Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-590

590. országos ülés 1915 deczember l~én, szerdán. 295 elfoglalja a magyar nemzeti szin és a magyar czimer azt a helyet, amely őt ősi jogon és az 1867-ik évi kiegyezés betűje és szelleme értelmében megilleti. (Helyeslés a jobboldalán és a középen.) Ez nem vívmány, ez nem tudom micsoda győzelem, ez egy latens jognak az érvényesítése, kifejezésre juttatása olyan vonatkozásokban is, amelyekben annak gyakorlati megvalósítása eddig még nem sikerült. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ez egyszerűen a konzekvencziákat vonja le azokból az elvekből, amelyeket megvalósított egyéb téren az 1867: XII. t.-czikk, ez, hogy ugy mondjam, egyszerűen az utolsó hézagnak betöltése, amely az 1867-iki kiegyezés és az azon alapuló paritás teljes érvényesítése szempontjából hátra volt. Ez annyival kevésbbó érdeme a jelenlegi kormánynak, mert hiszen ez 0 felségének egy régen a mi kormányrajutásunk előtt tett kijelentésének a beváltása és — hozzátehetem azt is —• hogy 0 felsége spontán kezdeményezéséből megindult beváltása. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen) Mi sem áll tőlem távolabb, mint hogy e tekintetben bárminő érdemet vindikáljak magamnak, de igenis vindikálom magamnak a hazafiúi elégtételt és a hazafiúi örömet afelett, hogy ebben a munkában közreműködhettem, mert hiszem, hogy hasznos, becsületes munkát végeztem. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kivan az interpelláló képviselő ur a szólás jogával élni? Polónyi Géza: Igen! Elnök: Méltóztassék! Polónyi Géza: T. képviselőház! Az idő előrehaladottságára tekintettel igyekezni fogok rövidre vonni mondanivalóimat. (Halljuk!) Miután engem a t. ministerelnök úrtól olyan nagy, mély elvi ellentét. választ el, amely abban nyilatkozik meg, hogy én és, azt hiszem, függetlenségi elvtársaim is, az ország jelvényei tekintetében csak olyan megoldást tartunk elfogadhatónak, amely Magyarország állami önállóságát, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) nemzeti színeinek érintetlenül való alkalmazását rendeli, (Helyeslés balfelöl.) nagyon természetes, hogy ez okból a választ mély sajnálatomra tudomásul nem vehetem és annak törvényhozási utón való tárgyalását igen óhajtanám. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha azonban ettől az elvi nyilatkozattól eltekintek, bizonyos elégtétellel kell megemlítenem, hogy az én egyik czélzatom, mely interpelläcziómat vezette, a mai napon tényleg eredményre vezetett. Annak a beszédnek tenorja és egyes tételei, amiket a ministerelnök ur most elmondott, kétségtelenül közre fognak működni arra, hogy eddig homályos, félreértett, rosszakaratulag félremagyarázott államjogi tételek tisztáztassanak. A t. misterelnök urnak azt a feleletét, amelyet arra vonatkozólag adott, hogy az ország törvényhozását kétségtelenül megilleti a jog az egész területen, tehát a közösügyi jelvényekre vonatkozó rendelkezés tekintetében is, ezt a feleletet különválasztva a többitől, köszönettel fogadom. Van azonban még pár ilyen, magára a czimer kérdésére és a különálló egység kérdésére vonatkozó nyilatkozata, amelyekre nézve még, bár egész rövid, reparácziőra fogok szorítkozni. Azonban van egy pár aforisztikus megjegyzésem is. Sor szerint a következők: Először nem tudom, szándékosan-e, avagy csak véletlenül, — felteszem, hogy véletlenül — a t. ministerelnök ur nem felelt arra a nagyon égető kérdésre, hogy miután a rendeletek és a kéziratok nem intézkednek a közös kormány hatóságok által alkalmazandó pecsét és zászló tekintetében, kérdés, jövőre nézve milyen zászlókat fognak alkalmazni? Mert ennek az egész czimerrendezésnek egészen más jelentősége van, hogyha ezek a czimerek az eddigi, törvénytelenül alkalmazott, feketesárga és kétfejű sasos zászló mellett jelennek meg. Ami a kérdést magát illeti, azt hiszem, hogy a most létrejött helyzet sem szerencsésebb az eddiginél. Az eddigi amblémák, jelvények és zászlók tekintetében 0 felségének autorizálásával itt a képviselőház ministerelnöki székéből megtörtént Széll Kálmán részéről az a nyilatkozat, hogy ezek törvénytelenek. A helyzet tehát eddig az volt, hogy ezek a jelvények ünnepélyesen törvényteleneknek voltak ismerve. A mostani rendezés már a nemzet által elfogadott jelvénykérdés megoldásának fog tekintetni, aminek csak akkor lenne értelme, és csak akkor lenne helyes, ha ez a megoldás egyáltalán megfelelne rendeltetésének. Erről azonban szó sincs. További megjegyzéseim a következők. (Halljuk!) Elsősorban igen röviden a hadiparancsra vonatkozólag teszek egy megjegyzést. Azt mondja a t. rainisterelnök ur, hogy amíg monarchia lesz, addig a monarchának a hadsereg felett való rendelkezési jogát érinteni nem leszen szabad. Bocsánatot kérek, én ugy tudom, hogy a magyar alkotmány 0 felségének a hadsereg körűi való jogait törvényes utón rendezte. Ezek közé tartozik, hogy 0 felségét a háború idején megilleti — és ezt a hivatást dicsőségesen be is tölti — a hadvezérleti jog. Megilleti őt a 11. §. alapján az egységes vezérlet, vezénylet és belszervezet. De soha sehol nem olvastam és nem tudok oly törvényt, amely a hadsereget Ő felsége tulajdonának deklarálná, avagy neki a hadsereg feletti jelvény stb. tekintetében való rendelkezési jogot megadná. A különbség kettőnk között az, hogy a t. ministerelnök ur egy régmúlt korszak remanencziájában áll. (Ugy van! balfelol.) Az 1796. évi II. t.-czikk szerint, sőt még akkor, amikor a zsoldos hadsereg az 1715. évi VIII. t.-czikk szerint fel volt állítva, akkor nevezték azt a zsoldos hadsereget exercitus caesareo-regiusnak. Azóta ke-