Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-578

578. országos älés 1915 május 6-án, csütörtökön. 519 hogy talán feljogosítottnak érezhette magát erre, minthogy ez a körülmény egy komoly szaklapban jelent meg, tehát mindjárt exonerom a t. képviselő urat. Szabadjon magát a dolgot nagyon röviden ismertetni. Ez a példa, amely itt mint igen tipikus példája szerepel az e téren űzött visszaéléseknek, következőkre redukálódik. Itt egy kézi bevásárlás utján megszerzendő szerszámról volt szó, összesen 16 darab u. n. — mert a magyar név még hosszabb és érthetetlenebb — Zündlochstollen Einsatzdornról és 16 darab Gewinde Ausreiber-ról 400 korona összértékben. Ennyit kért a gyáros mindössze, tehát nem darabonként, mint itt tévesen méltóztatott idézni, 50 koronát, hanem darabonként 13 és 12 koronát; igy jön ki a 400 korona. Ez mindjárt a háború legelején, sőt tulaj donképen a háború kitörése előtt történt. Egészen helyesen, hozzám fordult Julius 27-én a hadügyminister ur, mondva, hogy sokalja ezeket az árakat, ezek a szükségletek Ausztriában olcsóbban szerezhetők be, de súlyt helyez arra, hogy a kézi bevásárlásnál is a kvóta megtartassák, ezért kér, hogy lépjünk közbe. Mi közbe is léptünk és ez az ár átlag 8 K-ra redukáltatott. Megjegyzem, hogy nem tudom, hogy itt valami ügynök nagyobb szerepet játszott volna ; 400 koronánál nem valami sokat kereshetett. Drágult a dolog azáltal, hogy a rendelés alku nélkül adatott Csokonyai szentendrei szerszámgyárosnak, ez közben eladta a gyárat és egy Eisner nevű kereskedőhöz fordult, ez aztán átadta a Hirmann czégnek, s igy érthető, hogy a szerszámkereskedő utján szereztetvén be, az bizonyos hányaddal drágábban akarta adni. Fölhoztam ezt azért, hogy megmutassam, hogy még komoly lapban megjelenő állításra sem szabad ilyen szigorú Ítéletet alapítani. Hozzáteszem, — és ezt nemcsak Szterényi t. képviselőtársamnak mondom, mert ez inkább a gyáriparosoknak szól, — hogy vannak panaszok és bajok, mint a minister elnök ur is elismerte és én is egész nyíltan beismerem, amelyeken iparkodunk is segiteni; de azt állítom, hog}

r nem mind áll az, amit felhoznak és állítom,, hogy nyugodt lelkiismerettel tesszük ezt meg, ha mint itt is méltóztatnak látni, aránylag csekély jelentőségű dolgokról is van szó. Ismétlem, igyekszünk mind azon segiteni, ami csak tudomásunkra jut. Fel is szólítottam a gyáriparosok Országos Szövetségét, hogy (Helyeslés.) minden esetben forduljanak hozzám és én lehetőleg iparkodom a bajon segiteni. Mindjárt a háború kezdetén külön telefonvonalat létesítettem a hadügyministerium illető osztályával azon czélból, hogy ezáltal közvetlen kapcsolatot teremtsek és minden felmerülő esetet rövid utón azonnal elintézhessek. Hogy ez nem járt mindig a kellő eredménynyel, azt nyíltan bevallom. Létesítettem ezenfelül egy ekszpoziturát a hadügyministeriumban ; ez az, amire vonatkozólag t. képviselőtársam szememre vetette, hogy csak a kilenczedik hónapban létesítettem. Remélem, hogy ezáltal is javítani fogom a helyzetet. Kifogásolta a képviselő ur a kisiparnak munkával való ellátása terén kifejtett működést is. Szterényi József: A főváros példáját hoztam csak fel. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Amikor a főváros példáját méltóztatott felhozni, egyúttal azt méltóztatott mondani, hogy választ sem kapott a főváros. Ez bizonyos fokig — vád. Én iparkodom lojálisnak lenni, de ne méltóztassanak türelmetlennek lenni. (Helyeslés jobbról.) Ez az ügy a következő: Polónyi Géza : Újra is jelentkezhetik, ne tessék nézni az órát, (Zaj. Elnök csenget.) B. Harkányi János kereskedelemügyi minister: Felismertük annak szükségét, hogy a kisipar helyzetén segítsünk, mert eltekintve attól, hogy a háború az egész iparra nehezedik, már két, sőt három rossz esztendő előzte meg ezt a háborút, amely idő alatt a kisipar helyzete folyton romlott. Ezért is a kezdeményezést mindjárt a háború elején megtettem és iparkodtam azt amit lehet, a kisipar számára biztosítani. Ezt tudomására hoztam a főváros segitőbizottságának, mely október 3-iki ülésén ezen akcziót örvendetes tudomásul vette és ebből kifolyólag felirt hozzám, hogy az akczió lehető kiterjesztése érdekében a főváros hajlandó mint közvetítő közreműködni. Itt is bátor vagyok megjegyezni, hogy tulajdonképen mi inicziáituk ezt; ennek folytán kínálkozott a főváros, illetőleg a segitőbizottság, hogy a fővárosnál oda akar hatni, hegy bizonyos kautélákat és garancziákat nyújtson. Érre azért nem adtam közben választ, mert az illető osztályom folyton kontaktusban maradt a főváros illető bizottságának vezetőjével, a bizottság alelnökével, aki informálva volt minden lépésről. Mi nem vettük igénybe a főváros ezen ajánlatát, mert nagyobbmérvü kiterjesztésre azóta nem volt alkalmunk. Mi tárgyalunk a hadügyminister úrral, aki csak lépésről-lépésre akar e téren haladni. Mindazáltal nem jelentéktelen eredményeket értünk el. Bátor vagyok e téren például f elemliteni, hogy lábbelirendelést 25 millió korona erejéig adtunk közvetlenül a kisiparosoknak, szíjgyártó czikkekben pedig rendelést 15 millió korona erejéig, ez együtt 40 millió korona. Még körülbelül 12 millió rendelés felosztás alatt van, ugy hogy összesen 52 millió jutna igy e téren a kisipar részére. Mondanom sem kell, hogy ebben az 52 miihóban benfoglaltatik a bőr ára is, de igy is kereken 10% jut az illető kisiparosoknak, ami szintén nem jelentéktelen öszszeg. (Helyeslés jobbról.) Ha tehát igazságos akar lenni t. képviselőtársam, el kell ismernie, hogy egy hatalmas lépést tettünk előre. Követte ezt egy akció a konfekezióipar terén, sokkal gyengébb eredménynyel ugyan számszerint, mindazonáltal az árjavulás, ahogyan igen t. képviselőtársam egyszerűen odaállította, mintha az csak ugy az égből pottyant volna, a hadügyminiszter kegyeiből, az tévedés. Ez az árjavitás is határozottan és kizáró-