Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-573

575. országos ülés 1915 április 28-án, szerdán. 389 meit és viselkedését, amely abban csúcsosodott ki, hogy a nép vallásos érzelmeivel visszaélve mint egyszerű szerzetes kezelte a dolgot és milliós vagyont hozott össze. Különösen a köztisztviselőknek és az őt ellenőrizni hivatott egyéneknek nyújtott hitelekkel oly pozicziót biztosított magának, hogy mindenféle rendű és rangú visszaéléseket minden megtorlás nélkül követhetett el. T. képviselőház! Tudomásom van arról, hogy már azon odiózus skizma-perben a szálak hozzávezettek az Athos-hegyi kolostorral való összeköttetése révén. Erről feltétlenül tudomással kell birnia a kormánynak, mert ezt Szatmári hivatalos egyének és nem hivatalos emberek egészen nyíltan beszélték. Tudvalevően az Athos-hegyi kolostori kémkedéseknek, amelyek a mostani világháborút és az Oroszországgal való háborúnkat előkészítették, igen jelentékeny szerepük volt. Bár az illetékes szolgabirák följelentették, személyes kémkedés gyanúja miatt Pásztori Árkádot, (Halljuh! Halljuk! a balés a szélsöhaloldalon.) értesülésem szerint a belügyminister ur őt csak akkor internálta, amikor ebbe az ügybe a katonaság is beavatkozott, más vármegyébe . . . Sándor János belügyminister: Katonai bíróságnak adtuk át. Huszár Károly (sárvári) : Kellemetlen ellenzéki egyéneket egyszerű feljelentésre . . . Gr. Tisza István minísterelnök: Kiket? Huszár Károly (sárvári): Eögtön megmondom ! Gr. Tisza István minísterelnök: Nagyon jó lesz. Huszár Károly (sárvári): Alaptalan beszédek miatt jártak el ellenük és a katonai hadbírósági eljárás teljesen rehabilitálta őket. Rakovszky István : Ugy van ! Ellenzéki képviselőket ! Huszár Károly (sárvári): Mondom, a hadbírósági Ítélet teljesen rehabilitálta. Csodálkozom, hogy Pásztorival szemben oly megfejthetetlen és érthetetlen bizalom és benevolenczia nyilatkozott meg az egész vonalon. Pedig nagyon nyugtalanító hatása van annak egy egész vidékre, ha a tisztviselőkkel való hitelezői viszony alapján és a fejedelmi bőkezűséggel szórt ajándékok alapján a kémkedés gyanúja alatt álló egyén is oly kivételes bánásmódot tud magának biztosítani a kárpáti front közvetlen háta mögött, mint a hogy azt Pásztori Árkád elérte. Hadseregünk biztonsága érdekében mindenesetre múlhatatlan szükség, hogy ha valaki kémkedés gyanújában van, azt ne az ottani vasúti csomópontok és vonalak mellé internálják, a hol a hadsereg felvonulása történik. Szükséges, hogy ezekben a kérdésekben a legnagyobb erélylyel és szigorúsággal járjanak el, mert demoralizálókig hat a csapatokra, ha megtudják, hogy bármiféle okból kíméletesen bánnak el azokkal, akiknél, mint már maga az internálás ténye is rámutat, a gyanú jogosan merült fel. Szmrecsányi György: Hol van internálva? Huszár Károly (sárvári): Nyíregyházán! Méltóztassék megengedni, hogy e kérdés pártpolitikai vonatkozásairól hallgassak. Ha elmúlik a háború, lesz idő és mód, hogy erre visszatérjünk, s ezeket a küzdelmeket és csatákat akkor majd megvívhatjuk. Most csak egyedül és kizárólag a mi hadseregünk biztonsága érdekében kívánom, hogy ezt a dolgot a legnagyobb szigorral és erélylyel kezeljék, semmiféle szimpátia ne befolyásolja a kormányzatot az ilyen gyanúsított egyének kezelése terén. Ebbe a Pásztori-ügybe teljesen szervesen belekapcsolódik a szatmári rendőrfőkajritány ügye. Tudott dolog Szatmáron, hogy a szatmári renclőrfőkajDitány oly egyén volt, aki függő anyagi viszonyban volt Pásztori Árkáddal szemben. Ez a főkapitány a bűnhalmazatok egész hosszú sorát követte el. Hivatalos hatalmával több esetben visszaélt, állásának tekintélyét a ministeriumban a felek részéről mindenkor busásan megfizetett kijárásokra használta föl, a közvetített közszállitásokért magának províziót kötött ki, a kisiparosok részére megszerzett meghatározott rendeléseket átjátszotta kereskedők és gyárosok kezére, a bűnügyi nyomozások folyamán a vádlottaknak értéktelen értékpapírokat kinált megvételre kihallgatás közben, nyomozás alatt álló egyénektől, betöréssel gyanúsított egyéntől, 20.000 K-ás váltógirót kért, (Derültség.) sok szegény iparost berántott spekulácziókba és az anyagi tönk felé vitte Szatmárt, úgyhogy most körülbelül 300.000 K-ra, vagy még többre tehető az anyagi kár, amelyet mások fognak miatta szenvedni. A rekvirálás és élelmezés terén összejátszott szenzálokkal, vállalkozókkal, elmulasztotta az ellenőrzést és elnézte, hogy mások mulasztják el az ellenőrzést; a galicziai menekültek ellátása körül hallatlan visszaéléseket követett el, amint azt már jeleztem, mert a kaueziót, amit jogtalanul szedett a menekülőktől, kivette a jjénztárból, saját üzleti czéljaira használta fel; mikor a vizsgálatot megtartották, ezt a pénzt nem találták meg, csak napok múlva, később, a vizsgálat lefolytatása után pótolta. Ke méltóztassék azt hinni, hogy pártpolitikai tendencziából mondom ezeket. De mire való egy vármegyében a központi hatalom kirendeltsége, exponense, a főispán, ha ily dolgok, ily bűnhalmazatok történhetnek. Hiszen nem egy nap alatt történtek ezek, hanem hónapok és évek során folytak. Tudtommal munkapárti részről is figyelmeztették a főispánt e dolgokra. Kern most, ez idő alatt, de már előzetesen és az üzelmek mégis folyhattak tovább. Mire való akkor a főispán a vármegyében ?! (Felkiáltások a balés a szélsöhaloldalon: Kortes!) Lehetetlen, hogy ily válságos, viszontagságos időben a főispánt a pártpolitika vagy üzlet-