Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-572
360 Ó72. országos ülés ÍHÍ5 április 27-én, kedden. Ugy van!) akár Budapestről, akár más törvényhatóságról volna szó. (Igaz !) Rakovszky István : Most nem idevaló dolog (Mozgás.) Vázsonyi Vilmos: Bármikor szívesen tárgyalok e dolgokról, csak most az elmém kerekei nincsenek ezekre berendezve. (Helyeslés.) Nincsenek berendezve arra, hogy az adatokat gyűjtsem, mint szorgalmas méhecske arra, hogy hogyan csipkedjem össze az embereket. Ma, mikor életről-halálról van szó, (Igaz! Ugy van!) magam részéről nem tenném és ha az én czáfolatom fogyatékosnak találtatnék, ne az adatok hiányának méltóztassék azt tulajdonítani, hanem annak, hogy nekem visszatetsző az, hogy én a háborús országgyűlésen azzal foglalkozzam, hogy én a nemzet szempontjából, az ország szempontjából, a jelen és jövő szempontjából, ma igazán nyomorúságosan kicsiny és alárendelt dolgok kiteregetésével untassam az országot. (Igaz! Ugy van! Taps.) Tisztelt közgyűlés! (Derültség.) Tisztelt képviselőház! Bocsánatot kérek, a tévedés egészen jogosult és érthető, miután ezekről a kérdésekről tárgyaltunk. T. képviselőtársam a főváros gazdálkodását megkritizálta. Nekem is volna a főváros gazdálkodására nézve kritizálni valóm, sőt a legutóbbi háborús közgyűlésen éjien a mi kerületünk megbízásából felszólalt szónok kijelentette, hogy mi nem azért fogadjuk el a legutóbbi költségvetést, mintha azt helyeseinők, hanem azért, mert a háborút nem tartjuk alkalmasnak, hogy kritikát gyakoroljunk; csak akkor tartjuk helyénvalónak a kritikát, ha az nem meddő, hanem termékeny. Én tehát részletekbe sem akarok bocsátkozni. De arra rá kell mutatnom, hogy a mennyiben itt arról szól a t. képviselő ur, hogy mennyi adósságot csinál Budapest, akkor egy igen sajátságos dolog ismétlődik. Amikor Bécsben a jó liberális párt megbukott, Prix volt az utolsó polgármester, azzal az indokolással mondott le, amikor néhány szavazatnyi többsége volt még, hogy hadd jöjjenek a keresztényszoczialisták és járják le magukat. Azóta is szakadatlanul tart ez. Akkor a liberális párt ellen nagy agitácziót folytattak és a kültelki korcsmákban hangoztatták, hogy mennyi adósságot csinált az a liberális párt: már- kétszáz milliónál tartunk, ennyivel vagyunk adósak és az unokáitok is fogják fizetni stb. Hangzottak a választási kortesbeszédekből ismert szólamok, amelyek államadósságokra ép ugy vonatkoznak, mint egyéb adósságokra, amiket így a választásoknál értékesíteni szoktak. Es mi történt? Lueger, Bécsnek elhunyt polgármestere, akinek óriási érdemei vannak politikai felfogása daczára Bécs felvirágoztatása körül és aki mintaszerű községi politikát csinált, amit sokban igyekeztünk utánozni Budapesten, Lueger jubileumát ezer millió korona adóssággal ünnepelte, tehát nyolezszáz millió koronával gyarapította Bécs adósságát. De csak a beavatottak értik, hogy mit jelent ez. Hát lehet folyó adókból századokra szóló beruházásokat teremteni? Lehet folyó adókból gázgyári megváltásokat, villamos világítási társasági megváltásokat, lehet-e városi villamosvasúti részvény vásárlásokat csinálni, vásárpénztárt alajütani, kiragadni az Escomptebank és Kereskedelmi bank kezéből, ami nem volt oly - könnyű kis munka, mint méltóztatik gondolni. Lehet-e óriási telekkomplexeket megszerezni kinn a város határán azért, hogy a telek járadék emelkedjék a város javára és nem a spekulánsok javára? Lehet-e városi bérházak sokaságát építeni, kis. lakások sokaságát építeni és ezerrel meg ezerrel szaj>oritani a lakások számát, hogy ki ne törjön a lakásrevoluezió, amint az Angyalföldön véres összeütközések voltak? Hát lehet ezt folyó adókból csinálni? Bocsánatot kérek, ezt lehet kültelki korcsmákban, ellenzéki kortesbeszédekben mondani, de beavatott emberek jól tudják, hogy amint a magyar állam a beruházásait csak államadósságokból fedezheti, ugy a városok is a nem egyes generácziő, de a jövendő generácziók számára teremtett intézményeket csak beruházások által, csakis kölcsönök alapján létesíthetik. A lényeges mindig az, hogy a kölcsönök törlesztési részletei legyenek magából a költségvetésből fedezhetők és ha itt van hiba, az már hiba és ettől a gazdálkodást meg kell óvni. Már most a t. képviselő ur a Budapest helyzetét festve megfeledkezett egyébről is. Megfeledkezett arról, hogy Európaszerte az összes nagy városok ugrásszerűen fejlődnek és az összes nagy városok igen nagy pénzügyi kalamitásokkal küzdenek. Miért? Azért, mert a nagy városokba tódul az ország népe egészségtelen bevándorlása, a nagy városokban keresi a boldogulást mindenki, aki odahaza bármely okból boldogulást nem talál, a nagy városokban halmozódik össze a proletariátus. A nagy városok terhe az egész ország érdekében és a város szegény lakossága érdekében hasonlithatlanul nagyobb, mint a kisebbeké, ugrásszerűen növekednek mindazok a megoldandó szocziális feladatok, amelyekkel nem tarthat lépést a rendes bevételek növekedése. Mezőssy Béla t. képviselőtársam említette a német városokat. Oly szorgalmasan gyűjtött t. képviselőtársam adatokat, ajánlok egy adatot megszívlelésre. Berlin mellett van Charlottenburg városa. Hozzáépült, gyönyörű, mintaszerű szép város. Nem valami kicsi. Nyolczvanmillió márka a költségvetése. A Berliner Tageblattban nem rég olvastam azt a háborús előterjesztést, hogy Charlottenburg városában, tekintettel a háborús költségekre, a 110%-es pótadót 130%-re emeljék, pedig Budapesten a pótadó összesen 33%. Polónyi Géza: Tévedés! Ahhoz a házbérkrajezár is járul.
