Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-590

284 590. országos ülés 1915 '.czember 1-én, szerdán. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassék folytatni. Polónyi Géza: Miután az ellenünk törő iskolának az az alaptétele, hogy a pragmatika szankczió Magyarországon törvény erejével elfogadtatott és annak értelme szerint Magyarország Ausztriától különválaszthatatlan, az után, hogy beszédem előbbi részében szerenesés voltam ráutalni arra, hogy a pragmatika szankcziónak mi az általános elvi jelentősége, ami már önmagában véve is kizárja, sőt az 1791/92-iki XII. t.-cz. szerint egyenesen a törvény tiltó intézkedéseibe ütköznék, hogy Magyarország ediktumokkal, királyi parancsokkal vagy pátensekkel kormányoztassák, eltekintve ettől a világos alkotmányjogi biztositékot tartalmazó törvénytől, foglalkoznom kell már most rövid vonásokban azzal a kérdéssel — és ezt igazán nem a t. ministerelnök úrral, sem pedig a t. többséggel szemben teszem, mert annyi tisztelettel tartozom az urak iránt, hogy fel ne tételezzem, hogy csak egyetlen egy is van közöttük, aki vallaná ezt az elvet — vájjon az 1713-iki pragmatika szankczió Magyarországon törvényerővel akczeptáltatott-e vagy sem ? T. képviselőház ! Ennek a pragmatika szankcziónak rövid történelmi ismertetéséhez tartozik, hogy a pragmatika szankczió kifejezés magában az 1713-iki, Ausztriában széltében pragmatika szankcziónak nevezett Hauptinstrumentumban egy szóval sincs említve. Az 1713-ban publikált örökösödési rend nem nevezi az okmányt pragmatika szankcziónak. 1719-ben Mária Jozefa renuncziacziójánál használtatik Ausztriában is először ez a kifejezés. 1713-tól kezdve Magyarországon nemcsak 1722-ben és 1723-ban nem fordul elő a pragmatika szankczió kifejezés, de 1780 november 30-án — és ez igen erős hivatkozás —, midőn Mária Terézia meghalt, a trónfoglalásnak proklamáczióját II. József nem a pragmatika szankczióra való hivatkozással, hanem az 1722—23-iki törvényre való hivatkozással hirdettette ki Magyarország területére nézve. Általában véve ez a szó, pragmatika szankczió, 1848-ig alkotmányjogunk történetében és törvénytárunkban soha elő nem fordult. Egy eléggé nem sajnálható véletlenből az 1848-iki törvény bevezetésébe, sőt a sajtótörvény egyik paragrafusába is belekerült a pragmatika szankczióra való hivatkozás s azontúl aztán, 1867-ben, a hatvanhetes kiegyezés megalkotásakor, az egész kiegyezés ekörül a nem létező pragmatika szankczió magyarázata körül forog. Ezeknek rövid konstatálása után, t. ház — ismétlem, nem a többséggel szemben tartom szükségesnek ezt igazolni — kérdem, vájjon az 1713-iki pragmatika szankczió Magyarországon valaha is elfogadtatott-e ? Igaz-e, hogy az 1713-iki pragmatika szankczió állapitotta volna meg Ausztria és Magyarország között az elválaszthatatlanul ' egységes monarchiát, igen vagy nem ? Ez az 1713. pragmatika szankczió, amely nem Ungarn, Deutschland az egyik Staat, österreichUngarn a másik Staat — »einander noch näher gebracht, als die Abmaehungen des Zweibundes von 1879. Aus dem Friedensbund ist die Waffenbrüderschaft erwachsen, das stärkste Bánd, das zwei Völker« — Deutschland und österreich[Jngarn, két nép, az egyik Deutschland, a másik österreich-Ungarn — »zu verknüpfen vermag. Der Krieg aber hat zugleich die beiden Staaten in ihrem Innern umgestaltet.« Ez a tudományos ember ismeri az államjogi definicziókat és disztinkcziókat, ez nem véletlenül irja azt, hogy Deutschland és Österreich-Ungarn két állam és hogy csak két Volk van, ez ennek a Tetzeless-Turba-féle iskolának megmérgezett gyümölcse, mert ezek a németbirodalmi tudósok természetesen a magyar nyelv számára nem hozzáférhetők és amennyiben német nyelven irott hirlapjainkból szereznek bizonyos felvilágosítást közjogunkról, ott is ki vannak téve tévedéseknek, mint ahogy pl. bemutathatom a »Pester Lloyd« egy számát, (Halljuk.! Halljuk! balfelől.) amely lapról különben igen szívesen elismerem és objektíve konstatálom, hogy a magyar államiság ügyének egyébként igen sokszor már hasznos szolgálatokat tett, de mikor felmerül a Minister Meines Hauses kérdése, akkor a »Pester Lloyd« kinevezi őt gemeinsamer Minister des Hauses-nek. (Derültség balfelől.) Azt mondja a »Pester Lloyd« : »Drei allerhöchste Handschreiben, die an den gémein samen Minister des Allerhöchsten Herseherhauses gerichtet wurden«. Már most ki tehet arról, hogy az ilyen hamis definicziók fülbemászó argumentumok a mi ellenségeink számára. Én, ha nagynémetekkel találkozom, Gasteinben vagy akárhol, nem fogom velük elhitethetni, akármennyire disputáljak is, hogy nálunk ilyen »Gemeinsamer Minister des Hauses« nincs, mert íme itt van a Pester Lloyd ! (ügy van ! Felkiáltások balfelől: Erre nincs czenzura !) Ahelyett, hogy a czimerkérdés feletti bírálatot a t. ministerelnök ur a czenzura oltalma alá helyezte volna, jobb lett volna gondoskodnia arról, hogy a szomszédságunkban ilyen tendencziózus, állami alkotmányunkat mélyen sértő közlemények meg ne jelenjenek és ha már évekre és évtizedekre visszamenőleg látjuk, hogy ez megtörténik, akkor a t. kormánynak erre is van fegyvere : a postaszállító jogot az ilyen ^nadragulyáktól és gebuláktól meg kell tagadni. (ügy van balfelől.) Visszatérek annak a témának az igazolására, hogy tévedés, helytelen felfogás az »Indivisibiliter et insepaiabiliter« olyan értelmezése, mintha itt valaha egy monarchiaként egyesült két államról volna szó és hogy a pragmatika szankczió Magyarországon egyáltalában törvényerővel bima, vagy az Magyarországon egyáltalában elfogadtatott volna. Ha szabad esedeznem, egy pár perez szünetet kérek. Elnök : A képviselő ur kívánságára az ülést üt 'perezre felfüggesztem.