Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-568

568. országos ülés 1915 április 19-én, hétfőn. 271 Á mi hadseregünknek jutott a feladat, hogy kezdetben úgyszólván egyedül, utóbb szövetségesünkkel vállvetve feltartóztassa a világ legnagyobb, emberanyagban szinte kimeríthetetlen, a közelmúltban szerzett hadi tapasztalatokban gazdag, jól felszerelt, ügyesen vezetett hatalmas hadseregét. Közel kilencz hónap óta megszakítás, ugyszólván pihenés nélkül, az utolsó hónapokban a legmostohább terep- és időjárási viszonyok között hősi elszántsággal küzdöttek és küzdenek katonáink, nemcsak egy nem kicsinylendő, hatalmas ellenféllel szemben, de a téli időjárás összes borzalmai, a magas hóval borított, sziklás, erdős magas hegység összes, szinte leküzdhetetlen terepnehézségei ellen is. E páratlanul nehéz küzdelemben nemcsak megállották helyüket, nemcsak megállították a megszámlálhatatlan ellenség áradatát, de — szövetségeseink támogatására sietve, midőn azok érzékeny ponton voltak veszélyeztetve, — azokkal együtt még jelentékenyen előhaladtak az ellenség földjén és azt ma is birtokban tartják. Nem a kötelesség egyszerű teljesítése, nem bátor magatartás csupán, nem is csak hősiesség, egyenesen emberfeletti az, amit katonáink a hadjárat e t szaka alatt teljesítettek. (Igaz! Ugy van!) És teljesítettek oly körülmények között, melyeknél a természet inostohaságaival és nehézségeivel, az ezek által okozott szenvedésekkel szemben szinte megváltás volt az ellenség golyója. Amikor a magyar szent korona birodalmának országgyűlése királya hívására ismét egybegyűlt, hogy a halaszthatatlan törvényhozási teendőket elintézze, mulasztást követne el a ház. ha a legteljesebb elismerés, a legmelegebb hála hangján nem emlékeznék meg vitéz hadseregünk küzdő hős katonáiról s egyúttal szilárd bizalmának nem adna kifejezést jövőbeli működésük iránt. (Helyeslés.) De a vitézeinket méltán megillető ezen elismerés mellett önérzettel szegezhetjük le azon önfeláldozó, a fájó veszteségeket férfiasan viselő, a váltakozó események hatása alatt fejet és szivet el nem veszítő, áldozatkészségben, a háborúval járó nélkülözések elviselésében erős, a harczok borzalmait emberszeretettől áthatott működéssel a lehetőségig enyhíteni igyekvő magatartását polgári társadalmunknak, (Igaz! Ugy van!) amely e nehéz időkben mindent, ami elválaszthat, félretéve, társadalmi, faji, nemzetiségi, felekezeti, politikai, személyi ellentéteken felülemelkedve, (Igaz! Ugy van!) egységesen, erőteljesen és elszántan áll a nemzet mindenek felett való, nagy érdekei mellett. (Igaz! Ugy van!) Szent ügyünk igazságának tudatában, ilyen hős hadseregre s ilyen áldozatkész társadalomra támaszkodva, bizalommal kell hogy tekintsünk a jövő eseményei elé. Talán még igen hosszú, nehéz küzdelmek állanak előttünk minden téren, melyeket végig fogunk küzdeni lankadatlan erélylyel, tétovázást nem ismerő határozottsággal; de ily tényezők birtokában nem maradhat el — előbb vagy utóbb következzék is be — a kivánt, a kiérdemelt eredmény : a becsületes, az állam integritását, külső és belső tekintélyét és nyugodt továbbfejlődését hosszú időre biztosító, áldást hozó béke. Javaslom a t. háznak, hogy a legfőbb Hadúr, koronás királyunk iránti törhetlen, meg nem ingatható, soha nem szűnő hűségünk és ragaszkodásunk hangsúlyozása mellett (Elénk helyeslés.) fejezze ki a ház legteljesebb elismerését, legmelegebb háláját s a jövőbe vetett szilárd bizalmát harczban álló katonáink hősies magatartása iránt, rója le kegyeletének részvétteljes adóját elesett vitézeink fájdalmas elvesztésén s ezen határozatát hozza a hadsereg főparancsnoka, Frigyes főherczeg tábornagy ő cs. és kir. fensége tudom felkérvén őt, hogy ezt a hadsereggel megfelelőleg közölje. (Hosszantartó élénk helyeslés.) Méltóztatik hozzájárulni? (Igen!) Javaslatomat elfogadottnak jelentem ki és határozatképen kimondom. (Helyeslés.) Bemutatom a t. háznak a ministerelnök ur átiratát, amely szerint 0 császári és apostoli királyi felsége a képviselőház részéről az újév alkalmából kifejezett hódolatteljes szerencsekivánatokért hozzá az alábbi táviratot intézni méltóztatott. Hoványi Géza jegyző (olvassa): »A magyar királyi udvari távirdaliivataltól távirat, feladatott Wien, Burg, 1915. évi január hó 1-én 2.10 órakor, megérkezett Budapest, udvar, 1915. évi január 1-én 2.45 órakor, gróf Tisza István magyar ministerelnökömnek, Budapest. Magyar ministeriumom és a magyar országgyűlés két házának a mai viharokban újólag kipróbált hűségben előterjesztett újévi szerencsekivánatait igaz köszönettel fogadom és ezen jókivánatokat a legmelegebben viszonozva, szivem mélyéből osztom azon hő óhajtást és az isteni gondviselésbe vetett bizodalmat, hogy az igaz ügyünkért folytatott hősies küzdelem biztosítani fogja népeim jövő boldogságát és áhlásos fejlődését. Ferencz József.« (Felkiállások : Éljen a király!) Elnök." Jelentem a t. háznak, hogy azon örvendetes esemény alkalmából, hogy Károly Ferencz József trónörökös ő császári és királyi fenségének és fenséges nőjének ez évi február hó 8-án fiúgyermeke született, a Ház elnöksége a képviselőház hódolatteljes szerencsekivánatainak adott távirati utón kifejezést a fenséges szülők előtt, amely üdvözlet ugyancsak távirati utón a legszívélyesebb köszönettel viszonoztatott. E táviratok szövege annak idején a lapok utján a ház tagjainak már tudomására hozatott. Tudomásul szolgál. Bemutatom a t. háznak a ministerelnök ur átiratát, amely szerint 0 császári és apostoli királyi felsége folyó évi január hó 13-án kelt legfelső elhatározásával gróf Berchtold Lipót, a legfelső Uralkodóház és a külügyek ministerét ezen állásától saját kérelmére kegyelemben fel-