Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

565. országos ülés IMk november 30-án, hétfőn. 21.7 rozzák a mai árakat, méltánytalanság senkin sem esik. Ha azonban az igen t. kormány — amint rendeletéből látom — október második feléből akarja bizonyos átlagok alapján a gabona, a kenyérmagok és a liszt árát megkonstruálni, őszintén megvallom, azt hiszem, hogy tulmagasan méltóztatnak fixirozni az árakat. Ha már, kiadták azt a rendeletet, arra kérem az igen t. szakminister urakat, hogy búzánál és rozsnál méltóztassanak az október második felebeli minimális árakat normául elfogadni. így is igen drága még annak a szegény embernek számára a kenyér és igy is még mindig tulmagas az ára a termelőkre nézve, akik ilyen árakra soha nem számítottak és nem is indokolt, hogy ilyen magas árakkal számoljanak. A t. kormány rendeletéből látom, hogy egyelőre — ugyebár — csak a búzára, rozsra, árpára, tengerire és a lisztre kívánja az árak szabályozását alkalmazni. Megengedem, hogy ma ezek a legfontosabb czikkek és talán van bizonyos indokoltsága annak, hogy ma tovább e téren ne menjünk. Azt hiszem azonban, hogy különösen négy irányban kötelessége a t. kormánynak igen behatóan foglalkozni az áralakulásokkal, azokat igen alaposan tanulmányozni és a legelső alkalommal, amidőn az árak újból felmennek, tovább emelkednek, közbelépni, hogy ne mondjam, közébük vágni azoknak, akik itt vissza akarnak élni a kényszerhelyzettel. Ilyen czikk elsősorban a czukor amelynek minden néven nevezendő áremelkedése egyéni meggyőződésem szerint teljesen indokolatlan. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Minden gazda tudja, hogy a czukorgyárosok hogyan bánnak el a termelőkkel. (Ugy van! baltelöl.) Minden gazda tudja,, hogy itt azután a méltánytalanság egész fokozatával találkozunk. Olvastam például a Köztelekben, hogy az igen t. földmivelési és kereskedelemügyi minister urak tanácskoztak az illető szaktestületekkel és közölték, hogy a czukorgyárak a prizmálást ezentúl meg fogják engendi. Nagyon sajnálom, hogy nem volt szerencsém az igen t. minister urakhoz. Ha eljöttek volna Mosonmegyébe, meggyőződhettek volna arról, hogy — igaz, egy osztrák gyár részéről, mert a mosonmegyei gazdák, sajnos, egy osztrák gyárnak, hogy ne mondjak erősebb szót, alárendeltjei vagy jobbágyai — ott bizony egyetlenegy szekérnyi czukorrépet 48 óráig prizmáim nem lehetett, ami annál indokolatlanabb, mert — ezt igazán a legnagyobb elismerés hangján kell itt kiemelnem, — az államvasutak a mai állapotban valóban megtették a maximumát annak, amit a vaggonoknak idejében való rendelkezésre bocsátása terén megtehettek. Az államvasutakat e tekintetben nemcsak hogy gáncs nem ,érheti, hanem a legnagyobb elismerés illeti. Ép ugy, amint más téren az annyira gáncsolt megyei közigazgatás oly fényesen viselte magát ebben a háborúban, hogy — egészen zárjel közt legyen mondva — igazán KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXVI. KÖTET. nem érdemelné meg a kivégeztetést. De ezt csak ugy mellesleg mondom annak illusztrálására, hogy az államvasutak megtettek mindent. Ellenben a ezukoripar, legalább azon vonatkozásokban, amelyeket ismerek, igazán nem tett semmit, pedig a legnagyobb előzékenységgel tartozott volna azon gazdákkal szemben, akiknek a munkásoknál, valamint a fuvarozás tekintetében épen a hadiállapot miatt a legnagyobb nehézségekkel kellett küzdeniök. A ezukorgyárosoknak nagy czukorkészletei vannak; ezek az export nagy mérvű megszorítása folytán természetesen itt maradnak. A czukorgyárosok, ha jól vagyok értesülve, bizonyos hitelezési tranzakczió folytán, a kormány igen helyes intézkedése folytán képesek ezen készleteiket megtartani anélkül, hogy veszteségeik lennének, vagy legalább is több veszteségük lenne, mint bárki másnak, aki kénytelen a mai kamatláb mellett hitellel dolgozni. Polónyi Géza: A prémiumokat nem fizetik. Gr. Batthyány Tivadar: A czukorgyárak szerintem olyan helyzetben vannak, hogy indokolatlan lenne, ha az árakat emelni akarnák! (Helyeslés balfelöl.) Én csak ezt akartam konstatálni és kérem a minister urakat, hogy az ezen törvénynyel nekik adandó jogokkal abban a perezben éljenek, mikor a közélelmezésre nézve oly fontos ezukorárakban további emelkedési tendencziákat látnak. Igen ajánlom a t. minister urnak a burgonya árának mielőbbi szabályozását, mert ez az élolmiczikk a kenyér mellett épen a szegény nép millióira nézve a legfontosabb. Ez a lét vagy nemlét kérdése. Itt le kell gyűrni a nehézségeket és el kell érni, hogy a burgonya további áremelkedése a legerélyesebben a legrövidebb időn belül meggátoltassák. (Helyeslés balfelöl.) Még csak a fűtőanyag, a szén kérdésére hivom fel a kormány figyelmét. Itt eddig még nincsenek oly magas árak, amelyeket kifogásolni lehetne, mert utóvégre a bányáknak igen nehéz a helyzetük. De itt is igen közel vagyunk ahhoz a maximális árhoz, amelyet a mai kivételes helyzetben is elviselni lehet. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szénbányák részvényesei is azon társadalmi osztályokhoz tartoznak, akiknek a háború alkalmával a legfokozottabb mértékben kell ha nem is áldozatot hozniok, de legalább is jövedelmük redukeziójába belenyugodniuk. Végül felemlítem azt a köztudomású tényt, hogy azoknál a közszükségleti czikkeknél, hadfelszerelési tárgyaknál, ijiarczikkeknél, amelyeket a közirigylés tárgyát képező hadseregszállítók szállítanak, akikre nézve a háború igen nagy nyereséget jelent, a legszigorúbb ellenőrzést, sőt, ha szükséges, magát az erőszakot tartom helyénvalónak az árak megállapításában. Ezt kérem, sürgetem, sőt követelem. (Helyeslés a bal- és a szélsöbálóldalon.) Elnök: Kíván valaki szólni? Hoványi Géza jegyző: Eakovszky István! 28