Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

250 565. országos ülés 1914 november 30-án, hétfőn. gondolatot táplálhatná, hogy volna a képviselőháznak bármely árnyalata, vagy bármely tagja, aki ne kívánna a legkiadóbb mértékben gondoskodni azokról a szükségletekről, amelyeknek fedezésére ez a törvényjavaslat a jövedelmi adónak ideiglenes behozatalát tervezi és másfelől, ha az a benyomás támadna az ország bármely rétegében, hogy van itt egy árnyalat, mely nem kívánja ezt a fedezetet a vagyonosabb osztálynak progresszív és ha szükséges, kényszerű hozzájárulásával fedezni. Ezeknek az elveknek tekintetében nincs semmi különbség köztünk. Mikor Csermák t. barátom a törvényjavaslatnak a napirendről való levételét indítványozta, nem azért tette azt, hogy ebben az irányben ne történjék intézkedés és ha ugyanazt kérte Vázsonyi t. barátom, szintén nem abból a szempontból kívánta ezt, hogy tehát ezek az elvek meg ne valósuljanak, hanem csak azért, mert — helyesen vagy helytelenül — az volt a meggyőződésük, hogy ezek a magukban véve helyes elvek ebben a törvényjavaslatban technikailag nem helyes módon vannak megvalósítva. Mivel pedig a hadsegélyezés szükségleteiről a törvényjavaslat 14. §-a értelmében az állam úgyis előlegekkel gondoskodik, — aminthogy máskép nem is lehet, mert a szükséglet már ma fennáll és ez a fedezet is csak időmultán fog begyülni — ennek folytán nem tartották ezélszerütlennek, nem tartották szerencsétlenségnek, ha ez a fedezet valamivel később kerül vissza, jobban megérve, minden szempontnak tökéletesebb figyelembe vételével megkonstruált törvényjavaslatok alakjában. (Helyeslés balfelöl.) En is teljesen osztom azt a rokonszenvet, amelyet Polónyi Géza és Szabó István t. képviselőtársaim a jövedelmi adó irányában táplálnak. De ebből nem következik az, hogy azért mindent, ami jövedelmi adó czimén élénkbe adatik, ha abban konstruktív hibákat látunk, ezen hibákkal együtt elfogadjunk, hanem épen a helyes elvet nem akarjuk annak hibás konstrukeziója által a maga kedvező hatásától és a maga megérdemelt, a legjobb értelmében vett népszerűségétől megfosztani. De hiszen a t. pénzügyminister ur indokolásában, a t. előadó ur pedig előadói beszédében mindig hangsúlyozzák, hogy itt nem egy organikus adóreform megkezdéséről van szó, mert azt azok is, akiknek pénzügyi téren nincs különös szakismeretük, belátják, hogy nem lehet per excerpta olyan adórendszerbe, amelyben egy ilyen jövedelmi adónak egyáltalában nincs helye, ezt beilleszteni; ez egy monstruózus adóreform volna. Itt tényleg kizárólag egy ideiglenes kisegítő intézkedésről van szó. Hangsúlyozom, a pillanat szükségéről, hosszú idők szükségéről gondoskodnak az állami előlegek. Csak arról van tehát szó, hogy annak a visszatérítésnek, amelyről a fedezet is gondoskodik, annak a visszatérítésnek módozatára nézve már most határozunk-e, vagy valamivel később, a kérdésnek jobb megfontolása után? Semmi egyébről nincs szó. De hogy helyes az az elv, hogy ennek a visszatérítésnek az ország vagyonosabb osztályának terhére kell bekövetkeznie, még pedig annak j>rogressziv módon való igénybevételével és hogy a visszatérítésnek a törvényjavaslatban kontemplált módozatnál sokkal nagyobb mértékben kellene bekövetkeznie, eziránt, ez elv iránt kontroverzia nincs. Ezt azért tartottam szükségesnek hangsúlyozni, mert igen kívánatos, hogy az ország népe harmonikus benyomást nyerjen vitáinkról, hogy, ha bizonyos technikai tekintetben eltérés lehetséges is, két dolog iránt nincs eltérés a ház egyik oldalán sem: aziránt, hogy minden erkölcsi és anyagi erőfeszítést hajlandók vagyunk megtenni a háború győzelmes végigvitelére és hogy csak versenyezhetünk azon eszközök keresésében, amelyekkel a leghatályosabban tudjuk enyhíteni azok szenvedéseit, akik a háború által közvetlenül vannak érintve. (ÉlénTc helyeslés és taps a ház minden oldalán.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Teieszky János pénzügyminister: T. ház! Amidőn a jelenleg tárgyalás alatt álló törvényjavaslatra vonatkozólag az előttem szóló t. képviselő urak megjegyzéseire röviden reflektálni óhajtok, méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt hangsúlyozzam azt, hogy itt nem hadiadó behozataláról van szó. Hiszen, amint az előttem szóló t. képviselő urak egy része is emiitette, az összeg, amelyről itt szó van, sokkal kisebb, semhogy itt egyáltalában atekíntetben, hogy a háború által előidézett kiadások fedezetének kérdését óhajtanok megoldani, kétség merülhetne fel. Mindenesetre a háború lezajlása után — történjék ez bárminő kedvező eredménynyel, mint ahogy reméljük, hogy reánk nézve a legkedvezőbb eredménynyel fog lezajlani — a legelső kérdések egyike lesz az ezen háború folytán felmerült különböző pénzügyi kérdések megoldása, amely tekintetben azonban, azt hiszem, hiba volna most bárminő kezdeményező lépést vagy bármilyen olyan intézkedést is tenni, amely e nagy kérdés megoldásának egyik tagja akarna lenni; mert ma egyáltalában nem vagyunk tisztában avval, hogy minők lesznek a szükségletek, amelyek fedezéséről gondoskodni kell, sem avval, hogy minők lesznek az erőforrások, amelyek ezen szükséglet fedezésénél igénybe lesznek vehetők. Ez tehát olyan kérdés, amely mindenesetre a háború lezajlása utánra marad. Most egyszerűen arról van szó, hogy a kormány a háború eddigi folyama alatt meggyőződött arról, hogy vannak bizonyos hadsegélyezési czélok, amelyekre nézve a mostani tör-