Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-559

559. országos ülés 1914- Julius 22-én, szerdán. 27 hogy ezek leginkább azok a perek, amelyeknél pénzintézetek perelnek. A pénzintézetek perlik . . . Springer Ferencz : Kis részleteket perelnek ! Csermák Ernő : . . . legnagyobb Tészben az ő kis adósaikat, akik sokszor 20—30 korona összeg­gel tartoznak. Jól tudjuk, az Osztrák-Magyar Bank kimutatásaiból is, kogy ide is egész légiója kerül azoknak a váltóknak, amelyek a vidéki takarékpénztárak, mint valóságos szivócsövek ut­ján kerülnek az Osztrák-Magyar Bankhoz. Már ebből az egy tünetből is megállapítható, — de nem is kell ilyen tünetet nézni, mert megtekinthetjük bármely vidéki takarékpénztár váltótár czáj át és akkor azt tapasztalhatjuk, — hogy az ilyen taka­rékpénztárnak rendkivül sok apró követelése van. T. képviselőház ! A jelenlegi helyzet és gya­korlat mellett az volt az eljárás, hogy. mikor ilyen kis váltót perelt ama vidéki pénzintézet, egyszerűen hivatkozott arra a meghatalmazásra, amely részére a bíróságnál deponálva volt. Janiga János: Sohase volt így ! Mindig bé­lyeget kellett rátenni ! Csermák Ernő : De igenis, igy volt. Nekem is van meghatalmazásom, amely igy volt és van deponálva és annak alapján nem kell leróni újra a bélyeget. (Zaj.) Lehet, hogy a jövőben a finánoz­érdekek nagyon előtérben nyomulnak és ezt a kér­dést másképen fogják kezelni ; ám akkor is a szo­eziális érzék ugy hozná magával, hogy azokban az apró perekben, amelyeket takarékpénztárak, pénz­intézetek indítanak kis emberek ellen, ne terhel­jük a feleket azzal az 1 korona 50 fillér bélyeg­illetékkel, amelyre a 30. §. második bekezdése hivatkozik. Eszerint ugyanis az illető pénzintézeti ügyész­nek minden egyes esetben le kell rónia akármilyen apró pereoskéről van szó, ezt a felemelt illetéket. pl. a 20—30 koronás váltópereknél is, amelyeket pedig a váltóóvás — amely némelykor 6 korona 10 fillér, némelykor 10 korona, némelykor még több — igen megdrágít, különösen, ha tekintetbe veszszük a Curiának előbb követett gyakorlatát, amelyen most már sikerült keresztülgázolni. Ezzel a felemelt meghatalmazási bélyeggel bizony nem szolgál a javaslat szocziális érdeket, (Igaz ! Ugy van ! balfelőí.) sőt ellenkezőleg, igen megdrágítja a kisemberek pereskedését. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Igaz ugyan, hogy azt a bélyeget nem az llető fél rójja le, hanem az az intézeti ügyész, de az egyéb költségeivel együtt ezt a felemelt illetéket is behajtja azon a félen, aki a per tárgyával arány­ban nem álló horribilis összeget fizet. (Ugy van ! halfelól.) i Nem szólok a második pontnak arról a részé­ről, amely az olyan általános meghatalmazásról beszél, amely úgyszólván megegyezést képez az ügyvéd és megbízója között, amelyben az ügyvéd dijai szabályozva vannak. Az ilyen okirat után — ezt a rendelkezést fentartja a javaslat — ter­mészetesnek tartom, hogy második fokozatú bé­lyegilleték jár, ámde ez a rendelkezés voltaképen megvan a 29. §-ban, ugy hogy ezt felesleges ide is felvenni. Ami pedig e szakasz 3. pontját illeti, ez arról az esetről rendelkezik, amikor a perrendtartás 102. §-a értelmében a meghatalmazásról kivonatot kell venni, mert idegen bíróságnál kell a meghatal­mazási viszonyt igazolni. Ezt nem tartom annyira sérelmesnek, mert az ilyen meghatalmazás volta­képen azoknál a bíróságoknál adatik be, ahol arra legtöbbször kell hivatkozni. Ámde indokolatlannak tartom, hogy ezeknek a kivonatoknak is 1 korona 50 fillér legyen az illetéke ; ezt igen magas összegnek és minden körülmények között mérséklendőnek találom. Na­gyon sajnálom, hogy az előbb beadott módosítást nem méltóztattak elfogadni, amelyben a meg­hatalmazások aránylagos mérséklését kívántam, azonban itt is rámutatok arra a körülményre, hogy a kisösszegü perekben igen méltánytalan 1 korona 50 fillérben megállapítani a meghatal­mazás bélyegilletékét. Sőt inkább hajlandó lettem volna hozzájárulni ahhoz, hogy a meghatalmazá­sok nagyobb perben nagyobb bélyegilletékkel rovassanak meg, ha itt kimondatik, hogy a kis­emberek pőréiben akár bélyegmentesek a 100 koronán vagy 50 koronán aluli ügyekben a meg­hatalmazások, akár pedig ha azt mondta volna ki a képviselőház, hogy 50 fillérrel látandók el. 1 korona 50 fillér mindenesetre igen magas összeg. Annak a következményekép, amiket most előadtam, indítványomat a következőkben ter­jesztem elő (olvassa): indítványozom, hogy a 30. §. második bekezdése, töröltessék, a harmadik bekezdésben pedig az 1 korona 50 fillér 1 koronára mérsékeltessék«. Kérem ennek a módosításnak az elfogadását. (Helyeslés balfelőí.) Elnök : Az ülést fél órára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból meg­nyitom. T. ház! Az elnökség utólag, a gyorsírói naplójegyzetekből megállapította, hogy az ülés délelőtti részének folyamán, amikor az elnök ur épen kérdést intézett a házhoz az iránt, hogy Polónyi Dezső képviselő urat a mentelmi bizottsághoz kívánja-e utasítani, Sümegi kép­viselő ur ezt kiáltotta közbe: »Disznóság!« Miután ezt a kifejezést akkor az elnök ur a nagy zajban nem hallotta, én most utólag a házszabályok 251. §-ának 4. bekezdése értelmé­ben kötelességszerüleg azt a kérdést intézem a t. házhoz, hogy ebből az esetből kifolyólag ki­vánja-e Sümegi képviselő urat a mentelmi bi­zottsághoz utasítani, igen vagy nem? (Felkiál­tások jobbfelöl: Igen!) Kérem azon képviselő urakat, akik igennel szavaznak, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) 4*

Next

/
Oldalképek
Tartalom