Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-590

deczember 1-én, szerdán. 282 590. országos ülés 1915 kez czímzett vendéglővel. Van Bécsben egy vendéglő : »Matschakerhof«. Minden vendég, ald Bécsben megfordult, elgondolkozott azon, hogy ugyan mi lehet ez a Matschaker ? Mindenki belátta, hogy nem tudja, de restellte megkérdezni. Végül akadt egy bátor vendég, aki bement a tulajdonoshoz és megkérdezte, hogy hát micsoda az a Matschaker. A vendéglős azt felelte : »Kedves barátom, amikor az elődöm ezt a házat építette, egy éjszaka lement a pinczébe és ott egyszerre, nagy meglepetésére, előtte állt egy nagy Matschaker«. Persze a vendég azt kérdezte erre, hogy »hát kérem, mi az a Matschaker«. Erre azt mondta a vendéglős : »Hja, ha én azt tudnám«. (Derültség.) (Az elnöki székei Simontsits Elemér foglalja el.) így vagyunk, t. képviselőház, a pragmatika szankczióval. Érdekes, hogyan kerül bele az a pragmatika szankczió szó a mi törvényhozásunkba. Először azonban legyünk azzal tisztában, hogy mit jelent. Mert valami jelentősége, ha nem is grammatikai vagy szintaktikai értelemben, de históriailag van. Sok lexikont néztem végig és sehol se találtam helyes definicziót, mig végül reáakadtam egy igen jeles egyházjogi munkára, Kirchen-Lexíkon a czime, Heinrich Joseph Wetzertől. amely megmondja, hogy mi a pragmatika szankczió. Azt mondja (olvassa) : »Pragmatische Sanction. Unter pragmatischer Sanction im allgemeinen verstehen die Rechtsgelehrten ein von dena Landesherrn auf Bitté, Bericht, Erinnerung richterlicher oder anderer Personen unter Zuziehung von Räthen, Rechtskundigen etc. erlassenes Edict,« Ezen forrás szerint tehát a pragmatika szankczió egy egyoldafulag kibocsátott ediktum. Foglalkozhatunk ezzel a definiczióval azért, mert többé-kevésbbé majdnem szó szerint elfogadja ezt, Kossuth Lajos és elfogadja a mi egyik legnagyobb osztrák ellenségünk, Túrba is, akik szerint a pragmatika szankczió tulajdonképen nem más, mint a bizánczi császárság idejéből maradt egy ediktumforma, amelynek lényege az, hogy az uralkodó, mondjuk, a bizánczi császár, kibocsát egy ediktumot egyoldalulag — és hozzáteszik — telhetőleg örök érvénynyel. Felmerül majd a kérdés, vájjon ez a pragmatika szankczió a mi törvényhozásunkban és a mi alkotmányunkban létezik-e, elfogadtatott-e és egyáltalában megfelel-e a mi magyar alkotmányunknak az, hogy egy bármiféle alakban kibocsátott császári ediktum Magyarországon valaha is törvényerővel tiszteltetett volna meg, igen vagy nem ? Mielőtt azonban ennek a kérdésnek behatóbb feszegetésével foglalkoznám, kegyeskedjenek megengedni, hogy igazoljam mai interpellácziómat, főleg azért, mert ennek a kérdésnek a hamis és helytelen iiiterpretácziója czéljából Ausztriában egy egész iskola alakult avégből, hogy a magyar alkotmányosságot és a magyar nemzet állami önállóságát ezzel a feszitővassal sarkaikból kiemeljék. Ez az iskola — sokakat tudnék felsorolni, de csak a fontosabbakat említem — áll Jäger doktorból, a nyugalmazott észjárású Landesgerichtspräsident úrból, azután Túrba tanár úrból, áll Tetznerből, akinek a >>Kaiser« czimü munkája valóságos paroxizmusa ennek az iskolának s akit, salzburgi Fremdenlista szerint, nem is Tetznernek, hanem Tetzelesnek hivnak, (Derültség.) áll továbbá Lexa úrból, Bernatzik úrból, stb. Csak a legutóbbi idők eseményeit fogom röviden igazolni, hogy indokoljam, mennyire szükséges lesz, hogy a magyar törvényhozás legalább ebben a kérdésben egy szívvel, egy lélekkel — remélem a t. ministerelnök ur ehhez kontribuálni fog — hozzájáruljon ahhoz, hogy ennek a gálád iskolának, amely Lustkandlnál sokkal rosszabb és veszedelmesebb, hogy ennek a gálád iskolának, amely örökkön-örökké a Reichseinheit álláspontján áll, egyszer végre-valahára a szarvait letörjük és mondja meg a nemzet egyhangúlag, hogy ezeket gonosz, rosszakaratú rágalmaknak tekinti és nem tudományos munkáknak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Erre való tekintettel kegyeskedjék megengedni, t. ház, hogy néhány igen rövid szemelvénynyel szolgáljak ezen iskola tételeinek megvilágítása czéljából. (Halljuk I a balés a széJsőbaloldalon.) A >>Vármegye« czimü lap, amely Magyarország közigazgatási tisztviselőinek lapja, hivja fel az ország figyelmét erre a Jäger-féle iskolára, amely Ausztriában azért veszélyes, mert vicze-verza Ausztriában az osztrák közigazgatási tisztviselőknek az österreichische Zeitschrift für Verwaltung czimü folyóirat a szellemi tápláléka, az osztrák közigazgatási hivatalok ebből az orgánumból merítik közjogi tudományukat. Ez a Jäger tanár ur mit mond többek közt ? Ez az egyetlen idézet, amely valamivel hosszabb, a többi igen rövid. Elmondom, mert igen fontos, hogy a t. ház egyszer ismerje meg az egész tendencziát, amely ebben megnyilatkozik. Azt mondja (Olvassa) : »Nach dieser Verfassung bilden allé Länder der Habsburgischen Monarchie, alsó auch die »Länder der ungarischen Krone«, (welche nur abgekürzt mit Ungarn bezeichnet werden) mit den übrigen Ländern des Reichsgebietes einen unteilbaren und unzertrennlichen Verband (aliena 2. und 3. Oktober-Diplom).« Vigyázzunk, kérem, a feloszthatatlanságnak és elválaszthatatlanságnak Ausztriában azt az értelmet tulajdonítják, amely az októberi diploma 2. és 3. pontjában volt, és amely 1861-ben, méltóztatik tudni, egészen az országgyűlés feloszlatásának konfliktusáig vezetett ! Ezután igy folytatja (Olvassa) : »Schon aus dieser klaren, sehr leicht und klar zu lesenden und auch schon in der Pragmatischen Sanction vom 19. April 1713 ausgesehprochenen Grundbestimmung der Reichsverfassung, erhellet, dass in dem unteilbaren und unzertrennlichen Staats'verbande