Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

80 •55.9. országos ülés 191U Julius 22-én, szerdán. illetőleg. A t. ministerelnök ur sem állította, én sem állítom, hogy ott, Angliában vagy Poroszországban katonai közerőt, vettek yolna igénybe. Ami pedig a francziát illeti — ne méltóztassék ezt talán egy bombasztikus mondásnak venni — amit az előbb is voltam bátor mondani, hogy én a franczia példát akár a rendszert, akár Baudry d'Ásson esetét a magyar képviselőházi őrség tekintetében egyáltalában analógia gyanánt el nem fogadhatom, mert ez reám azt a benyomást teszi, mintha valaki abból a tényből, hogy Paris főváros, hogy folyó partján fekszik, hogy a folyóban van egy sziget és ezen áll a Notre Dame, ebből analogicze azt állítaná, hogy a lipótvárosi bazilika a Margitszigeten van. (Derültség.) Ha nincs igazam, végre is a franczia esetért sem a ministerelnök ur, sem én nem vagyunk felelősek egyénileg. Ezek után vagyok bátor két interpellácziót felolvasni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl) Az első a következő (olvassa): »Interpelláezió a m. kir. honvédelmi minister úrhoz: 1. Kívánatosnak tartja-e a m. kir. honvédelmi minister ur a képviselőházi őrség katonai jellegének fentartását ? 2. Ha igen, nem tartja-e szükségesnek, hogy az őrség katonai illetőleg csendőrségi tagjai a parlamenti szünetek alkalmával csapat-, illetőleg csendőri szolgálatot teljesítsenek ?« A második interpelláczióm az igen tisztelt ministerelnök úrhoz a következő (olvassa): »1. Hogyan egyeztethető össze a honvédségről szóló 1912. évi XXXI. t.-cz. 14. §-a a képviselőházi őrségről szóló 1912: LXVII. t.-cz. 2. §-ával, illetőleg a honvédségi törvény 1., 13. és 15. §-a az őrség szervezeti szabályzatának 3., 6. és 9. §-ával?« (Éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Abban a lehetőleg rövidre szabandó beszédemben, amelyben válaszomat lesz szerencsém előadni, ki fogok terjeszkedni a t. képviselő ur által felölelt összes kérdésekre, a mivel nem akarok elébevágni annak a formaszerü válasznak, amelyet t. barátom, a honvédelmi minister ur esetleg később adni fog. (Felkiáltások balfelöl: Esetleg!) Igen, meg fogom magyarázni, hogy talán az egész interpelláczió eltévesztette az adresszt. De azt hiszem, hogy egyfelől a kormány szolidaritásánál fogva is, másfelől egy olyan körülménynél fogva is, amelyet lesz szerencsém beszédem során kifejteni, talán különösebb súly ebben a kérdésben nem is esik t. barátomnak, a honvédelmi minister urnak válaszára. Mindenekelőtt intézzük el röviden a külföldi példák kérdését. Ebben a vonatkozásban a külföldi példákon nem azon van a súly, hogy ott katonai vagy rendőri közerőt használtak-e, hanem azon, hogy ott közerő és karhatalom alkalmaztatott abban a vonatkoztatásban, amelyben beszéltem róla. Mert hiszen a fő vitakérdés az volt, hogy helyes-e a háznak saját tagjaival szemben közerőt alkalmazni és esetleg saját tagjait fizikai kényszerrel távolítani el a teremből. (Mozgás a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Meglehet, hogy a német Keichstagra — a » Reichsrat« szó természetesen gyorsírói tévedés volt — vonatkozólag tévedésben voltam. Én ugy emlékeztem, hogy a német vámtarifa tárgyalásánál, ahol erős obstrukczió és renitenczia volt, egy képviselőt a rendőrséggel távolítottak el; meglehet, hogy tévedek, de a porosz Landtagban mindenesetre megtörtént. De ez utóvégre mellékes kérdés, a fődolog az, hogy Németországban, Francziaországban és Angliában tényleg fizikai kényszert használtak a ház tagjainak eltávolítására, a legerősebben Angliában, ahol csak arra az egy példára kívánok titalni, amelyet egyszer valamikor egy napilapban a »Times« után részletesebben le is irtam, 1901-ben, ha nem csalódom. Ott akkor az elnök stante sessione dirigálta a behívott rendőr csapatot és egymásután 10 vagy 12 renitens képviselőt külön vonszoltak ki a teremből, ugy, hogy a ruhájuk rongyokra tépődött. Rakovszky István : De az elnök a székben maradt. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István ministerelnök: Felfogás dolga, hogy a dolog, hogy helyesebb. Énszerintem helyesebb az ülés felfüggesztése mellett csinálni, ott stante sessione csinálták. De ez gusztus dolga; ha az uraknak ugy jobban tetszik . . . (Derültség a jobboldalon.) Szmrecsányi György: Ezen még nevetnek! (Zajos derültség a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbalóldálon. Elnök csenget.) Gr. Tisza István ministerelnök: De hát kérem, menjünk át a kérdés objektív, komolyabb részére. A t. képviselő ur megütközik azon, hogy, amint ő magát kifejezi, törvény és törvény közt ellentót van. Bocsánatot kérek, tulajdon képen a törvény és törvény között ellentét nem lehet, mert ha két törvény tartalma egymással ellenkezik, az magamagát elintézi, vagy azon el folytán, hogy a későbbi törvény derogál az eLi bbinek, vagy azon elv alapján, hogy a specziális intézkedés kivételt képez a generálissal szemben, de szóval itt a törvénymagyarázatnak megvannak fix tételei, amelyek szerint alkalmazni lehet és eldönteni a dolgot, lehet eldönteni minden kontroverzia nélkül. Mondom, ha két törvény szövege nem egyezik egymással, ez nem vitás dolog, ez ipso facto eldöntött kérdés. Még azt akarom felhozni, hogy t. képviselőtársam felemlíti, hogy ha már áll az, hogy a régi törvény derogál a korábbinak, miért lett akkor a legutóbbi véderőtőrvényben hatályon kívül helyezve a régibb. Ezt is megmondom. A későbbi törvény derogál a korábbi törvény azon rendelkezéseinek, amelyekben a ko-