Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

577. országos ülés 1915 május 5-én, szerdán. -191 bocsátott ki egy rendeletet a tengerire nézve. Ez, ha jól emlékszem, ugy hangzott, hogy mindazok a kötések, amelyek február 15-től február 29-éig jöttek létre, tárgytalanoknak nyilváníttatnak és az árak, amelyeket a -kormány megállapított, a termelőket illetik, nem pedig azt az ügynököt és kereskedőt, aki kihasználván a szituácziót, megtudván, hogy magasabb lesz a tengeri ára, lefoglalózták azt, hogy a hasznot ők vágják zsebre, a közönséget pedig drágább életre szorítsák. Ha a háború kitörése idején, Julius hó 28-án vagy mondjuk, csak augusztus 25-én is, egy olyan rendeletet bocsát ki, amelynek értelmében, mivel a malmok felbontották a szerződést azzal a kereskedővel szemben, aki tőlük az olcsó búzából készült lisztet megvásárolta, ennélfogva eo ipso és vice versa jogos alapon felbonthatják a termelők is azt a szerződést, amelyet vele kötöttek, akkor előáll az az eshetőség, hogy a fogyasztó publikum olcsóbb liszthez jut és ma sem panaszkodnék a drága ár miatt. Most felhagyok, t. ház, ennek a témának a fejtegetésével, miután nézeteimet, tapasztalataimat elősoroltam és áttérek az u. n. gabonarekvirálás kérdésére. E körül sok panasz hangzott fel, igy az, hogy a rekvirálás nincs olyan mértékben foganatositva, amint arra szükség volna, stb. A panaszok egy részét mindenkor aláírhatjuk, mert a tények bizonyítják alaposságukat és súlyt adnak nekik, másik részét azonban nem írhatjuk alá. Nevezetesen megtörtént a rekvirálásnál elsősorban az, hogy a gazdák készleteit lefoglalták. Hogy a fogyasztó közönség nem juthat ahhoz a gabonához, annak azt hiszem a hatóságokban rejlik az oka, amelyek ahelyett, hogy gyorsabban intézkednének, késleltetik az intézkedéseket. Sőt akárhány olyan panasz is felmerült, hogy a rekvirálás által a gabona visszatartatik és ma már az a termelő érzi annak a hátrányát, hogy sem gabonája, sem pedig pénze nincs, mert még ma sem adták át neki. Amennyiben ez igy van, t. ház — és ezt adatokkal lehet igazolni — akkor nézetem szerint a kormánynak kell, hogy gondja legyen reá, sőt sürgős feladatát képezze az, hogjr a gazdáknál betiltott készletek vagy azoknak adassanak át, akiknek szükségük van azokra és akik az árát azonnal megfizetik, vagy pedig vegye át egy bizottság a készleteket, ha tovább akarják szállítani, hogy ez a gazda abba a helyzetbe jusson, hogyha nincs már gabonája, legalább kapja meg annak ellenértékét. T. ház ! Ezeknek az u. n. rekvirált gabonáknak feldolgozásánál is vannak hiányok, amelyek voltaképen előidézik a kormánnyal szemben a bizalmatlanságot, sőt a fogyasztóközönség megélhetésének a drágaságát, is előmozdítják. Nem is szólva a rósz anyagok által okozott hátrányokról. Nevezetesen, midőn a t. földmivelésiigyi minister ur oly rövid határidőket szab az ily rekvirált gabonák vételárának a megfizetésére, a Hitelbank részéről, hogy az csak nyolcz napi terminussal történhetik meg, akkor beáll az az állapot, hogy a malomüzemmel foglalkozó iparosok elzáratnak a kereset lehetőségétől, a fogyasztó közönség pedig távolról sem képes azt a lisztet megszerezni és ennek tetejébe még rosszabb anyagot is kap, mert nincs megfelelő verseny, próbabemutatások nem történtek, próbaőrléseket nem végeztek, tehát nincs biró, aki ezeket a visszaéléseket megszüntesse és az illető készleteket konfiskálja és nincs alkalom arra, hogy a felülvizsgálatok utján tapasztalatokat gyűjthessen. Csak egy példát hozok fel a saját vármegyémből. Megtörtént az a szerencsétlen eset, hogy bár abban a vármegyében több műmalom van, a rekvirált gabonát mégis Zala vármegyéből a kanizsai malomba viszik át. Azt hiszem, sem velem, sem a t. házzal nem fogja elhitetni senki, hogyha egy másik vármegyébe vitetik át az az ekszport, az ennek a vármegyének a hasznára lesz és az a liszt a fogyasztó közönségnek olcsóbban kerül birtokába. Ezért szükséges, ismétlem, ezeket a bajokat a kormány előtt feltárni és e bajok orvoslását kérni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Amikor az illető vezetőköröket e tárgyban meginterpelláltam, hogy hát az végre még sem járja, hogy Somogy vármegye összes fogyasztó közönsége a kanizsai malomból legyen kénytelen beszerezni lisztszükségletét, mert hiszen Somogy vármegye minden járásában vannak műmalmok, miért nem utalták oda a gabonát, akkor e vezető körök elnökétől azt halljuk, hogy azért volt erre szükség, mert a földmivelésügyi rninister ur nyolcznajü határidőhöz kötötte a 470.000 koronányi vételári összegnek a befizetését, tehát itt nem tárgyalhattak minden malommal, hanem olyan fórumot kellett megszerezni, amelyről tudták, hogy nála ez a pénz egy összegben biztosan együtt van. Ha a nyolcznapos terminus helyett csak 15 napot állapítottak volna meg, akkor nem vádolok senkit, de látom, hogy miért utalták át ezt a készletet a kanizsai malomba; de én látom, hogy itt kulisszamögötti dolgok folynak és szerintem az illető vezető tag nem vágta ki magát azzal, hogy azért nem lehetett a többi malmok között is kiosztani a készletet, mert nagy összegről lévén szó, egyszerre nem lehetett előteremteni; nem hivatkozhatott volna arra sem, hogy neki csak négynapos terminusa volt, mire a rendeletet megkapta, mert ha 15 napos volt a rendelet, akkor van 11 napja, 11 nap alatt pedig össze lehet hozni azokat a molnárokat, akik foglalkoznak őrléssel és akkor megtörténik az az eset, hogy többek közt szét van osztva az a liszt, élvezhetőbb, nem oly rossz, mint ma, mert igy ha, tegyük fel, az egyik molnár spekulál is és rossz anyagot vesz fel, akkor a másik jobb anyagot állit elő ugyanabból a gabonából és akkor annak a spekulálónak meg lehet mondani azt, hogy: »édes barátom, látod, ez a másik jobbat állit elő, te spekuláltál és nem vagy méltó másra, mint arra, hogy 62*