Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

578. országos ülés 1915 május fí-án, csütörtökön. 527 Majd másfelöl azt mondja levele végén (olvassa) : »Ugy érzem, hogy ma a magyar állam és nemzeti szempontok sérelme nélkül tovább mellétünk. Kilátásba vehetjük a népiskolai törvény olyan reformját, amely tekintettel van a nem magyarajku polgártársainknak a felekezeti népiskoláknak vonatkozó óhajtásaira. Törvényes intézkedésekkel nyithatunk teret az anyanyelvnek az állami hatóságokkal való közvetlen érintkezés terén és végül gondoskodhatunk a választójog egyes intézkedéseinek olyan módositásáról, amely a hazai románság politikai képviseletét méltányosabb alapra helyezi«. A ministerelnök úrtól tanulhatjuk tehát e példa után azt, hogy igenis lehet a jutalmazás álláspontjára is helyezkedni, (Ugy van ! baljelöl.) és erős politikai kérdéseket lehet a háború idejében is tárgyalni, sőt a választói jog kérdését is lehet tárgyalni és ez sem időszerűtlennek, sem czélszerütlennek nem tartható. E dokumentum alapján egyenesen mint anteczendeneziákra a ministerelnök urnak ezen magatartására utalok. Semmi kritikát nem kivánok ehhez fűzni és legnagyobb mértékben hazaüatlannak tartanám, ha egy pillanatra is keserűséget akarnék felidézni, de igenis bátor vagyok kijelenteni, hogy nekünk is jogunk van arra, hogy az egész osztatlan magyar nép nevében épugy foglalkozzunk a választói joggal és tartsuk időszerűnek az azzal való foglalkozást, amiként a ministerelnök ur ezt időszerűnek tartotta egy nemzetiséggel szemben. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) En a választói jog kérdésében nem állok egyáltalában semmiféle feltételes hazafiság álláspontján. A hazafiság nem lehet feltételes. Ha ezzel a kérdéssel foglalkozom, nem abból a szempontból teszem, mintha e súlyos és veszedelmes időkben bármiféle dout des alapot állapitanék meg állampolgári kötelességek teljesítése és a választói jog között. (Helyeslés bal/elől.) Igaza van az igen t. ministerelnök urnak, nem jutalmazásról van itt szó, hanem egyszerűen igazságtalanságról és igazságtalanság jóvátételéről. (Helyeslés balfelől.) Szó van arról, hogy a háború rettentő tüzénél bizonyos homályban maradt igazságok megvilágosodnak. A háborúnak hatása alól senki sem vonhatja ki magát akarva, akaratlanul alája kerül. A háborúnak ez a hatása leginkább a földrengéshez hasonlitható, amely hegyeket lapályokká lapit össze, lapályokat hegyekké tornyosit, folyóvizeket elnyel és uj forrásokat fakaszt. A háborúban tisztelt és szent politikai dogmák összeomlanak, (Igaz ! Ugy van ! baljelöl.) meg nem látott igazságok pedig nagy fényességgel és világító erővel ragyognak. (Igaz! Ugy van! baljelöl.) A háborúban mindnyájunk kötelessége, hogy átalakuljunk és ha nem alakulunk át, magunktól, hiábavaló az ellenszegülés, mert átalakul maga a társadalom. (Igaz l Ugy van! baljelöl.) És méltóztassanak arról meggyőződve lenni, hogy sok minden lehetséges, csak az nem, hogy a háború után a dolgokat ott fotytassuk, ahol elhagytuk. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert erre játékosok akadhatnak, de nézőközönség akadni nem fog. (Taps baljelöl.) T. ház! A háborút talán mégsem tekinthetjük olyan múló inczidensnek, olyan kellemetlen zavarnak, amely megszokott politikai életünk folytatásában beállott, mint ahogyan Raumer porosz történetiró a franczia forradalmat azzal a névvel jelölte meg, hogy : »Verdriessliche Sache«, kellemetlen dolog. Ez volt az ő történelmi szempontja. A háborút nem lehet kellemetlen inczidensnek tekinteni. A politikai zsúr megzavarásánál felborult egy asztal; a lakájok rendet csinálnak és a trécselést folytatjuk tovább ott, ahol elhagytuk. Nem, t. ház, nem folytathat] uk, sem jobbról, sem balról, sem innen, sem onnan. (Taps balfelől.) Mert az a komoly, harczos társadalom, az a komoly polgári társadalom, amely ennek a háborúnak irtózatos megpróbáltatásait átélte, azokból a tanulságokat levonta és kell, hogy mindannyian levonjuk azokat a tanulságokat. Ha a társadalom megváltozik, mi pedig nem akarunk megváltozni, a megváltozott társadalom egyszerűen napirendre tér felettünk. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház ! A háború átalakító hatását különben egyebekben is észleltük a ministerelnök úron. Nem akarok ízléstelen lenni. Legkevesebbnek tartom ebben az átalakító hatásban, hogy valószínűleg magáról az ellenzékről is bizonyára más a véleménye, mint volt azelőtt, aminek sokszor tüntetően adott kifejezést. De nem változott-e meg a véleménye a tömegekről, a néjjlélek erejéről, az utcza támogatásáról ? Nem láttuk-e a háború elején, mint használta fel a tömegek lelkesedését, (Igaz! Ugy van! balfelől.) az utcza támogatását arra a szent czélra, hogy a háborúba vonuló harczosok lélekkel, erővel, hittel és bizalommal teljenek meg ? Nem láttuk-e, hogy a munkapárt ablakaiból is szónoklatokat intéztek az utcza népéhez és hogy örömmel fogadták a tömegnek ezt a beavatkozását, a népiéleknek ezt a megnyilatkozását ? Nem láttuk-e, hogy örömmel fogadták azt, hogy a trikolornak szent és nagy varázsa van hogy a háborúba vonuló katonáink, a közös hadsereg tagjai a trikolor szent jelvényével vonultak a tömegek ujjongása és tapsai között a háborúba annak szimbolumaképen, hogy a trikolor védelme alatt álló magyar haza határait kívánják megvédelmezni és hogy a hadseregben is harczos magyar polgárokként érzik magukat ? (Igaz! Ugy van ! baljelöl.) Nem alakult-e át a ministerelnök ur véleménye a sajtóról, amelynek hazafias szolgálatait a háborúban nagy mértékben igénybe veszi, amelylyel a közvetlen érintkezést keresi ? Mert hiszen bizalmas értekezleteken az események hátteréről is állandó értesítést ad a sajtónak és felhasználja a sajtót a lelkesedés ébrentartására, felhasználja oly jelentékeny pénzügyi műveleteknél is, mint amilyen a hadikölcsön. Nem változott-e meg véleménye