Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-565

210 565. országos ülés 19íí november 30-án, hétfűm azt, hogy mi fogunk győzelmesen kikerülni ebből a küzdelemből s nem ellenségeink fognak mi felettünk győzedelmeskedni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Abban a bitben és abban a meggyőződésben, hogy ugy a nemzeti állameszme, mint a polgároknak jogai ebből a háborúból fokozottan és erőteljesen fognak kikerülni, a háznak engedelmével a függetlenségi és 48-as párt deklaráczióját felolvasom. (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) »A függetlenségi és 48-as párt a háború idejére felfüggesztette a belpolitikai küzdelmeket és minden törekvését oda irányítja, hogy a nemzet összes erői a győzelem kivivására tömörüljenek. A pártnak ezen magatartása nem jelenti azt, mintha álláspontja akár elvi tekintetben, akár a közelmúlt tényeinek megítélése tekintetében megváltozott volna, — hanem csupán azt, hogy ezekben a történelmi órákban kerülni akar mindent, ami a nagy és döntő jelentőségű nemzeti erőfeszítést megzavarná. Ettől a gondolattól vezéreltetve, a párt a politikai bírálat gyakorlását arra az időre halasztja, amikor az a haza ügyének veszélye nélkül érvényesülhet és kijelenti, hogy a hadviseléssel kapcsolatos javaslatoknak törvényerőre emelkedése elé akadályokat nem gördit és azokat csupán technikai szempontokból veszi bírálat alá. A most tárgyalás alatt lévő jelentés tudomásul vételéhez azonban kifejezetten hozzájárul, büszke örömérzettel afelett, hogy honvédségünk és népfölkelőink nem csak megfeleltek a hozzájuk fűzött várakozásnak, hanem azt — ha lehet — még felül is multák. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Egyáltalán örömét fejezi ki a párt a nemzet példátlan áldozatkészsége felett, lankadatlan kitartásra és önbizalomra hívja fel a nemzetet, bámulat- és szeretetteljes üdvözletét küldi a hazáért hősiesen küzdő katonáinknak. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) A jövőben pedig a párt őrködni fog a felett, hogy az önálló és egységes magyar nemzeti államnak a megpróbáltatás napjaiban kidomborodott katonai és politikai jelentősége, valamint hazánk egész népének magasztosán megnyilvánult hűsége és áldozatkészsége megteremje gyümölcseit ugy a népjogok kiterjesztésének, mint amagyar nemzet törvényes és természetszerű követelései teljesítésének terén.« (Elénk helyeslés és taps a bál- és a szélsobalóldalon.) Elnök: Ki következik szólásra? Hoványi Géza jegyző: Gróf Andrássy Gyula! Gr. Andrássy,Gyula: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Én is annak a meggyőződésnek kifejezésével kezdem rövid felszólalásomat, amelyet a t. ministerelnök ur is kifejtett: (Halljuk! Halljuk!) azzal, hogy ez a háború elkerülhetetlen volt. (Igaz! Ugy van!) Régi meggyőződésem volt nekem az, hogy a délszláv kérdést másként, mint vérrel és vassal megoldani nem lesz lehetséges. (Igaz ! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Meggyőződésem volt már évek óta, már az annexió óta, amikor láttam, hogy Szerbia következetes, makacs akarattal tör afelé, hogy a monarchiának, hogy Magyarországnak területeiből egy nagyszerb királyságot csináljon, (Igaz ! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) amióta láttam és megfigyeltem, hogy ez nem egy elmélet csupán, nemcsak egy ideál, hanem nyilvánvaló, hogy naprólnapra fáradozik azon a szerb királyság, hogy ennek előfeltételeit, a győzelem biztosítékait megszerezze, megszerezze azzal az aknamunkával, amelyet hazánkban országszerte, a szerblakta vidékeken évek óta folytattak. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Mondom, régi meggyőződésem volt, hogy ezt az ellentétet másként, mint háborúval, elintézni nem lehet. (Igaz! Ugy van!) Amióta az orosz, — amit világosan, ezt elismerem, nem tudtam előre, — magáévá tette a délszláv ambicziókat, azóta tudnunk kell mindnyájunknak — és ebben nézeteltérés, azt hiszem, nemcsak e házban, de az egész országban el nem képzelhető — hogy ez a háború létünket teszi koczkára. (Igaz! Ugy van!) Ez a bábom ugyanannak a nagy ellentétnek következménye, amely miatt már annyiszor vérzett a magyar nemzet, (Igaz! Ugy van!) ugyanannak a nagy ellentétnek a következménye, amely Kelet és Nyugat közt van. Következménye annak, hogy a Kelet nyers ereje, KözépEurópa függetlenségét, czivilizáczióját magának alá akarja vetni, ott uralkodni akar. Mi mindig útjában voltunk e törekvésnek, és bármily formák között jelentkezzék is, útjában leszünk mindig, mert ezt a mi létérdekünk követeli. (Igaz! Ugy van !) Létünk van kockán, mert oly irányokkal kell küzdenünk, amelyek nem valósithatják meg másként a maguk czéljait, mint Szent István koronája daraboki a törésével. (Igaz! Ugy van!) Csak a mi vérünkből, a mi húsunkból erősödhétnek meg. (Igaz! Ugy van!) Es létünk e háború szerencsés kimeneteléhez fűződik természetszerűen azért is, mert el sem lehet gondolni annak borzalmas következményeit, amikkel járna egy vereség. El sem lehet gondolni azt a teljes tönköt, azt a gazgasági és politikai tönköt, amelynek ki volna téve maga a magyar nemzet, ki volna téve minden egyes magyar ember, ha a kozákok hordái győzelmesen vonulnának végig rónáinkon! Azt hiszem, nem képzelhető, hogy lenne magyar ember, aki ilyenkor másra is tudna gondolni, mint veszélyeztetett hazájának legszentebb érdekeire. (Igaz! Ugy van! Éljenzés és taps.) Az alkotmánypárt ennélfogva azon az állásponton volt a háború kezdetétől fogva és azon fog maradni a háború : végéig, a győzelmes, sikeres háború végéig, hogy félretéve minden más