Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-561

561. országos ülés Í91í Julius 24-én, pénteken. 169 Elsősorban a szakasz eredeti szövegére fogom feltenni a kérdést a házszabályok értelmében. Amennyiben ez elfogadtatnék, természetesen minden módosítás elesik; amennyiben pedig nem fogadtatnék el, akkor mint hozzá legközelebb állóra, az előadó ur által most javasolt módosítással fogom feltenni a kérdést a szakaszra, szemben a Jaczkó Pál képviselő ur által benyújtott módosítással. Amennyiben az előadó ur által jiroponált módosítással fogadtatik el a szakasz, természetesen elesik Jaczkó Pál képviselő ur módosítása. Kérdem tehát a t. házat: méltóztatik-e a 74. §t eredeti szövegében elfogadni, igen vagy nem ? (Nem!) A ház nem fogadja el a 74. §-t eredeti szövegében. Kérdem másodszor a házat: elfogadja-e a 74. §-t az előadó ur által javasolt módosítással olyképen, hogy a szakasznak utolsó sorába az »egyebekben az 1875: XVI. t.-cz.« szavak után »e törvény rendelkezésével nem ellentétes« szavak szúrassanak be, szemben a Jaczkó Pál képviselő ur által benyújtott módosítással, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a 74. §-t az előadó ur által javasolt módosítással fogadja el s így a Jaczkó Pál képviselő ur által benyújtott módosítás elesik. Következik a 75. §. a kapcsolatos czimmel. Szinyei-Merse Félix jegyző (olvassa a X. fejezet ezimét és a 75. §4). Elnök: Szólásra ki következik? Szojka Kálmán jegyző: Bakonyi Samu! Bakonyi Samu: Nem élek a szólás jogával. Elnök : Ki következik ? Szojka Kálmán jegyző: Springer Ferencz! Springer Ferencz: Átengedem a szót Csermák Ernő képviselőtársamnak. Csermák Ernő: T. képviselőház! Ennek a törvényjavaslatnak 75. §-a szocziális szempontból a legszükkebblüebb, antiszocziális része. Erre a kérdésre én már az általános tárgyalás folyamán részletesen rámutattam. Tekintve azonban azt, hogy azóta már hosszabb idő telt el ós talán az a közönség is, amely akkor foglalkozott ezzel a kérdéssel, azóta lényegesen változott, szükségesnek, tartom, hogy ismertessem ezt a kérdést a polgári perrendtartás 112. §-ának rendelkezései szempontjából. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Csermák Ernő: A polgári perrendtartás 112. §-a kétféle szegénységi jogot ismer. Az egyikről ennek a szakasznak első bekezdése, a másikról pedig ennek a szakasznak második bekezdése rendelkezik. Az első bekezdés szerint szegénységi jogban rendszerint fél részesíthető, akinek a jövedelme nem nagyobb, mint a lakóhelyén szokásos, közönséges napszám. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak! Csermák Ernő: E szakasz második része pedig ugy hangzik, hogy a biróság az összes körülmények tekintetbe vételével szegénységi jogban részesítheti azt is, aki a perköltséget fedezni KÉPVH. HAPLÓ 1910 1915. XXVI. KÖTET. nem tudja, anélkül, hogy a saját és azoknak a hozzátartozóinak szükséges tartása sérelmet szenvedne, akiknek tartására törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva köteles. Tehát, t. képviselőház, a polgári perrendtartás, nagyon helyesen, nemcsak azt tekinti szegénynek, aki napszámos ember, hanem azt is, aki vagyoni viszonyainál fogva nincs abban a helyzetben, hogy ha őt olyan súlyos rendelkezések terhe alá állítjuk, mint a polgári perrendtartásnak a költségekről és az illetékekről szóló része, hogy ezt anélkül tudná viselni, hogy a saját, valamint a hozzátartozóinak szükséges eltartása sérelmet szenvedjen. Ebből folyólag a polgári perrendtartás az ilyen mindkét kategóriába tartozó szegényeknek bizonyos előjogokat biztosit. Ezeknek az előjogoknak kérdése az illeték- és bélyegmentesség szempontjából az illetéktörvényeknek lett fentartva. Már most, a polgári perrendtartással szerves kapcsolatban áll e javaslat 75. §-a, amely azon alapelveket, amelyeket a polgári perrendtartás 112. §-a felállít, az illeték szempontjából keresztülviszi és a gyakorlati életben és a perekben alkalmazni kívánja. Ámde ez az alkalmazás nem felel meg a szocziális követelményeknek, ez az alkalmazás sem nem igazságos, sem nem méltányos. Nevezetesen a 75, §. azt mondja (olvassa): »A bírói eljárásokban, ideértve a végrehajtási eljárást is, illetékmentességben részesül az a fél, akinek összes jövedelme nem nagyobb, mint a lakóhelyén szokásos közönséges napszám és ez alapon a polgári perrendtartás 112. §-ának első bekezdése értelmében szegénységi jogot kapott«. Tehát az illetékmentességet csakis arra az esetre korlátozza, hogyha a polgári perrendtartás 112. §-ának első bekezdése forog fenn. Ámde, t. képviselőház, abban az esetben, ha maga a biróság megállapítja, hogy olyan méltánylást érdemlő körülmények forognak fenn, melyek indokolják azt, hogy az a fél szegénysági jogban részesittessék, e szakasz második bekezdése rendkívül szűkkeblű, mert azt mondja (olvassa) : »A polgári perrendtartás 112. §-ának második bekezdése alapján megadott szegénységi joggal illetékmentesség nem jár«. Tehát megállapítom egyrészről azt, hogy az illető szegény, hogy családját és magát eltartani nem birja az esetben, ha ezekkel az illetékekkel sújtom, mégis az illeték szempontjából igenis kötelezem arra, hogy szegénysége daczára fizessen. Ez különösen sérelmes, ha figyelembe veszszük, hogy a javaslat viszont ezeknek a feleknek ingyen ügyvédet ad. Nem találom sem igazságosnak, sem méltányosnak, hogy az állam csak az ügyvédi karra akarja hárítani a szegénységi jog védelmét, maga azonban nem járul ahhoz, hogy a 112. §. második bekezdésének esetében a félnek az illetékmentesség is megadassák. Ki kell emelnem, hogy az ügyvédi kar igenis vállalja a szegény ember ingyenes vedel22