Képviselőházi napló, 1910. XXVII. kötet • 1915. május 7–deczember 21.

Ülésnapok - 1910-582

136 582. országos ülés 1915 május 12-én, szerdán. választ nem veszem tudomásul. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj jobbfelöl.) Rakovszky István: Zárt ülést kérünk! Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: En csak egy pillanatra veszem a báz türelmét igénybe, hogy két nagyon rövid megjegyzést tegyek. (Halljuk ! Halljuk!) Az egyik az Adainovich-ügyre vonatkozik, ahol most már egyszerűen annak a ténynek konstatálására szoritkozom, hogy ha közbe nem léptünk volna, Adamovichot augusztus 9-én vagy 10-én a katonaság elfogta volna. Dellimanics kormánybiztos a magyar kormány utasitása folytán járt el és fáradt abban, hogy a Adamovich ne azok közé soroztassék, akiknek elfogatásába a magyar kormány beleegyezik, hanem azok közé, akiknek szabad onlétét kívánja. A katonaság sorozta öt azon 17 ember közé, akikre nézve ragaszkodott az elfogatáshoz. Hogy mégsem fogatott el, ezt már elsősorban nem a kormánynak, hanem kizárólag a főispánnak köszönheti, mert a főispánnak volt az a gondolata kezdeményezése, hogy a katonaságot birjuk reá, hogy elálljon az elfogatás szándékától, ha az illetők önként beleegyeznek internáltatásukba. (Helyeslés a jobboldalon.) En tehát további részletekbe nem bocsátkozom, de ismétlem, hogy Adamovich azt, hogy katonai részről nyomban le nem tartóztatták, kizárólag a főispánnak köszönheti, (ügy van! jobbfelöl.) A másik, amit megjegyezni kívánok, az, hogy én nem tudom, nem is vagyok reá nagyon kíváncsi, hogy a t. képviselő ur mit tud és mit nem azokról a tárgyalásokról, amelyek a Balkánhaderők főparancsnoksága és illetőleg régebben az V. és VI. hadsereg parancsnoksága és a magyar kormány közt lefolytak. Szmrecsányi György: Semmit sem tudok! (Mozgás és derültség jobbfelől.) Gr. Tisza István ministerelnök: Épen ezért csodálom, hogy az imént a képviselő ur arra hivatkozott, hogy nekem erre vonatkozó felvilágosításokat fog adni, mert ha nem tud semmit, akkor nem is adhat felrilágositást. (ügy van! jobbfelöl.) Szmrecsányi György: A tárgyalásokról, a hivatalos dolgokról nem tudok! Ezt visszautasítom, mert én nem vagyok spion, hogy az aktákat felolvassam! (Élénk mozgás és ellen-mondások jobbfelöl.) Beck Lajos: Igaza van! (Mozgás és zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Tisza István ministerelnök: A képviselő ur megtudhatott volna valamit anélkül, hogy spion legyen, egyszerűen az kellett volna hozzá, hogy valaki, — akár polgári, akár katonai közeg — bizalmas természetű dolgokat elmondjon a képviselő urnak, (ügy van! jobbfelöl.) Szmrecsányi György: Azt nem hozom ide; ezt már felteheti rólam a ministerelnök ur! Gr. Tisza István ministerelnök: Hát én is azt mondom: ne hozza ide. De ha nem hozza ide, akkor nem is beszélhetünk erről a dologról, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) mert erről csak akkor beszélhetnénk, ha egy teljesen bizalmas és államtitkot képező ügyet, amit esetleg valakinek az indiszkrécziója folytán a képviselő ur megtudott, idehozza. Minthogy ezt nem akarja idehozni a képviselő ur, tehát vegyük le ezt a kérdést a napirendről. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Még csak azt jegyzem meg, hogy mindazt, amit Tallián Béla kormánybiztos tett, az én intenczióm szerint tette és azokért minden irányban vállalom a felelősséget. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a közéjjen.) Elnök: Kivan a képviselő ur az újból való felszólalás jogával élni ? Szmrecsányi György: Nem! Elnök: Ha nem kivan, akkor, vitának helye nem lévén, felteszem a kérdést: tudomásiü veszi-e a t. ház a ministerelnök urnak Szmrecsányi György képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem ? (Felkiáltások a jobboldalon és a középen : Igen!) A ház a ministerelnök ur válaszát tudomásul vette. Következik Vázsonyi Vilmos képviselő ur interpellácziója a ministerelnök úrhoz a sajtóczenzurának és a katonai bűnvádi perrendtartásnak némely esetben eltérő alkalmazásáról és a sérelem, orvoslása tárgyában. (Halljuk! Halljuk ! Zaj.) Csendet kérek képviselő urak! Vázsonyi Vilmos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A háború egész tartama alatt a sajtóczenzurának az volt az álláspontja, hogy vizsgálat alá vont katonák neveinek közlését nem engedte meg. Egyáltalában nem akarom ezt az intézkedést kritika tárgyává tenni. Háború idején a' haderőre vonatkozó legtulzottabb érzékenységet is teljesen jogosnak tartom és igy egyáltalában nem ütköztem meg azpn, hogy azokban a bűnügyekben, amelyekbe polgári állású személyek keveredtek bele s amelyekből folyólag katonák is állottak vizsgálat alatt, csupán a polgári állású személyek nevei közöltettek és hogy ez a kimélet meg volt a katonaság minden tagjával szemben, viselje bár a legalacsonyabb sarzsit is. A szegedi esetben pl. — jellemző volt az egész ügyre vonatkozólag — egy kétcsillagos officziálra voltak bizva milliók. Szegednek azelőtt — nem kutatom, méltán vagy méltatlanul — köztiszteletben állott polgárai kerültek jiáczba, ellenben az officziál nevének közlését a sajtó-czenzura nem engedte meg. Ismétlem, ezt nem teszem kritika tárgyává, sőt nagyon tudom méltányolni és meg tudom érteni, mert hiszen a hadviselés érdekét, a had-