Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

•559. országos ülés 19íb Julius 22-én, szerdán. 20 közönség ujabb megterheltetését jelenti. A törvénykezési illetékek megszabásánál általános elvnek kell lennie, hogy az a teher, amit a fél visel, arányban álljon azzal az ellenszolgáltatással, melyet az állam igazságügyi szervei adnak. (Igaz! JJgy van! balfelöl.) Ha ebből a szempontból tekintetbe veszem azt, amit Csermák Ernő t. barátom is nagyon helyesen kiemelt, hogy az ilyen általános meghatalmazás bemutatása egy beadvány kapcsán történik és ennek a beadványnak meg van szabva a maga külön bélyegilletéke, amiért az állam igazságügyi közegei igazán minimális munkát és szolgálatot teljesítenek (Ugy van! balfelöl.), akkor a magam részéről arra a meggyőződésre jutok, hogy egy ilyen általános meghatalmazásért legfeljebb az az illeték jár, ami egy konkrét esetben kiállított közönséges meghatalmazás után esedékes, épen azért, mert az általános meghatalmazás benyújtásának feljegyzését ekviparálja az a bélyegilleték, amely a beadvány után lerovatott, másrészt j>edig, ha ezen általános meghatalmazásra a fél más ügyekben is hivatkozik, a javaslat rendelkezései szerint minden esetben a meghatalmazásokra kiszabott bélyegilleték rovandó le külön-külön. Ebből a szempontból ezen 5 K illeték kiszabása teljesen tarthatatlan és indokolatlan. A magam részéről abban a meggyőződésben vagyok, hogy maximálisan legfeljebb az az illeték róható le, amely közönséges, konkrét ügyekben kiállított meghatalmazások után jár. Ami a szakasz második bekezdésében foglaltakat illeti, itt ki van ugyan mondva az, hogy a bíróságnál bejelentett általános meghatalmazást, ha abban a dij összege feltüntetve nincs, illetékmentesen lehet kiállitani, ez azonban egyszerűen porhintés a közönség szemébe. Hiszen az 5 K bejelentési illeték az egyszerű meghatalmazás után járó illetéket többszörösen felülhaladja. Ugyanezen bekezdés utolsó része kimondja azt, hogy az, aki általános meghatalmazás alapján jár el, minden egyes ügyben 1 K 50 fillér meghatalmazás] illetéket köteles leróni. A magam részéről ezen külön illeték lerovása ellen általában nem igen emelhetek kifogást, ámbár nincsen olyan u. n. ügylet, amint a javaslat a meghatalmazásokat titulálja, amely után bélyegilleték jogosan leróható lenne. Minthogy azonban az a tendenczia, amely minden áron jövedelmet kivan kicsikarni a kincstár részére, a mostani viszonyok között egyszerűen meg nem 'dönthető, elvben ez ellen nem szólhatok. De igenis túlságosnak találom az 1 K 50 fillért és maximálisan 1 K-ban gondolnám megállapítani azt az illetéket, amely ilyen meghatalmazások után kiróható lenne. Ugyancsak 1 K összegben óhajtanám megállapítani azoknak a kivonatoknak az illetékét, amelyek a meghatalmazásról vezetett jegyzékről kiadatnak, mert ezt az összeget tartom azon maximumnak, amelyet a kincstár a felekkel szemben jogosan igényelhet. Különben csatlakozom Csermák Ernő képviselőtársam által benyújtott javaslathoz. Elnök: Ki a következő szónok ? Mihályi Péter jegyző: Nincs felírva senki! (Felkiáltások a baloldalon: Fel van irva!) Elnök: Minthogy több szónok a szakaszhoz felírva nincs, kérdem, kiván-e,még valaki szólni? Polónyi Dezső képviselő ur kivan szólni. Polónyi Dezső: T. képviselőház! Szerkezetileg talán kissé helytelen, hogy e helyütt szólalok fel, de a körülmények kényszerítő hatása alatt kellett ezt cselekednem, mivel a 29. szakaszhoz fűzött fejtegetéseim közben tőlem a szó megvonatott. Hiba ugyan nem esik ezzel sem, mert amit én előterjeszteni kívánok, az beleillik a javaslatnak eddigi rendszerébe. A 4. fejezet »egyéb iratok illetéke« czim alatt sorolja fel különösen ezen most sokat vitatott meghatalmazásoknak illetékeit. Én a 30. §. után egy uj szakasz beszúrását kívánom indítványozni. Előre is jelzem, hogy indítványom nagyon ártatlan természetű, ámbár, minthogy nekünk a szakaszok tárgyalásánál nem adatik meg a mód, hogy mondanivalóinkat, amelyek kizárólag az ügyre vonatkoznak, zavartalanul előterjeszthessük, mindig élhetnénk azzal a móddal, hogy valamely szakasz után egy külön szakasz beszúrását indítványoznánk, amelynek megokolásában természetszerűleg semmiféle elnöki intézkedés bennünket meg nem gátolhatna, mert hiszen az elnök ur nem is tudhatja azt, hogy annak a beszúrandó szakasznak érdeme mit tartalmaz és ennek folytán ahhoz milyen indokolás szükséges. Ezt csak azért voltam bátor megemlíteni, hogy ezzel demonstráljam, hogy akkor, midőn mi hosszú, fáradságos munka közben tanújelét adjuk annak, hogy igazán nem a tárgytól eltérő ós igazán szakszerű kérdésekkel foglalkozunk, akkor nem érdemeljük meg azt, hogy eshetőleg, véletlenül egy mondatba szorított idegen gondolat kifejezése közben már a drákói intézkedésnek legyünk szenvedő alanyai. (JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Az ezen fejezetre vonatkozó vitában itt több olyan vitás kérdés merült fel, amelyekre vonatkozólag megnyugtatást nem nyertünk. Az egyikre vonatkozólag az igazságügyminister ur volt szives egy megnyugtató kijelentést tenni. Ez azonban még nem törvény. Szükséges az, hogy authentikus helyről és authentíkus formában tétessék intézkedés oly irányban, hogy mindenki tadja magát mihez tartani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én felvetettem a 29. § tárgyalása közben azt a kérdést, mi fog történni azon helyettesítésekkel, amelyeket a gyakorlat szerint az ügyvédek magára a részükre kiállított meghatalmazásra ma is rávezetnek s amelyeket a dolog természetéből folyólag eddig is korlátlanul lehetett illetékmentesen eszközölni. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az egyik. Erre