Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-574

404 57í. országos ülés 191S április 29-én, csütörtökön. lamentet irányítani s ezen irányitásnak egyik főmomentuma a törvényalkotási, ténykedés. Ennélfogva súlyt fektetek arra, hogy meg legyen adva a mód a többségnek is, hogy többségi akaratát érvényesíthesse, mert a többségnek egy ilyen akcziónál természetszerűleg döntő befolyása van. Mindezeket tiszteletben akarom tartani és ismétlem, mi nem zárkózunk el az elől, hogy ha a kormányzat azt véli, hogy az elv sérelme nélkül egy vagy más hiányt pótolni kell, e pótlásokhoz a magunk részéről is hozzájáruljunk. T. képviselőház ! Én azért terjesztettem be ezt az indítványt, mert felbátorítottak erre azon lelkes szavak, amelyeket hadseregünk vitézségéről a t. ministerelnök ur mondott itt el s amelyekben e vitézségről a honvédelmi minister ur is megemlékezett, élénk visszhangot keltve az összes pártok soraiban. Mert abban, hogy vitéz katonáinknak oda kell nyújtanunk az elismerés babérját, valamennyien egyek vagyunk. (Igaz! Ugy van ! Általános helyeslés.) Minket, akik a néppárt padjain ülünk, különösen kellemesen érintett ez, mert nekünk régi álláspontunk volt, amelyet még néhai megboldogult vezérünk, gróf Zichy Nándor helyeslésével képviseltünk, hogy mindazoknak, akik béke idejében a legnehezebb adót, a véradót a haza irányában lerójják, a választói jogosultság biztosittassék. Ez tehát régi álláspontunk (Igaz! ügy van! a. középen.) s mostani indítványom csak ezen régi álláspontnak a mai háborús időkhöz mért módosítása. T. képviselőház ! Indítványom elfogadása nagy morális hatással lenne különösen azokra, akikre elsősorban gondolok : azokra a katonákra, akik télvíz idején viharban, golyózáporban a legrettenthetetlenebbül néznek szembe a halállal, (ügy van ! balfelől.) Jóleső és talán párját is ritkító elismerés volna az, hogyha a magyar képviselőház a legelsők között lenne és még a harcz közepette odasietne és háláját nyilvánítaná előttük. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Nagy morális hatása lenne ennek a törvénynek a külföld előtt is. (Igaz 1 ügy van ! balfelől.) Körül vagyunk véve agyarkodó ellenséggel (ügy van ! baljelőí.) és nem tudjuk, t. többség és t. képviselőház, melyik pillanatban keletkezik egy uj vihar, melyben az ilyen buzdítás a leghatalmasabb, legerősebb fegyvert adja a katonák kezébe, t. i. a lelkesedést és annak tudatát, hogy a becsületesen végzett munkát elismerte a törvényhozás is. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) De, t. ház, nincs itt semmiféle aggálynak oka és helye. Hisz ha mi elfogadjuk ezt az inditványt, nem lesz túlnagy azoknak a száma, a kik szavazati joghoz jutnak, mert hiszen a harezvonalban azok is kivették a kötelességteljesitésből a maguk részét, akiknek ma is van választó joguk, (Ugy van I balfelöl.) és nincs most egyébről szó, mint a jogok egyenlő kiterjesztéséről azokra, akik a veszedelmeket, a fáradalmakat egyenlően viselik. (Helyes' lés és taps a baloldalon.) Nem lehet azt mondani, hogy talán megbízhatatlan elemek jutnak a szavazati joghoz, mert, uraim, aki megállta a sarat a veszély órájában, aki az országért, a hazáért, aki népe ért, nemzeteért minden szó nélkül, zúgolódás nélkül tűrte a fájdalmakat, aki a halálnak nem egyszer, de ezerszer is a szemébe nézett : (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) az a megbízhatóságnak olyan példáját és bizonyítékát szolgáltatta, akivel szemben ilyen aggodalmakat táplálni nem szabad. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) T. képviselőház, itt e teremben az volt talán az egyetlen keserű szó, amely elhangzott, hogy a mi derék, jó és vitéz seregünknek hősiessége nem talál mindenütt olyan elismerésre, aminőt kiérdemelt. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A t. honvédelmi minister ur rámutatott erre is és a legnagyobb mérvben dicséretre és elismerésre méltóan jelentette ki, hogy itt igenis talán hibák történtek és hogy ő saját hatáskörében intézkedett, hogy e hibák szanáltassanak. Meg vagyok győződve arról, hogy a legnagyobb elismerést, a legnagyobb megjutalmazást ?, katona lelkiismeretében, a jól teljesített kötelesség tudatában találja meg. (ügy van! balfelől.) De ha már ilyen jelenségek, amelyeket én nem akarok szándékosaknak jellemezni, előfordultak, ez is egy okkal több arra, hogy mi, a törvényhozás, siessünk oda, hogy ha történtek hibák, jóvátegyük azokat és hogy olyan kitüntetést, olyan elismerést adjunk, aminőt tudtommal törvénykönyvbe iktatva még egyik nemzetnél sem találunk. (Helyeslés balfelöl.) Itt, t. ház, nem egy máról-holnapra szóló törvényről van szó, mert ez az idők végtelenségéig való megörökítése lesz a magyar vitézségnek és a magyar dicsőségnek. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Megörökítése lesz annak, hogy abban a gigászi harczban, amelynek párja nem volt, mióta a világ fennáll, a magyar vitézség, a magyar önfeláldozás, a magyar kitartás és hősiesség döntő szerepet játszik. (Taps a baloldalon.) T. ház ! Nagy ellentétek vannak a túloldal és ezen oldal között. A szomorú parlamenti múlt folytán mi nehezen értjük már meg egymást. Sajnos, hogy igy van, de így van. És ha a t. ház és a t. kormány fel tud emelkedni arra a magaslatra, hogy nem zárkózik el attól, hogy elismerésünknek ily ünnepélyes formájával tüntessük ki azt a bátor és dicső magyar hadsereget, akkor ennek a törvénynek még egy más jellege is lesz. amely meg fogja azt különböztetni a törvénytárunkban lévő összes törvényektől és ez az, hogy a legnagyobb, legádázabb parlamenti harczok után, mikor a szenvedély a harcznak porából származott salakkal vette körül az egyes képviselőknek, az egyes politikai ellenfeleknek érzésvilágát, mégis ellenállhatatlanul keresztül tudott azon törni a legszebb, a legnemesebb érzés, amely