Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-577

5W. országos ülés Í915 május 5-én, szerdán. m jutott,- emberi előrelátás szerint azt lehet mondani, hogy ő igy fog tovább élni. De azt a belső betegségben szenvedőt, azt a szívbajost, vagy — a legnagyobb szám — azt a tuberkulotikust állandó gyógykezeléssel, állandó egészségi felügyelettel kell kisérni, mert nem lehet a két feladatot egymástól elválasztani és különösen a tuberkulotikusokra való tekintettel, akiknek száma óriásilag nagy lesz, — hiszen voltam bátor egy orvosi memorandumot e tekintetben átadni a t. kormánynak — már most gondoskodni kellene nagyszámú férőhelyekről, amelyekben ők gyógyitás végett elhelyezhetők legyenek, gondoskodni kellene állandó felügyeletükről és gondozásukról és gondoskodni kellene azoknak a munkaköröknek teremtéséről, amelyekbe ők egészségük és embertársaik egészségének veszélyeztetése nélkül oszthatók be. (Helyeslés.) Ebben a dologban még csak a kezdet kezdetén vagyunk. Ezt a feladatot, a feladatnak ezt a részét más tényező, mint az állam, még pedig igen nagyszabású és «igen mélyreható tevékenység nélkül meg nem oldhatja. (Igaz ! Ugy van !) Ezzel, t. képviselőház, megoldottam feladatomnak egyik részét, azt t. i., amelyben a háborúval kapcsolatos intézkedésekkel és a háborúnak direkt következményeivel a népélet "terén, különösen a rokkantsággal kivántam foglalkozni. Áttérek most már — igen röviden bár, de kötelességszerűen — ennek a vitának másik mezejére, arra, t. i., mely az általános politikai kérdésekkel foglalkozott és az általános politikai kérdésekben fenn álló nézeteltérések s az ezekből és egyéb körülményekből fokozottan előállott bizalmatlanságnak a czimén foglalt állást az indemnitással szemben. (Ralijuk! Halljuk!) Mélyen t. képviselőház ! Az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, helyesnek látta a mai viszonyok közt is megmaradni amellett a szokott eljárás mellett, mely az indemnitás megszavazását bizalmi kérdésnek tekinti. Én ebben semmi kivetni valót nem találok. Nem szükségképen az, — és ez talán doktriner fejtegetés, de csöndesebb időkben is gyakran mondtam — nem szükségképen bizalmi kérdés az állami költségvetésnek s a pénzügyi felhatalmazásnak megszavazása; de mert az uzus nálunk ez volt, most az az aggodalom lebeghetett t. barátaim előtt, hogy félreértésekre adnánk alkalmat kifelé, ha ettől az uzustól eltérnénk, mert ez politikai állásunk megváltozására vagy gyengülésére engedne esetleg következtetést vonni. Ezt a félreértést akarta ez a párt elkerülni egyrészt, másrészt pedig erről az oldalról minden szónok igyekezett elháritani azt a másik félreértést is, mintha a kérdésnek ilyen tárgyalása azt jelentené, hogy mi meg akarjuk tagadni a pénzügyi eszközöket attól, aminek számára a véradót már minden készséggel megszavaztuk. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez tehát tisztán formai kérdés, amelynek ilyen vagy olyan módon való eldöntése semmiféle súlyos következményekkel nem jár. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVI. KÖTET. Ami már most a szavazatok megokolását, az általános politikai kérdésekben való állásfoglalással való megokolását illeti, én a következők kijelentésére szoritkozom. Szükségesnek láttam ezt a politikai vitát azért, mert épen a nemzet széles rétegeiben való azon lelkes hangulatnakfentartása szempontjából, melyre szükség van, nekünk azokban a választókban és a mögöttük álló széles néprétegekben, melyek minket tisztelnek meg bizalmukkal, semmi kétséget sem szabad fenhagynunk aziránt, hogy tántorithatatlanul, sőt a háború tapasztalásai által még fokozottabb mértékben és megerősödött meggyőződéssel ragaszkodunk azokhoz az elvekhez, amelyek ezt a pártot áthatják. (Igaz ! Ugy van ! Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Semmi kétséget sem szabad fenhagynunk a mi választóinkban és az ország azon rétegeiben, amelyek a mi politikai hitünket vallják, hogy amikor a poütikai küzdelmek ideje ismét előáll, mi ugyanazzal a törhetetlen energiával, amelylyel eddig tettük, fogjuk folytatni a nemzeti élet teljességének kivivására irányuló küzdelmünket, ismétlem : erősebbé válva ebben magának a háborúnak tapasztalatai által. (Igaz! Ugy van! Taps balfelől.) Kifejezésre kell juttatnunk és dokumentálnunk kell kifelé azt is, — anélkül, hogy e tekintetben részletekbe bocsátkoznánk — hogy mindazokban a kinos dolgokban, amelyek az elvi differencziákon felül még elválasztó vonalakat állapitottak meg köztünk s a t. kormány és pártja közt, ma ép ugy vélekedünk, mint vélekedtünk ezelőtt, (Igaz ! Ügy van ! baljelöl.) habár sem én, sem pártom nem tartjuk czélszerünek ezeknek a kérdéseknek mostan való firtatását és pertraktálását. Általában, t. képviselőház, én azt tartom, hogy ezeknek a konstatálása, ennek a bizalomnak a mi közönségünkben való ébrentartása és ez a mi hozzájárulásunk mindenhez amit a nemzet jelenlegi élethaläl-harcza követel, nem jelenti a lemondást a mi ideáljainkról; hanem azt jelenti, hogy a mi ideáljainknak megvalósithatása is feltételezi, hogy legyen nemzet; (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) most pedig csakugyan arról van szó, hogy legyen-e nemzet, vagy sem, most ez az első, ennek kell feláldoznunk mindent. (Igaz ! Ugy van! Általános helyeslés.) Közönségünknek tudnia kell, hogy ez nem azt jelenti, hogy mi az ideálokért való küzdelemben megtántorodtunk; hanem csak annyit jelent, hogy ezeknek a kérdéseknek ma agitatórikus módon való tárgyalását mellőzendőnek tartjuk. (Általlános helyeslés.) Mellőzöm ezt én is azért, mert azon a megnyugváson kivül, amelyet a mi tömegekben lévő elvbarátainknál elő akarok idézni, azt semmi más nem indokolná ; mert ma a közfigyelmet és közérdeklődést nem akarom más csatornába vinni, mint a lelkesedésnek és azon elszántságnak csatornájába, hogy ezt a reánk kényszeritett háborút 61