Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-559
58 559. országos ülés ldik- július 2i-én, szerdán. előlegezés. Ennek folytán az indítványt el kell fogadni, kiegészítve Tüdős képviselőtársam indítványával, amely szerint oly esetben, mikor bíróságilag hitelesen igazoltatik, hogy az ügyvéd az előlegezett bélyeg- és illetékkiadásait ügyfelén be nem hajthatja, a kincstár köteleztessék, hogy ezt neki visszafizesse. (Helyeslés balfelöl.) Ezek az érdemleges megjegyzéseim ehhez a szakaszhoz. Van azonban egy stiláris módosításom is. Bocsánatot kérek, ha már mindent a feje tetejére állítanak obbcn az országban, legalább a magyar nyelvet ne rontsák. (Elénk helyeslés balfelöl.) Vagy az is beleillik az önök politikai rendszerébe, hogy még a magyar nyelvet is megrontsák ? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Itt az 54. §. első bekezdésének középső mondatában az áll (olvassa): »Az ügyvéd köteles elsősorban megfizetni a 25. §-ban megállapított illetéket is, ha a hiányos benyújtás vagy szóbeli előterjesztés ügyvédi képviselettel történt.« Ez nincs magyarosan szövegezve. Nem tudom, talán valaki németből fordította vagy mit csinált, de az bizonyos, hogy a magyar szókötést a feje tetejére állította. Magyarul ezt ugy szokták mondani: (Halljuk! Halljuk! balfelöl,) »a 25. §-ban megállapított illetéket is, ha a benyújtás hiányosan vagy a szóbeli előterjesztés ügyvédi képviselettel történt.« Tehát nem hiányos benyújtás történt, hanem a benyújtás történt hiánj r osan. Ez a magyar szerkezet, s a ki ezt nem fogadja el, az nem tud jól magyarul. (Élénk helyeslés balfelöl. Derültség jobbfelöl.) Miután nem akarom épen a t. pénzügyminister úrról feltételezni, hogy a magyar nyelvet elrontani akarná, ajánlom ezen stiláris módosításom elfogadását. (Helyeslés balfelöl,) Módosításom következőleg hangzik (Olvassa) : »Módositás az 54. §-hoz. Az első bekezdés negyedik sorában, »a hiányos benyujtás« helyett »a benyújtás hiányosan* tétessék.« (Éljenzés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik ? Mihályi Péter jegyző : Benedek János! Benedek János: T. képviselőház! Én abban a szerencsés helyzetben érzem magamat, hogy a benyújtott összes módosításokat elfogadhatom. (Derültség balfelöl,) Elfogadom az előadó ur módosítását is. (Felkiáltások balfelöl: Nem adott be!) De igen, az utolsó ponthoz adott be módosítást, melyet részemről szíves készséggel elfogadok. De elfogadom az ellenzék részéről beadott összes indítványokat is és elsősorban mindjárt a közvetlenül előttem felhangzott stiláris módosításra kell viszatérnem, mert tényleg a szakasz mai alakjában nagyon komikusan hangzik. Hogy hiányos benyújtás történik, ügyvédi képviselettel ez ugy hangzik, mint az, hogy a halálozás orvosi közreműködéssel történt. (Derültség.) Abból a körülményből, hogy a háznak, különösen az ellenzéknek ügyvéd tagjai egymásután szólaltak és jajdultak fel ennél a szakasznál, látnivaló, hogy ez a szakasz különösen az ügyvédi kart sújtja. Nem önző érdek vezette kartársaimat akkor, amikor ennek a feljajdulásnak, amely országszerte általános, visszhangot adtak itt, hanem jól felfogott érdek, az igazságszolgáltatás magasabb érdeke. Jó igazságszolgáltatást jó ügyvédség nélkül képzelni nem tudok. Ez az 54. §. pedig az ügyvédi kart fogja elsősorban megnyomorítani. Igaz, hogy az illeték beszolgáltatásáért eddig is elsősorban az ügyvéd volt felelős, az ügyvéd ellen vették fel a leletet, csakhogy nagy különbség, ha egy korona után veszik fel a leletet, vagy ha 26 K után, sőt ha az első tárgyaláson halasztás iránti előterjesztést tesznek vagy tanubejelentés történik s közbenszóló határozatokat hoz a bíróság, ez kétszeres illeték alá esik, a 26 K-ból tehát 52 K lesz és megtörténhetik, hogy egy tárgyaláson esetleg több Ízben is le kell róni ezt az 52 K-t. Ha így vesznek fel leletet és ennek ötszörösét számítjuk ki, akkor ez már esetleg százakra megy. Nagy különbség van tehát a mai állapot és a bekövetkezendő állapot között, mert eddig csak 40 fillérért vagy 1 K-ért leletezhették meg az ügyvédet a beadványok után, most azonban horribilis összegre megy a büntetés. Amikor tehát elsősorban az ügyvéd felelős az illeték beszolgáltatásáért, ez oly óriási anyagi kötelezettséget ró az ügyvédi karra, hogy itt tűnik ki igazán szembeszökően a budapesti ipari és kereskedelmi kamarának az a megjegyzése, amelyet a képviselőházhoz intézett feliratában tesz, hogy t. i. ennek a javaslatnak csak egy osztály, az ügyvédi kar fogja hasznát venni. Köszönjük, igazán nem kérünk ebből a haszonból. Ami haszon ebből az egyes ügyvédekre háramlik, azt szíves készséggel átengedjük a budapesti kereskedelmi és iparkamarának. (Derültség.) Higyje cl a budapesti iparkamara, hogy az ügyvédi kar egyes tagjai azok, akik épen az 54. §-ban reájuk rótt felelősség következtében jelentékenyen fogják érezni ennek a javaslatnak nyomasztó hatását, mert ez anyagilag nyomorítja meg az ügyvédi kart. Ez már az igazságszolgáltatás magasabb érdekeinek rovására is megy. Mert ezentúl nagyobb pert nem visznek anyagiakban szegény ügyvédhez, bármennyire bízzék is benne a fél, nem mehet hozzá, ha az az ügyvéd nincs abban a helyzetben, hogy a horribilis illetékeket a magáéból előlegezhesse, ugy hogy itt prémiumot adnak a gazdag ügyvédeknek. (Ugy van! a baloldalon.) Tőke kell ezentúl az ügyvédnek és pedig nem is kis tőke, már csak abból a szempontból is, hogy az egyszeres illetéket lefizethesse. Hát ha még többszörös illetékkel fogják méltánytalanul sújtani! Ép ezért, ha már elfogadjuk ezt az alapelvet, hogy a fél köteles viselni az illetéket, de a felelősség elsősorban mégis az ügyvédre hárul,
