Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-566

566. országos ülés 19H deczember 1-én, kedden. 263 báró Dániel Gábor kapott 110 szavazatot, gróf Khuen-Héderváry Károly kapott 1 szavazatot. Ehhez képest Bornemissza Lajos, Giesswein Sándor, Sipeky Sándor és báró Dániel Gábor képviselő urakat az országos kivándorlási tanácsnak a képviselőház által megválasztott tagjaiul jelentem ki. Következiknapirend szerint amentelmi bizottság jelentésének tárgyalása Budisavljevié Srgjan képviselő ur mentelmi ügyében. (írom. 1136) Az előadó urat illeti a szó. Darvai Fülöp előadó : T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mély tisztelettel ajánlom, hogy a mentelmi bizottságnak a hazaárulás bűntettével gyanúsított Budisavljevié Srgjan képviselő ur mentelmi ügyében előterjesztett kétrendbeli javaslatát elfogadni méltóztassék. Nem lehet feladatom, hogy a már kiosztott jelentésnek egyes részleteit ismételjem, különkülön elmondjam, feladatom inkább az, hogy általános mentelmijogi szenrpontból megokoljam, lehetőleg megvilágítsam a mentelmi bizottság véleményét és javaslatát. Az eset jelentősége, mélyen t. képviselőház, nemcsak abban van, hogy kutatnunk és keresnünk kell azt, vájjon a mentelmi jog felfüggesztésének általános anyagi kellékei fenforognak-e Budisavljevié Srgjan képviselő urat illetőleg, hanem abban is, hogy az ezen esetben beállott ama komplikáczió folytán, miszerint a képviselőháznak szünetelése alatt szüksége merült fel annak, hogy a súlyos büncselekménynyel gyanúsított képviselő őrizet alá helyeztessék, letartóztattassék, megvizsgáljuk, vájjon vannak-e a ház gyakorlata által szentesitett és hazai közjogunk által megállapított oly szabályok és rendelkezések, amelyek úgymint a jelen esetben, a mentelmi jognak szükségszerű megsértését igazolhatják. Hogy ezt az összefüggést megállapíthassam, köteles vagyok röviden elmondani ennek a bűnvádi pernek az eredetét, (Halljuk! Halljuk!) keletkezésének történetét oly képen, hogy megállapíthassam az előttem fekvő aktáknak tartalma alapján azt, hogy a zágrábi államügyészség a Horvátországban hatályban levő bűnvádi eljárás szabályai szerint járt-e el az ügy megindításában. Az eset akként indult meg, hogy a mosztári kir. ügyészség folyó évi augusztus hó 17-én átiratot intézett a zágrábi államügyészséghez, amelyben közli azt, hogy a Herczegovinában eszközölt házkutatások alkalmával jelentéseket találtak a Sokol-egyesületeknek gyűléseiről, amely jelentésekben bizonyos egyénekről külön említés tétetik. 1914 augusztus 26-án a zágrábi ügyészség a nyomozást megindította Popovic Lázár és társai ellen, dr. Metikos Milán és közöttük Budisavljevié Srgjan képviselő ellen is; 1914 szej>tember 10-én pedig ügyészi indítvány érkezett be a zágrábi törvényszék vizsgálóbírójához, amely odairányul, hogy közveszélyes büntetendő cselekményekről lévén szó, Popovic Lázár, Budisavljevié Srgjan, Teodorovic Milán és dr. Metikos Milán ellen a vizsgálati fogság rendeltessék el. A jelentésben és megkeresésben benfoglaltatik az, hogy Popovic Lázár és Budisavljevié Srgjan már le is vannak tartóztatva, Teodorovic Milán és dr. Metikos Milán pedig letartóztatandók. A Horvát-Szlavonországokban hatályban levő büntetőtörvény 58. §-ának c) pontja értelmében az, aki valamely résznek az állam kapcsolatából való elszakitására törekszik, felségárulás, hazaárulás bűntettét követi el. Ugyanezen hatályban levő büntetőtörvénynek 59. §-a értelmében ezen bűntett büntetése: a halál. Amint előbb emiitettem, a mentelmi jog felfüggesztésének anyagi kellékei szempontjából meg kellett állapitani, forognak-e fenn büntetendő cselekménynek jelenségei, nevezetesen oly büntetendő cselekmény jelenségei, amely az előbb idézett törvényszakasz rendelkezései szerint ilyen büncselekménynyé minősithető. A mélyen t. képviselőház t. tagjai kezén forog a mentelmi bizottság jelentése. Ezen jejentés kiterjeszkedik arra, hogy tulajdonképen hogyan indult meg az a bizonyos propaganda, amelynek eredménye az a bűnpör, amely Popovic Lázár és társai ellen folyamatba tétetett. A sokolizmusról van szó, a Sokol-egyletekről, amelyek már a múlt század vége felé már léteztek és amelyek különösen Horvát-Szlavonországban kizárólag azt a czélt szolgálták, hogy az ifjúságot testgyakorlásra egyesítsék. Sajátságos módon, mintha ez a bevallott, határozott czél elhomályosult volna: Horvát-Szlavonországban ezen Sokol-egyletekből lassanként kiváltak a szerbek, akik külön szerb Sokol-egyleteket alakítottak, amelyeknek bevallott czélja ugyan szintén a testgyakorlás volt, de amelyeknek szótágazása más egyesületekbe való fonódása szinte arra engedett következtetést, hogy igenis, ezen sajátszerű módon az anyatestületből kivált és külön nemzetiségi atomra tagozódott egyesületek nem az illető ország belsejében működő Sokol-egyletekkel keresték az érintkezést, hanem a szálak tovább fűződtek és pedig elvittek egészen ocla: Szerbiába. Szerbiában volt ennek a sokolizmusnak a tulajdonképeni központja; ott volt a tényleges főegylet, amelynek neve Dusán Silni, a Hatalmas Dusán. A Dusán Silni egyesület sajátszerű felszívási erővel kiterjesztette csápjait mindenfelé, ahol szlávok laknak, kiterjesztette csápjait Horvát-Szlavonországba is és szemmel látható módon jelentkezett annak eredménye. A horvát-szlavón sokolok közül kiváltak a szerb sokolok, a szerb sólymok, megalakították külön egyleteiket és beleilleszkedtek abba az összeköttetésbe, amelynek tulajdonképeni lényét, jelentőségét, képét, jellemét, megadta a Dusán Silni. Mélyen t. képviselőház! A Dusán Silni propagálta azt az eszmét, hogy a szlávság, de különösen a délszlávság mindenképen egyesítendő. Propagálta azt az eszmét, hogy a szerb