Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-561
561. országos ülés 191í Julius 2í-én, pénteken. 187 következnék ez a kitétel. Kérem, méltóztassék ezt a módosítást elfogadni. Elnök: Bakonyi Samu képviselő ur kivan szólni. Bakonyi Samu : T. ház ! Én a Springer Ferencz t. barátom által beterjesztett módosításhoz hozzájárulok. A magam részéről egyebekben a szakasz ellen nem teszek kifogást, hanem ennek a szakasznak az elfogadásával kapcsolatosan vagyok bátor egy határozati javaslatomat beterjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Sokáig haboztam, vájjon ne módosítás alakjában tegyem-e meg ezt az előterjesztésemet, hogy annak tartalma magában a törvényben mint a törvényhozásnak imperative megállapított rendelkezése szerepeljen, de egy körülmény mégis ennek a módnak a választására birt rá, t. i., hogy határozati javaslatot terjeszszek elő. Nevezetesen azért, mert amit javasolni akarok, arra nézve a t. kormánynak már fennálló, hatályban lévő törvény ad felhatalmazást. (Halljuk!) Arról van szó t. i., hogy most, amikor az illeték szabályzásáról alkottunk törvényt, lehetetlen elzárkóznunk annak a komoly szüksége elől, hogy ezt az alkalmat fel ne használjuk arra, hogy ebben a képviselőházban évtizeden át, úgyszólván az alkotmány helyreállítása óta, mindig következetesen hangoztatott azt a kívánságunkat ismét kifejezésre ne juttassuk, hogy a jövedéki büntetőeljárás végre-valahára korszerű reform alá vétessék. Azt hiszem, nyitott ajtót törnék be különösen a t. ház jogásztagjai előtt, ha ezen felfogásomat bővebben akarnám indokolni. Ismeretesek azok a tarthatatlan állajíotok, viszszásságok, egyoldalúságok és az ebből származó véres igazságtalanságok, a jogállam fogalmával ellenkező állapotok, amelyek ezzel a — bátran merem mondani és nem hiszem, hogy ellenmondásra találnék — középkori jövedéki büntetőeljárással járnak. Mikor így kodifikáltuk az illetékszabályokat, kifejezést kell adnunk annak a felfogásnak, hogy ezzel a helyzettel végrevalahára szakitanunk kell. Az a törvényes felhatalmazás, amelyre az imént bátor voltam utalni, tulajdonképen hasonló alkalomból keletkezett, akkor nevezetesen, mikor a parlament a közadók kezeléséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta. Az 1883: XLIV. t.-cz.nek, gondolom 110. §-ában foglaltatik az a felhatalmazás és utasítás, hogy a kormány a jövedéki büntetőeljárást ideiglenesen rendeletileg szabályozza. Nem tudom, nem tévedek-e, nekem az az értesülésem, hogy ez a jövedéki büntetőeljárásra vonatkozó rendelet tulajdonképen készen van, de nagy sajnálatára a jogélet ezen ágában működő magyar jogászoknak, eddig nem adatott ki. Miért, miért nem, megmondani igazán nem tudom. Csakis ez indit engem arra, mint felszólalásom elején bátor voltam jelezni, hogy ne törvényszakasz alakjában való módosítást indítványozzak, hanem határozati javaslatot terjeszszek elő, mert nem akarom az.. 1883: XLIV. t.-cz. 110. §-ában megállapított kötelezettsége alól a t. kormányt felmenteni azzal, hogy most uj törvényes rendelkezés mintegy hatályon kivül helyezze azt a felhatalmazást. Én igenis, bármennyire azon az állásponton vagyok is, hogy ilyen természetű dolgokat törvényhozásilag kell szabályozni, de midőn annyira égetők azok a bajok, amelyek ezen a téren fenforognak, azt is szivesebben látnám, ha már ez a rendelet végre-valahára napvilágot látna, és ha máskép nem lehetséges, engem az is meg fog részben legalább nyugtatni, hogy legalább rendelettel szabályoztassék ez a tarthatatlan állapot. Én arra kérem az igazságügyminister urat, hogyha nem volna abban a helyzetben rövidesen, hogy a törvényhozás elé terjeszszen e tekintetben reformjavaslatot, legalább a kész rendelet kiadásáról gondoskodjék, hogy ezen az utón szán áltassanak azok az igazán elviselhetetlen kalamitások, amelyek ezen a téren vannak. Hiszen, anélkül, hogy túlságosan a részletekbe bocsátkoznám, itt egy pár rikitó színnel jellemezni akarom a ma fennálló helyzetet. (Halljuk! bálról.) A jövedéki büntetőeljárás a dolog természete szerint a kincstárt illető bevételek megröviditéséből szokott keletkezni, vagy azon tilalmak áthágásából, amelyek pénzügyi téren vannak statuálva. Ezekben a kérdésekben tehát a kincstár a dolog természete szerint ügyfél és ezekben az eljárásokban, amelyek ilyen dolgok miatt indíttatnak, a kincstár, az ügyfél, egyúttal vizsgáló közeg, vizsgálóbíró, vádhatóság . . . Sághy Gyula: És ítélőbíró! Bakonyi Samu: No, az nem, mert a bíróság ítél a kereset fölött — az is óriási anakronizmus, hogy polgári formában folyik az eljárás —• a kincstárnak ily irányú és czélu »keresete« felett a bíróság ítél. Azonban ezen ítélkezésnél —- az egész eljárást a büntető eljárásunkból — mert hiszen ide tartozik természete szerint — büntető természetű eljárás a jövedéki eljárás — egy már szerencsére kiküszöbölt rendszer szerint bíráltainak el ezen ügyek, nevezetesen a szóbeliség és közvetlenség garancziáinak teljes figyelmen kivül hagyásával, írásbeli utón, mert ott a már rég eltemetett írásbeliség még mindig valóságos orgiákat ül. Nincs kontradiktórius eljárás, a védelem mellőzve van, annak szabadságáról beszélni nem is lehet, A felsőbirósági eljárás ép így megy és hogy még egészen groteszk valóságában álljon a kép a képviselőház előtt, a kegyelmezési kérdésben különös eljárás van statuálva, amennyiben a kegyelmi jogot a pénzügyministerium gyakorolja, valóságos felségjoggal ruházva fel a pénzügyministeriumot. Ez egy tarhatatlan helyzet. Azt hiszem, mindenki be fogja ezt látni, és azt hiszem teljesen helyes dolgot művelek akkor, amikor ezen alkalmat felhasználom — azonban nem tőrvényszakaszbeli módosítás indítványozásával — arra, 24*
