Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-565
232 565. országos ülés 191k Elnök : Szólásra következik ? Hoványi Géza jegyző: Szabó István (nagyatádi) ! Szabó István (nagyatádi): T. ház! A legtávolabb áll tőlem, hogy én helytelenítsem azt. hogy az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet segélyben részesittessék. Azonban az indokolásnak egyik-másik kifejezése ellen és az időpontnak megválasztása ellen van kifogásom. Azt mondja itt maga az indokolás, hogy az ügyvédek a törvénykezési illeték beszedésénél olyan munkálatot teljesítenek, ahol az államnak a jövedelmét szedik he, amiért külön díjazás nem jár, és ezzel az államnak tesznek szolgálatot. Igaz azonban, hogy magának az ügyvédi karnak nem valami kellemes foglalkozás lehet az, amikor a költséget a félnek fel kell számítani és a fél azt hiszi, hogy az magának az ügyvédnek a honoráriuma, nem pedig a törvénykezési illeték. Az indokolás másik része azt mondja, hogy ez az összeg a törvénykezési illetékek felemelt tételeiben bő fedezetet talál.- Nagyon sajátságosnak tartom, hogy amikor csak nem régen az illetékek felemeléséről szóló törvényjavaslat ellen az ügyvédi kar majdnem kivétel nélkül a legnagyobb ellenállást fejtette ki ós pedig mert az nemcsak a perlekedő közönséget adóztatja meg, de terhet ró az ügyvédi karra is, akkor a t. kormány azzal indokolja ezen segélyezésnek megötszörözését, hogy kikerül a felemelt * illetékekből, amelyek ellen leginkább az ügyvédi kar tiltakozott. Harmadik kifogásom az időpont megválasztása ellen van. Mondom, nem abból indulok ki, t. ház, hogy mennyire jogos, mennyire nem jogos, mennyire méltányos és mennyire nem méltányos, de azt tudom, hogy az egész államháztartásban ki van mondva a legnagyobb takarékosság elve. A t. kormány kiadja a rendeletet a vármegyéknek, hogy minden téren a legmesszebbmenő takarékosságot hozzák be, a kiadásokat mérsékeljék és lehetőleg a legkevesebb kiadással kormányozzák a vármegyét. Alkalmazkodnak is hozzá. És akkor a t. kormány épen ebben a legsúlyosabb időszakban terjeszti a ház elé ezen intézet segélyének ötszörös felemelését. Ez a körülmény magára az ügyvédi karra nézve sem valami dicsérőleg mutat, mert akik nem ismerik a viszonyokat, azt hiszik, hogy az ügyvédek még ebben a súlyos helyzetben sem hagytak békét a kormánynak és ki tudták erőszakolni ezt a segélyezést. (Mozgás halj elől.) Én tehát ezekből a szempontokból, főleg azért, mert ez szerintem nem a mostani időbe való, amikor a legnagyobb takarékosságra van szükség s amikor ez úgyszólván jelszó is, abban a véleményben vagyok, hogy ezt a javaslatot lehetett volna talán előbb is ide terjeszteni, lehetne talán nemsokára is, csak épen a mostani időt nem tartom arra alkalmasnak, hogy ezt tárgyaljuk. november 30-án, hétfőn. Ennyit akartam csak mondani. Elnök: Szólásra következik? Balogh Jenő igazságügyminister: T. képviselőház ! Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: Legyen szabad mindenek előtt a kormány nevében is kifejezést adni megelégedésünknek és örömünknek afelett, hogy a kormánynak módjában állt ezen javaslat előterjesztésével nemcsak igéretét beváltani, — amire majd mindjárt rátérek, — de előmozdítani egy olyan nemes, humanitárius és szocziálpolitikai jellegű akcziót is, aminőt törvényhozásunk az 1908 :XL. törvényezikk megalkotásával megkezdett, de amely eddig a kormány részéről, mint a t. ház előtt ismeretes, csak igen szerény mértékben, t. i. az igazságügyi tárcza költségvetésébe felvett évi 10.000 korona dotáczióval volt segélyezve. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) T. ház! Azt gondolom, nem találkozom ellentmondással a ház egyik oldaláról sem és remélem, hogy egyben-másban kapaczitálhatom még nagyatádi Szabó István képviselőtársamat is, ha kijelentem, hogy a kormány tekintet nélkül osztályokra, vagy foglalkozási ágakra, az utolsó években is kötelességének tartotta a társadalom különböző rétegeinek érdekeit előmozdítani. Szabadjon példaképen utalnom az állami tisztviselők nyugdijának emelését magában foglaló nagyon lényeges évi budget-többletre, a tanárok és a tanítók fizetésemelésére vagy az orvosok helyzetéről való gondoskodásra. Ezekhez csatlakozik most ez a javaslat, mely nem az ügyvédi karnak különös kedvezményezése, hanem a kormány szocziálpolitikai munkájának csak egyik részlete. Csak meglepetéssel hallgathattam tehát nagyatádi Szabó István t. képviselőtársamnak a javaslattal szemben tett ellenvetéseit. Ami ezeket az ellenvetéseket illeti, mindenek előtt arra vonatkozólag, hogy az ügyvédi kar ezen most felemelt segélyt az illetékek kezelése körül való foglalkozása rekompenzácziójaként kapná, legyen szabad kiemelnem, hogy ha ezt a funkeziót nem végezné is az ügyvédi kar, minden esetre ugy magam részéről, mint a kormány részéről meg lett volna akkor is az óhaj, a törekvés és az akarat, hogy az eddigi állami dotácziónak ez a jelentékeny emelése bekövetkeznék. Az, amire a t. képviselő ur az indokolásból utalt, csak ugy mellékesen van érintve, s bár tény, hogy az ügyvédi kar az illetékek körül nagy felelősséggel, sőt sokszor jelentékeny anyagi koczkázattal is járó munkát végez, aminek következtében gyakran egyenesen anyagi áldozatokat is hoz, ez mégis csak egy mellékes, talán tizedrangu indoka a dotáczió ilymérvü felemelésének. Méltóztassék megnézni az indokolást, ott nem ezen fekszik a súly és nem is ezért terjesztettük elő ezt a javaslatot.
