Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-572

572. országos ülés 1915 április 27-én, kedden. 341 mindössze egyes megüresedett helyek betöltéséről lehet szó. így az a terv, hogy a választások elhalasztassanak, aktuális csakis egynéhány városi törvényhatóságra, köztük Budapest székesfővárosra lehet, a vármegyei törvényhatóságokra nézve pedig általában teljes összhang fog fennállani az országgyűlési képviselőválasztások és a törvényhatósági bizottsági tagválasztások szempontjából, mert általános választások nem lesznek, csupán az időközben megüresedett helyek fognak időközi választások segélyével betöltetni. Ez volna az elvi alapja a törvényjavaslatnak s most már a praktikus kivitelben csak abból a szempontból mutatkozik némi nehézség, hogy az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1913. évi XIV. t.-cz., bár teljes egészében életbelépett, végeredményben az életben még nem érvényesül a maga egészében. Nem érvényesül azért, mert az idézett törvényczikk 155. §-a értelmében addig, amíg a törvény életbeléptetése alkalmával együtt ülő törvényhozás együtt van, az időközi választások nem az uj választói törvény, de a régi választói törvény alapján fognak megtartatni. így tehát a dolog ugy áll, hogy az uj törvény életbe lépvén, annak alapján készültek el a folyó évre érvényes választói névjegyzékek, de ezek még pillanatnyilag az országgyűlési képviselőválasztások czéljaira fel nem használtatnak, a következő általános választásokig nem is fognak felhasználtatni, tehát az esetre, hogyha minden további nélkül a törvényhatósági választójogot egyenlőnek mondanók ki az országgyűlési képviselőválasztói joggal, beállana az a viszás helyzet, hogy az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzéke hamarább alkalmaztatnék egy mellérendelt téren: a törvényhatósági választások terén, mint tulajdonképeni alapczéljuk: az országgyűlési képviselők választásának szolgálatában. Ezért a törvényjavaslat átmeneti állapotot kontemplál, és pedig kimondja azt, hogy a folyó 1915. évben a régi törvények rendelkezésétől eltérés fog mutatkozni annyiban, hogy a régi választói törvény alapján készült utolsó névjegyzékek, az 1914. évi névjegyzékek fognak ebben az évben a törvényhatósági választásoknál felhasználtatni. így elkerültetik az a viszásság, amit emliteni bátor voltam, t. i. ezek a névjegyzékek mellérendelt czél szolgálatában hamarább kerüljenek alkalmazásba, mint amely czélra tulajdonkép rendeltetve vannak. A törvényjavaslat szövege szerint az 1916. évben azután minden további nélkül automaticze az uj névjegyzékek fognak használtatni. Ez nem mond ellent azoknak, amiket az előbb bátor voltam mondani, mert hiszen remélhetőleg és előreláthatólag az 1916. év folyamán az általános kój)viselőválasztások megtarthatók lesznek, ezeknél az országgyűlési képviselőválasztásoknál is az uj törvény alapján készült névjegyzékek fognak alkalmazásba vétetni, és tekintettel arra, hogy a törvényhatósági bizottsági tagválasztások az év végén tartatnak meg, majdnem kétségtelenül mondható, hogy ez a víszásság, amelyet előbb emiitettem, 1916-ban már nem fog fenforogni. Ezek volnának, t. ház, a törvényjavaslat általános intézkedései. A törvénynek azon intencziója tehát, hogy a képviselő választói és a törvényhatósági választói jog körülbelül egyforma legyen, a maga teljes egészében érvényesül, mert hiszen, mondom, egynéhány kivételtől eltekintve, a törvényhatóságoknál is addig, mig az általános bizottsági megújítások az ország területén megtörténnek, az időközi választásoknál, ugy, mint az országgyűlésieknél, az 1914-es listák fognak felhasználtatni, azontúl pedig az uj törvény alapján elkészült uj névjegyzékek. Némi kivétel van a törvényjavaslatban Budapest székesfővárosra vonatkozólag. Budapest székesfővárosban az 1872. évi XXXVI. t.-cz. 24. §-a értelmében választók azon országgyűlési képviselőválasztók, akik irni és olvasni tudnak és két év óta a székesfőváros területén laknak. A törvény ezen specziális intézkedésére való tekintettel a székesfővárosban külön összeírások foganatosíttatnak, t. i. a törvényhatósági választások külön iratnak össze. A törvény intencziója e szabályozás megállapításánál liberálisnak tetszik, mert ezen az úton-módon törvényhatósági választói jogot nyerhetnek a fővárosban azok is, akik valamely tévedésből vagy mulasztásnál fogva a képviselői választói névjegyzékből kimaradtak. A való életben azonban azt konstatálhatjuk, hogy épen ellenkezőleg, a fővárosi törvény ezen specziális intézkedése arra vezet, hogy az külön összeírást, jelentkezésen alapuló külön összeírást tévén szükségessé, az országgyűlési képviselöválasztók névjegyzékébe felvett egyének nagy része nem jelentkezik az összeírásoknál, ugy hogy végső eredményben a városi törvényhatósági választók névjegyzéke rendesen sokkal kevesebb nevet tartalmaz, mint a székesfővárosra vonatkozó országgyűlési képviselőválasztók névjegj'zéke. A folyó év folyamán pedig különösen nehéz volna ezt a jelentkezési kényszert fentartani és a városi választói jogot ettől függővé tenni, mert hiszen a választóknak egy nagy része a harcztéren tartózkodik és ezek a jelentkezés lehetőségétől teljesen elesnének. Ezért a törvényjavaslat a székesfővárosra vonatkozólag az eddigi törvényes állapottal szemben azt a kivételt állapítja meg, hogy a székesfővárosban 1915-ben a választások nem külön székesfővárosi választói névjegyzék alapján, de az 1914-es országgyűlési képviselőválasztói névjegyzék ala]yján fognak megtörténni. Igaz, hogy ennek következtében talán választói jogot gyakorolhatnak egyesek olyanok is, akiket ez a fővárosban a régi törvény szószerinti szövege szerint nem illet meg, nevezetesen olyanok, akik irni és olvasni nem tudnak, de a főváros kultu-