Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-572

572. országos ülés 1915 április 27-én, kedden. 343 dés és hogy főleg csak az időleges választásokra vonatkozik, annál a pár törvényhatóságnál — hiszen csupán néhány megyéről és városról és a fővárosról van sző — hogy a békekötés után három hónapra bekövetkező választások ám eszközöltessenek az 1914-iki lista alapján. Lelkesedni ugyan nem tudunk ezért, de belenyugszunk, noha magam és pártom, amely mindig a választói jog kiterjesztését propagálta, szivesebben pártolunk olyan törekvést, amely a választói jog szélesebb rétegekre való kiterjesztését czélozza. Ezek után, mivel nem akarok most hoszszasan időzni ennél a tárgynál s mert reményem van, hogy az igen t. belügyinmister ur honorálni fogja a mi aggályainkat, azt hiszem, hogy pártomnak és saját magamnak álláspontját az^ elmondottakkal kellőképen megvilágítottam. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ki következik? Vermes Zoltán jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza : T. képviselőház! Az én mai felszólalásom tisztán és kizárólag Budapest székesfőváros ügyeire fog vonatkozni és előre is jelzem t. képviselőház: abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy teljesen mellőzhetek minden pártérdeket, sőt minden politikai érdeket is és e pillanatban, amikor reményem van arra, hogy a t. belügyminister urat is meggyőzhetem állásjDontom helyességéről, tisztán a közérdek szolgálatában szólva kikapcsolom beszédemből az ország nagy érdekei szempontjából még az alkotmányjogunk szerint kétségtelenül a belügyminister urat illető felelősség kérdését is, anynyival is inkább, mert az általam felhozandók nagy része tekintetében a belügyminister ur nem is személyesen felelős, amennyiben azok olyan múltra vonatkoznak, amikor még ő belügyminister sem volt. T. képviselőház! Ugyancsak előre jelzem és bejelentem, hogy azért határoztam el magamat erre a felszólalásra, mert nagy aggodalmakkal nézem és szemlélem azokat a viszonyokat, amelyek meggyőződésem szerint Budapest székesfővárosát anyagilag már is a tönk szélére juttatták (Mozgás) és a közel jövőben, félek, olyan állapotokat teremthetnek, amelyek a székesfőváros tekintetében, melynek nemcsak helyi, nemcsak községi feladatai vannak, hanem amely országos nagy érdekek szolgálatában is kell hogy álljon, mindnyájunknak szivén kell hogy feküdjenek. Amint én látom — hiszen bizonyos mértékig augur lévén, könnyű a levegőből is kitalálnom — itt már bizonyos megállapodások is vannak a javaslat sorsát illetőleg. De hát én azokat részletesen nem ismervén, nem vagyok azon helyzetben, hogy azok értéke felől most nyilatkozzam és megtörténhetnék velem —• s azért bocsánatot kérek, — hogy bizonyos vonatkozásban üres szalmát csépelek, illetőleg meghaladott álláspontról fogok beszélni. Hát azt méltóztassék most tájékozatlanságomnak tulajdonítani, amely származik abból, hogy abszolúte sejtelmem sincs arról, hogy milyen megállapodások jöttek létre, hogy milyen tárgyalások folytak. Én tehát t. ház, függetlenül attól, ami most történni fog és ami a megállapodásokat illeti, magára a javaslatra nézve azon különleges helyzetben vagyok, hogy tökéletesen osztom a Sághy Gyula t. barátom azon álláspontját, hogy hiszen a háborús állapotra vonatkozó kivételes helyzet épen a fővárosi választásokra néz re nemcsak azon mértékben, de talán még fokozottabb mérvben van meg, mint az általános képviselőválasztásra vonatkozólag, tehát hogy fenforognak azok az indokok kétségtelenül: hogy ha egyáltalán van prolongácziónak, mandátum-prolongálásnak helye, akkor az a fővárosi községi választásokra is kiterjesztessék, (Halljuk! Halljuk!) illetőleg, hogy ne forsziroztassék a választás épen Budapest székesfővárosra vonatkozólag. Én azonban itt mindjárt hozzáteszem, hogy a t. belügyminister ur javaslatának elvi álláspontját, ha azt jól értettem, helyeslem, feltéve, hogy nem a nyomban való választásokra vonatkozik. T. i. eltekintve a szövegezés pongyolaságától, — talán ne méltóztassék e kifejezést rossz néven venni, de most egy idő óta nálunk divattá válik, hogy a törvényeket ugy helyezzük hatályon kivül és ugy módosítjuk, hogy resteljük megmondani, hogy a törvényt hatályon kivül helyezzük — mondom, ettől eltekintve, midőn én a t. belügyminister urnak ezt a fővárosra vonatkozó javaslatát elolvastam, azt mondtam magamban, hogy hát hogyan történik ez ? Hiszen ez ugyanaz, amit a törvény eddig mondott. Csak mikor az indokolást elolvastam, akkor láttam, hogy teljesen ugyanazon állásponton vagyok, mint a belügyminister ur. T. i. a belügyminister ur azt czélozza javaslatában, hogy ezentúl a fővárosi választásoknál már legalább is pro nunc et hic ne legyen a mostanig divatban volt rendszer életben és ne tartassák fenn az, hogy mindenkinek külön jelentkeznie kell és csak aki jelentkezett, irni-olvasni tudását igazolja és két évig itt lakott, csak az lehessen választó; hanem a t. minister ur egészen helyesen — megmondom, hogy miért helyesen — azt mondja, hogy erre a kivételes esetre az 1914-re érvényes választói jegyzékben foglaltak, tekintet nélkül jelentkezésükre, választói lesznek a fővárosnak. Hát ez kategoricze egész terjedelmében hatályon kivül való helyezése az 1872: XXXVI. t.-cz. 22. §-nak. Ott t. i. ki van mondva kategoricze, imperative, hogy a választói névjegyzékbe való felvételen kivül kötelesek az illetők jelentkezni. Miért vagyok én már most a t. belügyminister úrral elvileg egy állásponton? Semmivel a világon Budapest székesfővárosában annyi