbá azt is, hogy a minister ur intézkedni fog arra, hogy a hizlalás ne csoportosuljon össze egyes kezekbe, hanem az a kisember számára is lehetséges legyen. Ebben a reményben a választ tudomásul veszem. Elnök: A földmivelésügyi minister ur kíván szólni. B. Ghillány Imre földmivelésügyi minister: T. ház! A t. interpelláló képviselő ur mostani felszólalására két egészen rövid megjegyzést kívánok tenni. Az első az, hogy most semmiféle rekviráló biztosok nem működnek; kizárólag a hatóság végzi a rekvirälást. A másik az, hogy a kormánynak és magamnak is igenis az az intencziója, hogy csak azt a tengerit vegyék igénybe, amelynek elvétele által az illető háztartási szükségletének fedezése nem válik problematikussá. De amint a hatóság zár alá helyezi a tengerit, azt nincs joga senkinek, még ha a zár alá helyezés tévedésen alapult volna is, felhasználnia és feletetnie mindaddig, amíg sérelmével az illetékes hatósághoz nem fordul és az az eljárás rendjén a zár alá helyezést fel nem oldja. Ezeket voltam bátor megjegyezni, nehogy a t. képviselő ur felszólalása azon téves hitet keltse odakint, hogy a lefoglalt tengerit azon a czimen, hogy személyes használatra szüksége van rá, bárkinek joga van felhasználni. Elnök : Az interpelláló képviselő ur kivan újból szólni. (Zaj.) Szabó István (nagyatádi) : T. ház! (Zaj). Az újságíró uraknak nem tetszik? Ok fogják megszabni, hogy mennyit beszéljünk a képviselőházban ? A ministeri rendelet és kijelentés szerint a hatóságoknak feladata lesz a rekvirálás. Már most ha olyan mennyiságet foglalnak le, amelyet a rendelet szerint sem lett volna joguk lefoglalni, erre vonatkozólag vagyok csak kénytelen fentartani azt az álláspontomat, hogy az ilyen nagyon kevés mennyiséget joga van az illetőnek a saját maga legszükségesebb czéljaira felhasználni. (Zaj.) Gr. Tisza István ministerelnök: Belehajtja a fogságba a szegény embert! Elnök : kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a földmivelésügyi minister urnak Szabó István képviselő ur interpellácziójára adott válaszát,
