Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-578
67 8. országos ütés 191Ő A választókat nem személyenként vizsgáljuk meg, hanem a választási törvényben felállítunk bizonyos fikcziókat: például hogy az a független, vagyonos dzsentlmen, aki 20 korona állami adót fizet, (Derültség a baloldalon.) aki irni-olvasni tud, független vagyonos kultur- d zsentlmen,a másik 40 korona állami adóval analfabéta, de mint vagyonos férfiú, a függetlenségnek és tudásnak határtalan mértékével rendelkezik, ugy hogy ő is a jogok gyakorlására képes. (Derültség.) Felállítjuk azt a fikcziót, hogy aki három évig ugyanazon munkanemben dolgozott, az érett, de ha ezen három év alatt áttért a szabászat teréről a czipészet terére, akkor már nem érett. (Derültség.) Bocsánat, ezek a szelekcziók, igen t. képviselőház, hasonlitanak-e ahhoz a kiválasztáshoz, amelyet mi a katonák sorozásánál teljesítünk ? Nem ! Itt íikoziókról van szó, amelyek nem jelentenek semmit és amikor ezeket a jogczimeket sorra veszzük, nem komikus-e ezekkel összehasonlítva megtagadni a harczosoktól a választói jogot ? (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) T. képviselőtársam azt mondja, hogy ő nem állítja az alkotmány sánczaiba azokat, akik arra nem méltók, de ugyebár nincs arra semmiféle próbája, hogy kitanulja, hogy személyenként arra ki méltó és ki nem. Mert az alkotmány sánczain gyakran előfordul az az eset, hogy a katona ott az alkotmány sánczain csak tiz és húsz pengők lefizetése ellenében hajlandó a puskát kezébe venni. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) T. ház ! Ez a szelekczió tehát nem egyéb, mint egy alkotmányos akadályverseny, amelynek czélzata az, mint a mi tanulmányi rendszerünknek legfőbb czélja, hogy az idő kissé teljék és az öregek után ne jöjjenek nagyon gyorsan a fiatalok; ennél a szelekcziónál is az a czél, hogy az alkotmány u. n. sanszaiba minél kevesebben juthassanak bele. De gondolatot, vezérlő gondolatot ezekben nem találok. Mert hiszen a harczosok választójoga magyar nemzeti szempontból is a legmegbízhatóbb és legkiválóbb szelekczió. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) De amikor t. képviselőtársam a becsületet állította oda — helyesen — az állam alapjául, az általános választójog gondolatához jutott el. A.z általános választói jog ellenségének tüntette fel magát, holott ezzel a gondolattal az általános választói jogot követi, mert az állam a legmagasabbrendü társadalmi egyesülés, ebben az egyesülésben minden becsületes embernek, aki annak tagja, minden feddhetetlen jellemű, érettkoru embernek joga van az ügyek intézésében részt venni. (Helyeslés a baloldalon.) Mert ha a t. képviselő ur a kötelességeket veszi szemügyre: a kötelességek között megtalálja a kulturális, az adózási és a hadkötelezettségi kötelességet. Ha ezeket veszi alapul, itt is eljut az általános választói joghoz s valóban itt is legkevesebbet jelentő az adózási kötelezettség. Mert mindenki szívesen adózik, ha van miből (Igaz f Ugy van! balfelől.) és mindenki szívesen cserél KÉPHV. NAPLÓ. 1910—1915. XXVI. KÖTET. május 6-án, csütörtökön. Í529 nagyobb vagyont azon kötelezettség mellett, hogy nagyobb adót fizessen. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőtársam különben rámutatott egy odavetett mondatban arra, hogy a harczosok választói joga alkotmányos fejlődésünkben gyökerezik. Igaza van. Én az idő korlátolt voltára való tekintettel csak jelzem, hogy a vérszerződéstől kezdve, folytatva a bandériális szervezeten, folytatva a nemesi felkelésen : mindig a harczosok társadalma egyúttal a jogokkal felruházott társadalom volt. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ez a magyar jogfejlődés és ebből világos, hogy abban a perczben, amidőn a néphadsereg álláspontjára tértünk át, abban a perczben. amikor a sorkatonaság jelentősége elenyésző és a tartalék és a népfelkelés az, amely a hadsereg zömét képezi, abban a perczben a régi magyar gondolatnak automatikusan érvényesülnie kell és senki, aki a harczosok társadalmához tartozik, a jogok gyakorlásából ki nem zárható. (Elénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőtársam, Rakovszky István téved, ha azt hiszi, hogy nincs ennek előzménye. Igenis van előzménye. Az olasz 1882. évi választási törvényben, tehát mielőtt még az általános választójog Olaszországban érvényesült volna, kimondatott, hogy mindenki, a ki az olasz egység kivívásában, az olasz függetlenségi harczban résztvett, ezen fényénél fogva választó. (Ugy van ! balfelől.) Tehát nem áll ez példa nélkül. De ha példa nélkül állana is, a magyar jogtörténelmi fejlődés, amely — mint Esterházy Móricz t. képviselőtársam helyesen emelte ki, — ezen az alapon indult meg, parancsolólag megköveteli, hogy a választójognak legalább ezt a fogyatékosságát orvosoljuk és orvosoljuk azt a másikat is, amely a 30 éves korhatárt állapította meg, mert nemcsak a 30 évesek eléggé érettek a választási jog gyakorlására, akkor, amikor az állani a nemzet ifjúságát 18 esztendővel már érettnek tartja arra, hogy szembe nézzen a halállal. (Igaz ! Ugy van ! Taps a baloldalon.) T. ház ! Bátor voltam már kijelenteni, a háború után lehetetlenség ott folytatnunk, ahol elhagytuk. És én nem adom fel a reményt, hogy a t. ministerelnök ur a háború világossága mellett meg fogja látni még azokat az igazságokat, amiket ma megtagad. Végtére is láttuk már államférfiak átalakulását. Gladstone, ki pietista, bibliamagyarázó volt fiatalkorában és konzervatív párti, a gabonavániok kérdésében tér át a konzervatív pártról a liberális pártra és mint radikális férfiú végezte, ki a 8 órai munkaidőnek volt a híve. Én azt hiszem, t. h láboru után annak a kormánypolitikának kell következni, amelyről a ministerelnök ur szólott s amely szerint a nemzeti lét nagy kérdései az egyedüliek, amelyekre szemünket függesztenünk kell. (Ugy van! balfelől.) És én igazat is adck neki abban, hegy a háború idejében csak ilyen kérdésekre függeszthetjük szemeinket. Á magam részéről ennek mindig híve voltam és nagy mértékben helyeslem 67
