Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-572
5?2. országos ütés 1915 április íl-én, kedden. 355 iiek a beruházásoknak óriási összege hasznothajtó üzemeknek kommunizácziójára fordíttatott. Megemlítem a gázgyárat. Ez maga körülbelül 50 millió koronát emésztett fel ós ez a gázgyár is vele kapcsolatban az elektromos telep és a többi városiasitott üzemek lesznek hivatva maholnap azt a kimeríthetetlen forrást szolgáltatni, amelyből a székesfőváros táplálkozik. A városi villamos vasút kérdését most nem pertraktálom itt pénzügyileg, nem kutatom, mennyiben volt az előnyös a fővárosra nézve akkor, abban a pillanatban, mennyiben volt hátrányos. Azonban vitatom és állítom, hogy mindazok a számok, amelyeket t. képviselőtársam előterjesztett, ma csak papiroson festenek olyan sötéten, mert mindezek akkor állanának, ha a székesfőváros kénytelen volna azokat a papirosokat ma eladni; midőn azonban azok a papírok a székesfőváros pénztárában vannak, épen azzal a czéllal, hogy ezek révén azt az üzemet teljesen községesitse és megváltsa: akkor abban az időben, mikor ez a terv végrebajtatik, ezek a veszteségek egy pillanat alatt eltűnnek. Viszont egészen természetesnek találom azt az ideát, amelylyel ezt megvalósították, miután ennek révén lehetett csak elérni, hogy a főváros közlekedési ügyeinek intézéseiben magának a fővárosnak is befolyása legyen. Már most, ha a székesfőváros arra az igazán egészséges álláspontra helyezkedik, hogy a közüzemeket várositotta, lehet-e ezzel szemben bűnnek felróni, hogy a városi üzemekben a város vezetői foglalnak helyet? Nem abban van-e a legnagyobb garanczia ? És kérdem: azalatt a rövid idő alatt, mióta a városi villamos vezetésébe bejött a polgármester, nem szemmellátható-e az eredmény, amely ennek révén létrejött? Nem látjuk-e, hogy a kezelési költségben máris százezreket takarítanak meg? (Ugy van! balfelül.) De egyenlő mértékkel kell mérni. Ha t. képviselőtársam ezeket a dolgokat kifogásolja, miért nem kifogásolta, amikor ő még ennek a törvényhatóságnak tagja volt, mikor pl. a székesfőváros megcsinálta a vásárpénztári üzemet, amely teljesen hasonlóan van szervezve, mint a városi? Ott is a székesfőváros vette át a részvények többségét, az érdekelteket belevonta és ezen réven csinálta meg a részvénytársaságot. Ott is az első percztől fogva a magisztrátus tagjai ülnek az elnökségben és az igazgatóságban. Ez ellen nem emelte fel t. képviselőtársam tiltó szavát a törvényhatóságban. Ami a parczellázás kérdését illeti, t. képviselőtársam azt mondja, hogy ez is csak egy épen beállított kérdés. Am ha a parczellázások dolgában panasz lehet, ez nem a jelenlegi, hanem a múlt rezsime-t érheti. A székesfőváros jelenlegi gazdálkodása e téren épensóggel nem kifogásolható. Miután ugyanis a bettermentet megvalósítani nem lehetett, a székesfőváros közvetett utón törekszik a bettermentből származható értékeket a köz javára biztosítani, olyképen, hogy a parczellázást csak ugy engedi meg, ha az ezzel kapcsolatos közmunkákat a parczellázó vállalja, ha mindazok a közutak, tereket is beleértve, amelyek szükségessé válnak, ingyen engedtetnek át. Ha tehát a kérdést ebből a szempontból pertraktáljuk, egészen más képet nyerünk és nem fogjuk helyesléssel kisérni t. kéjmselőtársam felszólalását. Ha valamikor megérdemelte ez a székesfőváros, hogy ebben a teremben ne gáncsolják, ugy az most van ezekben a nehéz időkben, amikor rászolgált, hogy a legnagyobb elismeréssel szóljunk róla. (Helyeslés.) Mert abból a nehéz munkából, amely a nemzet egészére hárul, a székesfőváros oly felkészültséggel, oly tettre- és áldozatkészséggel vette ki a részét, amely minden körülmények között elismerést érdemel. Ezek előrebocsátása után újból kijelentem, hogy Sághy G-yula t. képviselőtársam módositványát elfogadom. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Polónyi Géza képviselő ur félreértett szavai értelmének rövid megmagyarázása czimén szót kér. Azt hiszem, hogy a t. ház az engedélyt megadja. Polónyi Géza: Nagyon röviden fogok szólni. A t. képviselő ur t. i. engem illojalitással vádol, azt mondván, hogy olyankor hoztam az országgyűlés elé a kérdést, mikor a főváros egyedül illetékes képviselője, a polgármester, az országgyűlésen jelen nem lehet. Ne vegye zokon t. barátom, ha ezt az illojalitást én elkövetem; ezt én gyakrabban is el fogom követni, mert amíg az inkompatibilitási törvény fennáll, nekem módom sohasem lesz arra, hogy a polgármester ur tagja lehessen az országgyűlésnek. De a premisszum nem helyes, mert hiszen a főváros jelen van, még pedig amint méltóztatnak látni, rftigyon jeles képviseletben; a t. képviselő ur itt van, de azonkívül, amint méltóztatik mondani, 9 képviselő van itt, aki a fővárost is képviseli. Tehát én nem suttyomberki módon, hanem ugy mondtam el mondandómat, hogy ahhoz az arra illetékesek hozzászólhassanak, annál inkább, mert hiszen a belügyminister ur is, mint a felügyeleti hatóság képviselője, megczáfolhatja, vagy visszautasíthatja azt, amit mondtam. De, t. ház, még barátilag sem szeretném azt a félreértést, hogy illojalitást követtem el. Hiszen én világosabban már nem beszélhetek. Meglehet, hogy azok az adatok, amelyeket elsoroltam, más szint tüntetnek fel, mint amilyent én czéloztam. De világosan kijelentettem, hogy a belügyminister úrtól én nem azt várom, hogy ő ezeket rögtön megczáfolhatatlan igazságoknak tekintse; hanem azt, hogy vegyen magának időt, vizsgálja meg ezeket a dolgokat, azután foglaljon megfelelően állást és tájékoztassa a képviselőházat. Hogy ebben azután mi az illojalitás, azt nem tudom. De, ha kedvem volna az 45*