Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-578
578. ORSZÁGOS ÜLÉS 1915 május hó 6-án, csütörtökön, Beöthy Pál elnöklete alatt. Tárgyai: Az 1915—lö. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Elnöki előterjesztés. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — A jegyzőkönyv hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Gr. Tisza István, Sándor János, Teleszky János, Balogh Jenő, b. Hazai Samu, b. Harkányi János, Jankovich Béla, b. Ghillány Imre. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 40 perezkor.) Beöthy Pál elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Szepesházy Imre jegyző ur; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Hoványi Géza, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Szinyei-Merse Félix jegyző ur. Következik a napirend, illetve annak első pontja : az 1915—16. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom. 1141, 1181), ezzel kapcsolatban az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kérvényének általános tárgyalása. Figyelmeztetem a ház t. tagjait, hogy a házszabályok 232. és 233. §-ában foglalt az a rendelkezés, amely szerint az indemnitás tárgyalásának negyedik napján a jelentkező szónokok fél óránál hosszabb ideig nem beszélhetnek, a mai ülésen, az indemnitás vitájának negyedik napján, már érvénybe lép. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. B. Harkányi János kereskedelemügyi minister : T. ház ! (Halljuk I Halljuk !) Legyen szabad a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalása során elhangzott és a tárczámat érintő megjegyzésekre röviden reflektálnom. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassék megbocsátani, ha kissé távirati stilusban fogom ezt tenni, de érvényben van már a beszédek idejének félórára való korlátozása és igy a kellő rövidséggel kell beszélnem. Főképen Szterényi József t. képviselőtársam beszédével kell foglalkoznom, minthogy csaknem kizárólag ő beszélt azokról a kérdésekről, amelyek tárczám körébe tartoznak. Megkönnyítette feladatomat a ministerelnök ur, aki t. képviselőtársain beszédének fontosabb részleteire már reflektált, ugy hogy nekem csak az egyes részletkérdésekre kell felelnem. Méltóztassék megengedni, hogy egy megjegyzéssel kezdjem beszédemet. Elismerem, hogy t. képviselőtársam nagy szakavatottsággal és igen koncziliáns hangon nyilatkozott, de engedje meg ehhez hozzáfűznöm, hogy bizony ig6n szigorú és xis szabad mondanom, nem egészen objektív kritikát gyakorolt, mely annál inkább meglep, mert ő is volt abban a helyzetben, hogy felelős állásban intézte e tárcza ügyeit és igy tudhatja, hogy különösen a mi viszonyaink között nem lehet mindig mindazt keresztülvinni, amit az ember szeretne. Hogy nem indokolatlan az a véleményem, hogy ő szigorú kritikát gyakorolt, annak igazolásául hivatkozom azon szavaira, melyekben azt mondta, hogy »jó intencziók vezérlik ugyan a minister urat, — ezt különben hálásan köszönöm — de teljesen meddőnek bizonyult közreműködése* ; azt mondta továbbá, hogy >>ha a kellő időben, kellő sulylyal, kellő hozzáértéssel vették volna kezükbe ezt a kérdést, milliókat lehetett volna megmenteni«. Azt hiszem, erre igazán lehet azt mondanom, hogy kritikája szigorú volt. Kifogásolta továbbá a t. képviselő ur, hogy felszólitottam ugyan az egyes vállalatokat, hogy ne bocsássák el munkásaikat, viszont azonban az államvasutaknál beszüntettem az összes beruházásokat. Legyen szabad errenézve megjegyeznem, hogy az államvasuti beruházásoknál bizonyos korlátozásokat kellett keresztülvinni, mert különben nem lettek volna képesek a nagyon fontos és nagyon nagy katonai forgalmat lebonyolítani. Mindazonáltal csak a házilag megkezdett munkákat szüntettük be, a vállalati utón, jogérvényesen biztosított munkákat nem. Legyen szabad továbbá
