Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-573

573. országos ülés 1915 április 28-án, szerdán. 391 között még a német intendatura által vásárolt fogatok árával is panamázott? B. Gondoskodott-e a kormány arról, hogy a legnagyobb nyomorban lévő galicziai menekültek visszakapják azonnal a szatmári főkapitány által jogtalanul felvett és elsikkasztott kaucziójukat? 6. Minő ok miatt lett internálva Pásztori Árkád ? 7. Minő okból rendelt el a belügyminister fegyelmit azon szolgabirák ellen, akik Pásztori Árkádot a katonaságnál feljelentették kémkedés miatt ? 8. Hajlandó-e a kormány a szatmármegyei rekvirálások ügyét a legnagyobb szigorúsággal felülvizsgáltatni ? 9. Ki van-e már terjesztve a bűnügyi vizsgálat mindazokra, akik ellen az eddigi eljárás közvádra alkalmas anyagot produkált? 10. Miként óhajtja a kormány felelősségre vonni azokat, akiknek elnézése ezeket a nagy visszaéléseket lehetővé tette? 11. Miért czenzurázza meg a kormány a sajtó azon czikkeit, amelyek a hadviselésre semmi befolyással nincsenek s amelyek a szállítási botrányok ellen irányulnak? (Elélik helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr.Tisza István ministerelnök: T.Mzl(Halljuk !) Mindenekelőtt azzal kezdem felszólalásomat én is, aminek mind a két interpelláló képviselő ur kifejezést adott, hogy t. i. a hadseregszállitások körül elkövetett visszaélések tekintetében semmiféle elleplezésnek, semmiféle eltitkolásnak nincs helye. (Helyeslés.) Nekem is az a meggyőződésem, hogy tájékoztatni kell a nyilvánosságot mindezen jelenségek felől, hogy nyilvánosságra kell hozni minden bűnesetet, amint az abba a stádiumba jutott, amelyben a nyilvánosság nem veszélyezteti a nyomozás sikerét. (Helyeslés.) En is azt tartom, hogy elég erősek vagyunk arra, hogy szembenézzünk azzal a netaláni hátránynyal, amivel ezeknek a gyalázatos és piszkos jelenségeknek felderitése jár. (Elénk helyeslés.) Az interpelláló képviselő ur beszélt erkölcsi hiányról, erkölcsi deficzitről. Fájdalom, nagyon is igaz, hogy a modern kultúra az egész világon bizonyos erkölcsi hiányt, erkölcsi deficzitet produkál, különösen az anyagi haszonleséssel kapcsolatos bűncselekmények révén. Ennek az erkölcsi hiánynak szemébe kell nézni, ezt nem szabad leplezni, mert csak akkor irthatjuk ki a bajt, ha azt feltárjuk. De emellett az erkölcsi hiány mellett nem szabad egy pillanatra sem elfeledkeznünk arról az erkölcsi pluszról, amelyet ez a háború a magyar nemzet kontójára ir. (Ugy van! TJgy van !) • Tudom, hisz nem azért mondom ezt, mintha polemisálnánk efelett, de mondom azért, hogy teljes legyen a kép, mondom azért, hogy ellenségeink ebből a vitából, ebből a diszkusszióból a magyar nemzetre nézve hátrányos következtetéseket ne vonhassanak le, (Elénk helyeslés.) — azt hiszem, ebben is egyetértünk mindnyájan — ez a világháború a magyar nemzet erkölcsi erejéről, a magyar nemzet erkölcsi értékéről, a magyar néplélek mélyén rejtett erkölcsi kincsekről olyan lélekemelő tanúbizonyságot tesz, amelyre jogos büszkeséggel mutathatunk rá. (Élénk helyeslés.) Ezekután áttérve magára a tárgyra, először egészen röviden végzek azzal a kérdéssel, mely az interpelláczió tulajdonképeni tárgyával, t. i. a hadseregszállitások körüli üzelmekkel összefüggésben nem áll. Ez a Pásztori Árkádféle kémkedési gyanú. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur egész általánosságban bizonyos szemrehányással illette a kormányt az internálásokkal és a politikailag gyanúsokkal szemben való magatartását illetőleg. A vád kettős irányban nyilvánult. Először bizonyos pártszempontot is tulajdonított a képviselő ur a kormány ilyen természetű eljárásának. Hát ez ellen a leghatározottabban és legünnepélyesebben tiltakozom. A kormány egyáltalán semmiféle ilyen rendelkezést nem inicziált, a kormány ebben a tekintetben eljárt azokkal szemben, akiket a katonai hatóságok, mint politikailag gyanúsokat, följelentettek. Tehát semmiesetre nem indíthatott párttekintetből eljárást senki ellen. (TJgy van! jobbfelül-) Ami pedig a katonai részről kifejezett ilyen kívánalmakat illeti, a kormány működését az egész vonalon alapelv irányította, hogy elkövessen mindent arra, hogy a bűnösök meglakoljanak, azok, akik ellen valóban súlyos gyanuokok merülnek fel, ártalmatlanokká tétessenek, de ártatlanok ne szenvedjenek és kivált olyanok, akiknek eddigi hazafias magatartása a hazafiatlanság gyanúját nem indokolja, hazafiúi becsületérzésükben és önérzetükben is meg ne hurczoltassanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Ebben a tekintetben talán egyikmásik katonai tényező lehetett abban a nézetben, hogy a kormány nem járt el kellő buzgalommal és kellő szigorral, az u. n. politikailag gyanúsokkal szemben. Én nyugodt lélekkel mondhatom, hogy ebben a tekintetben a kormány megtett mindent, ami a katonai biztonság fentartása szempontjából szükséges volt, de egyúttal érezte azt a felelősséget is, még pedig az ezzel kapcsolatos igen nagyfontosságú állami és nemzeti érdekek szempontjából, hogy meg ne bélyegezzen, le ne sújtson, becsületérzésében meg ne sértsen olyanokat, akiket merőben alaptalanul ért volna a gyanú. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Itt reá kell mutatnom ennek a kérdésnek egy igen nagy veszedelmére: a denuncziálásra. Minden olyan szituáczió, amely természetessé teszi a gyanakvást, minden olyan szituáczió, amelyben merülnek fel tényleg gyanúra alkalmas momentumok, megtermeli a maga parazitáit a denuncziálásban és annak a politikai hatóságnak, amely tartozik ismerni a maga mű-