Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-583

156 583. országos ülés 1915 május lí-én, pénteken. kel kapcsolatosak, törvényhozási utón szabályozni. Én nagyon honorálom és méltányolom a minister ur álláspontiát, hiszen magam is ezen az állásponton vagyok, sőt — ha jól emlékszem — az igen t. előadó úrral is kongruáltam ebben a. tekintetben. Én azonban, hogy már ezúttal, provideáfjunk magában a törvényjavaslatban, szeretném ezt itt fikszirozni, annyival is inkább, mert már pártállásomnál fogva sem vagyok abban a kellemes helyzetben, hogy a végrehajtó hatalom hatáskörét minél jobban kiszélesítsem és szeretném, hogy a ministeriumi rendelet után a törvényhozási intézkedés minél hamarább bekövetkezzék. Ezért az 1. §. 2. bekezdéséhez ajánlanám a következő módositást (olvassa): »Az első bekezdésben emiitett zárlat elrendelésének, foganatosításának és feloldásának részletes szabályait, tekintettel a terhelt házastársának a házassági vagyonjogból folyó törvényes igényeire és a terhelttel szemben a törvénynél fogva eltartásra jogosultak tartására is, — itt jön a módosítás •— addig is, mig törvényhozási utón szabályozható nem lesz, a ministeriumrendelettel állapítja meg.« Elnök : Szólásra ki következik ? Szólásra feljegyezve senki sincs. Kivan még valaki szólni ? Vázsonyi Vilmos képviselő ur. Vázsonyi Vilmos: T. ház: Elsősorban az uj szövegezésű 1. §-ban ajánlok egy stiláris módosítást, a szövegnek klarifikálása végett. Az 1. §., ha jól értettem és ha megfelel annak a szövegnek, amelyet a kezemben tartok, ezt mondja : »Akit háború idejében az a nyomatékos gyanú terhel, hogy az ellenséghez pártolt és azt kémkedéssel, fegyveres szolgálattal vagy másnemű szolgáltatással támogatta, vagy evégből ellenséges csapathoz csatlakozott, vagy önként ellenséges területre távozott« és igy tovább. Abból, hogy az ellenséges területre való önkéntes távozás önmagában deliktumnak minősíttetik, félreértés támadhat, azért klarifikálás szempontjából szükségesnek tartom itt is az »evégből« szónak ismétlését, t. i. hogy kimondassék a szakaszban : »evégből önként ellenséges területre távozott«. Mert aki önként ellenséges területre távozik, az még önmagában nem követ el delik-. tumot, annak arra egészen külön oka is lehet. De ha azért távozik ellenséges területre, hogy támogassa az ellenséget, akkor igenis megérdemli azt, hogy vagyona zárlat alá vétessék. Javaslatom tehát az 1. §-hoz az, hogy e szavak helyett : »vagy önként ellenséges területre távozott«, tétessék : »vagy evégből önként ellenséges területre távoz ott«. Ami már most a 2. és 3. §-t illeti — hiszen együtt tárgyaljuk az egészet —, meg kell jegyeznem, hogy az a per, amelyről a 3. § szól, tulaj donképen a legtöbb esetben merőben formális per. Mert miről lesz szó : Mihelyst a bírói ítélet valakit a magyar büntetőtörvények szerint felségsérfésben vagy hűtlenségben mondott ki bűnösnek, a polgári bíróságnak nincs egyéb feladata, mint az, hogy ezen okiratilag igazolt tényállás alapján, amennyiben ilyen pert a fiskus megindít, az illetőnek vagyonát elkobzottnak, az államra szálltnak jelentse ki. Tehát tisztán formális perről van itt szó, legfeljebb annyiban van biztosíték, hogy ha esetleg katonai bíróság hozta meg az ítéletet, akkor a polgári bíróságnak módjában vaa — ha még egyáltalában lehet tényállást igazolni —, utólag konstatálni, hogy fenforog-e a magyar büntetőtörvénykönyv szerint is hűtlenség, vagy pedig felségsértés. Minthogy tehát nincsen semmiféle biztosíték abban, hogy külön pert kell indítani és az egész per csak formális jellegű, igenis, szükségesnek tartom, hogy résztvevén e tárgyalásban, lelkiismeretem megnyugtatására a 2. §-hoz — ha a t. ház bölcsesége máskép határoz is — ajánljam azt a módosítást, amely önként következik mindazokból, amiket az általános vita során elmondottam. Ha az 1. §-ban zárlat esetén jogosnak tartja a javaslat a terhelt házastársának a házassági vagyonjogból folyó törvényes igényeit és a terhelttel szemben a törvénynél fogva eltartásra jogosultak tartását is és ha nem kívánja ezekre a zárlatnak már büntetésszerü jellegét kiterjeszteni, nem látok benne logikát, hogy a Vagyonelvesztés és vagyonelkobzás esetén a törvény ugyanezekre semmi tekintettel nincs. Tehát a 2. §-hoz — azt hiszem, felesleges volna a vitát ujrafelvennem —ezen a ponton egyszerűen a következő toldást ajánlom, (olvassa ) : »I)e tekintettel a terhelt háztartásának a házassági vagyonjogból folyó törvényes igényeire, továbbá a kötelesrészre jogosultak törvényes igényére és a terhelttel szemben a törvénynél fogva eltartásra jogosultak tartására is«, t. i. csupán erre való tekintettel lehet a vagyonelkobzás büntetését kimondani. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Gróf Batthyány Tivadar képviselő ur. Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház ! Csak pár szóval kívánnám az igen t. igazságügyministei úrhoz a következő kérdést intézni. Itt, ugyebár, a kormány egy igen szigorú, nézetem szerint a modern felfogással ellentétes rendelkezést proponál ? Nézetem szerint a hazaárulót fel kell akasztani és nem vagyonelkobzásokkal büntetni. De elvileg efölött már határozott a t. ház, erre vissza nem térhetek. En csak azt a tényt látom szemem előtt, hogy mig Magyarországon azt, akit a bíró és a törvény ezen, a bűnök legnagyobb bűne miatt fog sújtani és nemcsak hogy fel fogják akasztani, hanem el is veszik a vagyonát, addig Horvát-SzlavonDalmátroszágok területén marad az eddigi állapot, vagyis megbüntetik, de a vagyonjogi kérdés nem lesz ugyanígy tisztázva. Szeretném tehát, ha az igazságügyminister ur felvilágositana, hogy helyénvalónak tartja-e, hogy egy állam területén ilyen nagy kérdésben, ilyen elvi jelentőségű rendelkezésben kétfélekép járjanak el a hazaárulókkal és ha nem. történik-e valami intézkedés, hogy