Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-575

575. országos ülés 1915 májas 3-án, hétfőn. 409 milliónál másfél millió garaneziát vállalt, Budapest székesfőváros pedig fél milliót. így összesen négy millió korona áll rendelkezésre, amelynek ötszörösét, tehát húsz milliót nyújt az Osztrák-Magyar Bank hitelképen. Az uj bank igy jelenleg saját tőkéjével együtt huszonnégy millió korona fölött rendelkezik. Eddig, daczára annak, hogy a vidéken is alakultak körzetek, az utolsó ülésig, vagyis április 30-áig többet nem vettek igénybe, mint 806.000 K-át. Ez mutatja, hogy a hiteligények kivált a pénzbőség folytán, sokkal jobban vannak kielégítve, mint attól a háború elején féltek. A javaslat második uj rendelkezése az 5. §-ban azzal foglalkozik, hogy az épitési hitelt valamely módon megkönnyítse. Ez a rendelkezés nem egyéb, mint Wekerle Sándor volt ministerelnök urnak a hadsegélyző-bizottságban elfogadott azon indítványa, hogy a kormány igyekezzék bizonyos hitelt szerezni az építőiparnak, még pedig 50 millió korona effektiv értékben. A javaslat elmondja azon megállapodást, a mely ebben a tekintetben történt és ezzel kapcsolatban a ház asztalán fekszik az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek egy beadványa, amelyben kételyeit fejezi ki, hogy vájjon ez a hitel ekként megfelel-e. Ezek a kételyek a magyar közgazdasági élet tágabb köreiben megvannak. Miután ugy látszik, hogy jelenleg nem lakáshiány, hanem lakásbőség van és miután csak a lakáshiány ké}>es a tőkét arra indítani, hogy építkezzék, nem valószínű, hogy ezen az alapon nagyobb építkezések történjenek, annál kevésbbé, mert a kölcsön, amely megfelel a koronajáradék alacsony árfolyamának, szintén alacsony árfolyamú, tehát drága volna. Mégis a kormány nem mulaszthatja el, hogy ha egyszer az indítvány felmerült, a lehetőséget megteremtse, igy tehát az indítványt magáévá tette és miután állami vagyon kezeléséről van szó, a pénzügyi bizottság helyeselte, hogy ez a törvényhozásnak tudomására hozassék. A javaslat legfontosabb ujitása a 6. §-ban foglaltatik ; ez t. i. a megrokkant katonák és az eltűnt és elesett katonák özvegyeinek és árváinak jobb ellátásával foglalkozik. Méltóztatik bölcsen ismerni, hogy az 1882-i és 1914-i törvények alapján a rokkantaknak csak addig jár nagyobb segély, mig haza nem érnek és az elesettek árváinak és özvegyeinek segélyét is be kellene szüntetni, illetőleg redukálni kellene, mihelyt az illetők eleste konstatálva van. Hogy ez az embertelen igazságtalanság elő ne fordulhasson, a kormány, ha ideiglenesen is, ezen segély felemelését és rendezését kívánja. A pénzügyi bizottság nemcsak helyesli a kormány ezen szándékát, hanem kijelentette, hogy ezt csak ideiglenes rendezésnek tekintheti, mivel a háború után a törvényhozás kötelességének fogja tekinteni, hogy a harczban megrokkantak ugy saját személyükre, mint családtagjaikra nézve megfelelő ellátásban részesüljenek. (Elérik helyeslés.) A pénzügyi bizottság két pontban ment tovább, mint a kormány javaslata, nevezetesen az 5. §. 6. pontjában felvette, hogy a több gyermeKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVI. KÖTET. kes rokkantak segélye felemeltessék, azonkívül uj 7. §-t iktat a törvényjavaslatba, a mely különösen a csonkáknak olyatén gyógykezelésére vonatkozik, hogy azok kellő műlábakkal stb. legyenek elláthatók. Ez a törvényjavaslat tartalma. A pénzügyi bizottság akként fogta fel a helyzetet, hogy ez a javaslat kategorikus imperativust foglal magában : azt, hogy a hadakozó magyar államnak bocsássuk rendelkezésére azon eszközöket, amelyekre a létért való küzdelemben neki feltétlenül szüksége van. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennélfogva az a tiszteletteljes álláspontunk, hogy a javaslatba sem egyéni kívánságokat, amelyek szintén volnának, sem pártszempontokat belevegyiteni nem kívánunk : amilyen világos és tiszta ez a kategorikus imperativus, épen olyan világos és félreérthetetlen az a kötelesség, hogy az államnak ezen eszközöket megajánljuk. Ezen az alapon a pénzügyi bizottság nevében tisztelettel kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Eínök : Ki következik ? Szepesházy !mre jegyző: Gróf Károlyi Mihályi Gr. Károlyi Mihály: T. ház ! Legyen szabad megindokolnom, hogy miért nem szavazom meg az iiidemnitásról szóló törvényjavaslatot. Ha más kormánynyal állanánk szemben, el tudnék tekinteni közjogi különállásomtól is, de ezzel a kormánynyal szemben kénytelen vagyok az indemnitást meg nem szavazni. Még a háborúra való tekintettel sem tudnám ezt tenni, (Helyeslés a baloldalon.) mert ez bizalmi kérdés, már pedig én épen most, a mai időben, amikor bizalmatlanságom elérte a legmagasabb fokát, épen a mai napon nem tudok e kormánynak bizalmat szavazni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Magyarország a háborút nem kívánta, a háborúba belemenni nem akart, mert erre természetszerűleg nem is volt semmi oka. Hiszen Magyarországnak semminemű territoriális aspirácziói nem voltak, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) amint azt annak idején a külüg^yminister ur is többször kifejezésre juttatta, hangoztatva azt a nézetét, hogy nemcsak Magyarországnak, de a monarchiának sincsenek területi aspirácziói. Mégis belesodortattunk ebbe a nagy világháborúba és annak ellenére, hogy Magyarországnak nem volt különös érdeke a háborúba belebocsátkozni, annak ellenére, hogy semmiféle territoriális aspiráczió vagy imperialisztíkus politika vágya nem hevítette, azt láttuk, hogy egész Magyarország talpraállott és teljes erejével támogatta ezt a háborút. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Többet tett, mint kötelessége lett volna, a kötelességen messze tulmenőleg felajánlotta erejét, (Igaz! Ugy van! baljelöl.) az egész társadalom, az összes osztályok egyaránt, megfeszítették erejüket, hogy ennek a küzdelemnek sikereit biztosítsák. (Igaz I Ugy van ! balfelől.) De, t. képviselőház, ha a magyar nemzet ezt 52