Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-575

575. országos ülés 1915 május 3-án, hétfőn. 411 kötelességek voltak és jogok nem jártak azok fejében, (Ugy van! bal jelöl.) Ma a kötelességeket a jogoktól elválasztani már nem leket, (ügy van ! balfelól!) A ministerelnök ur azt fejtegette beszédé­ben, hogy a katonák a háborúban is objektíve analizálnak. Én ezt nem hiszem, t. ház. Az én meggyőző­désem az, hogy a harcztéren lévő katona nem analizál, (ügy van !) baljelöl.) nem filozofál, ha­nem a fanatizmus viszi őt a gyilkos drótsövé­nyek ellen. Merem állítani, hogy ez igy van helye­sen, mert el sem lehet képzelni, hogy fanatizmus nélkül, ki tudja fejteni valaki azt az energiát, amelyet a katonáktól az állam ma megkíván. (ügy van! balfelól.) Hiszen a katonának szinte meg kell feledkezni önmagáról és egészen át kell őt hatnia annak a gondolatnak, hogy ő most az állam fentartója. Egyetértek azonban a minis­terelnök úrral abban, hogy az analizálásnak, filozofálásnak is megvan a maga korszaka és a helye, de nem a háború alatt, hanem azután. (ügy van/ balfelól.) A háború után az a katona igenis azt fogja kérdezni magától, amidőn hazajön, hogy hát tulaj donképen miért is lettem én nyomorék ? (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérdezni fogja magától, hogy tulajdonképpen mi is az a haza, amelyért én küzdöttem, (Mozgás jobb­jelől.) amely engem küldött a háborúba ágyutöl­teléknek, (ügy van ! bal jelöl.) s amely most, mi­dőn visszajöttem, ki akar tagadni a maga közös­ségéből, (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Moz­gás a jobboldalon.) amely nem akar nekem bele­szólást adni az állam ügyeinek intézésébe 1 (Moz­gás jobbjelöl.) Nézetem szerint ezen nagy küzdelem után, amely egészen uj korszakot fog teremteni, amely valóságos történelmi határkövet jelent, nekünk kötelességünk a hazafiságot tartalommal telíteni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Uj és reális tartalmat kell adnunk a hazafiságnak, mert ha ezúttal is elmulasztjuk megmutatni azt, hogy érdemes ezért a hazáért vérezni, hogy érdemes volt ezért a hazának az elszenvedett keserűségeket el­tűrni ; ha nem tudjuk reális és uj tartalommal telíteni a hazafiság fogalmát, akkor, t. ház, nagy mulasztást követünk el, mert a polgárok egy része könnyen azt mondhatja majd, hogy inkább elmegy más országokba, (ügy van 1 baljelől. Mozgás jobb­felől.) inkább elmegy oda, ahol nemcsak köteles­ségek, hanem jogok is vannak (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon) és inkább hazátlanná lesz, sem­hogy olyan haza kötelékébe tartozzék, (Élénk moz­gás és ellenmondások a jobboldalon. Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) amely továbbra is páriák módjára bánik vele. (ügy van ! baljelől. Felkiáltás jobbjelöl: Buzdítás a kivándorlásra!) Bakonyi Samu: Kié lesz a felelősség ? Gr. Károlyi Mihály : Igenis, Amerikába fognak az emberek menni.... Rakovszky István : Jól teszik ! (Mozgás jobb­jelől.) Gr. Károlyi Mihály : . . . pedig én azt szeret­ném, hogy a háború után az illetők Amerikából visszajöjjenek. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Miért mentek az emberek eddig is Ameri­kába ? (Zaj.) Azért, mert nem találták meg ebben a hazában azt, amit kerestek, nem találták meg sem gazdaságilag, sem politikailag azt a megbecsü­lést, amelyre a honpolgárok joggal igényt tart­hatnak. A háború után ez a meggyőződés még inkább fog fokozódni, (ügy van! baljelöl.) ha mi továbbra is olyan szűkmarkúak leszünk, (ügy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) ha továbbra is olyan kicsinyes, hogy ugy mondjam, hajdupohti­kát fogunk folytatni, mint eddig. Ezt merem állí­tani, mert tapasztalatból tudom, hogy az Ameri­kában élő magyarság épen olyan, sőt talán foko­zottabb mértékben hazafias érzésű, mint az, amely itthon maradt, mert láttam őket, mert beszéltem és nap-nap mellett érintkeztem velük. (Ugy van! baljelől.) Azt kívánni, azt pretendálni, hogy az a sze­gény ember itt tönkremenjen, nem lehet. Ezt a luxust tőle megkívánni nem is szabad. Attól a szegény embertől, aki itt hiába dolgozik, akinek itt nincsenek jogai, akit csak mint az államhoz nem tartozó páriát kezelnek, attól azt preten­dálni, hogy ő itt maradjon, nagyon nehéz dolog. Nem csendőrökkel, nem rendőri intézkedé­sekkel fogják önök a kivándorlást megakadályozni, (Ugy van ! baljelől) hanem olyan törvényekkel és intézményekkel, (Ugy van ! a bal- és a szélsöbalolda­lon.) amelyek mellett az itteni magyarság megerő­södik s amelyek mellett a polgár érezni fogja, hogy őt érdeke is ehhez a hazához fűzi (Ugy van ! baljelől). Azt hiszi talán a t. ministerelnök ur, hogy a világháború után a lövészárokból visszatért polgároknak tovább is tarthat pohárköszöntőket ? Azt hiszi a ministerelnök ur, hogy egy pár váll­veregetéssel fogja elintézni az egész ügyet ? Nagy tévedés! A modern ember, különösen az az ember aki belenézett már a halál torkába, nem traktálható többé közhelyekkel. (Ugy van ! a bal­és a szélsöbaloldalon.) Annak hiába akarja majd a ministerelnök ur bizonyítgatni, hogy csak 30 éven túl érett az ember ? Annak hiába akarja majd bizonyítgatni, hogy választójogot csak annak lehet adni, aki 30 éves és nem tudom miféle fel­tételekkel rendelkezik. Nem érzi a ministerelnök ur, nem érzi-e a t. munkapárt, hogy itt nagy evoluezióról és oly eseményekről van szó, amelyek nem hasonlíthatók össze sem az ókor, sem a középkor, sem az újkor semmiféle eseményeivel ? (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ilyen nagy események, t. ház, egészen uj világot szül­nek, ily nagy események után következnek be a nagy reneszánszok és az az állam, amely nem érti meg a korszellemet, az az állam, amely nem érti meg, hogy itt uj emberekkel, uj eszmékkel 32*

Next

/
Oldalképek
Tartalom