Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-560
560. országos ülés 191k Julius 23-án, csütörtökön. 145 Győrffy Gyula: T. képviselőház! Ha ennél a szakasznál felszólalok, eltekintve attól az indoktól, amely, azt hiszem, minden képviselőt kötelez, hogy a nép nagy rétegeinek érdekét szolgálja és azt az érdeket mélyen érintő ezen szakasznál minden érvet sorompóba vigyen azért, hogy e tehertől a nép megszabadíttassák, az csupán azért történik, mert az igen t. igazságügyminister urnak e szakasz rendjén már bejelentett jóindulatú megértése a nép iránti kötelességeinek bátorít fel arra, hogy még több érvet nyújtsak amellett, hogy a népet itt a községi bíráskodásnál még fokozottabb mértékben való megadóztatás ellen megvédelmezzük. A t. minister urnak eddigi álláspontja jogot ad arra a feltevésre, hogy talán sikerül elérnünk azt a czélt, amelyet igazán kötelességünk szolgálni. Mert ha itt és hasonló kérdésekben sem teljesítjük a nép iránti kötelességünket, akkor én igazán nem tudom, hogy miért vagyunk népképviselők. (Ugyvan! TJgy van ! a báloldalon.) A t. előttem felszólalók elmondották azokat az érveket, amelyeket figyelmen kívül hagyni igazán teljes lehetetlenség és én azokat csak röviden összegezem, midőn megállapítom, hogy vita nélkül igazság az, hogy a községi bíráskodás terén az állam a feleknek nem nyújt semmit. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Ezzel kapcsolatosan meg kell állapítani azt is, hogy a községi bíráskodást a község maga tartja fenn az állam részére is (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) és a közönség, tehát az a fél, aki igénybe veszi a községi bíróságot, az járul ahhoz, hogy ez a községi biró egyáltalán, mint intézmény, funkczionálhasson. Hozzáveszem azt is, hogy a községi jegyző, aki ezen bíráskodásban fontos, lényeges funkcziót teljesít, szintén a község által díjazott közeg és ehhez még azt is hozzá kell vennem, hogy az a községi jegyző állami teendőkkel így is ugy túl van terhelve, hogy már a községiek számára is alig marad ideje. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Ha pedig a községi bíráskodásban az illetékezés rendje szerint — mert hiszen minden momentum után illetéket kell beszedni és azt a jegyzőkönyvre kell feltenni, ha szóbeli is a panasz, amelyet a jegyző fog felvenni és igy munkája ok nélkül szaporittatik — hogy az állam ehhez az illetékhez hozzájusson, a községnek ez az intellektuális munkaereje újra igénybe lesz véve a község részére teljesen haszontalan munkálat érdekében: (Igaz ! TJgy van! balfelöl.) mindezen okoknál fogva itt az illeték szedésének jogalapja teljesen és tökéletesen hiányzik. De hozzáveszek ehhez még egy momentumot. Ha méltóztatnak meggondolni azt, hogy a községi bíráskodást rendesen az ország legszegényebb népe veszi igénybe, (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) az a munkásnép, amelynek koronákra megy a követelése az ellenféllel szemben, ha ezt illetékkel sújtjuk, méltóztassanak meggondolni, hogy minő hihetetlen, képtelen anoKÉPVH. HAPLÓ. 1910 1915. XXVI. KÖMT. mába áll elő a szegény jogon való perlekedéssel szemben. Ha szegényjogu engedélyt kijár magának a fél minden oly esetben, ahol az érték megengedi, de ilyen kis koronás ügyekben nem, ahol a szegényjogra alapot képező községi bizonyítvány kijárása neki munkában és utánjárásban többe kerül, mint az egész követelési öszszeg: akkor az, aki a nagy bíróságot, tehát tényleg az államot akarja igénybe venni, teljesen illetékmentesen van jogosítva perelni oly esetekben is, ahol nagyobb érdek van és ezzel szemben a kisebb érdekű tehát teljesen szegény ember illeték alá esik, illeték alá esik saját községével szemben, inig a többi nem esik illeték alá ott, ahol az állam szolgálatát veszi igénybe. De tovább megyek, t. képviselőház. Az illetékek rendesen az ellenfél által megtérítendő költségek. Már most, ha méltóztatnak elgondolni, hogy a végrehajtási törvény az egyáltalában lefoglalható oly vagyonra ... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék itt maradni a 68. §-nál. (Zaj a baloldalon.) Győrffy Gyula: Itt vagyok kérem! (Derültség a báloldalon.) Itt vagyok kérem, éjien ugy mint az igen t. igazságügyi minister ur, aki békebiró előtt lefolytatott peres eljárás rendjén a végrehajtási jogról, a végrehajtási illeték tekintetében tett egy nagyon megnyugtató kijelentést, tehát én is itt tartok, t. i. az ily követeléseket, azt az 5 K-ás összeget megítéli a békebiró, annak csak erkölcsi súlya van, mert a végrehajtás ós követelés kielégitését a törvény szerint nem biztosithatja. Méltóztatnak tudni, hogy a végrehajtási törvény a lefoglalható vagyont korlátozza, tehát ez az eljárás ezen perekben teljesen tárgytalan a félre nézve, mert rendesen olyan ellenféllel áll szemben, akinek a végrehajtási törvény értelmében lefoglalható vagyona nincs. (Igaz! TJgy van! bal felöl.) A végrehajtás tehát csakoly erkölcsi hatást jelent, mint a marasztaló ítélet, mert egyedül az ellenféltől függ, vájjon a békebiró által meghozott ítéletet hajlandó-e teljesíteni. Ha pedig igy áll a dolog, akkor kérdem, hogy lehet azt a szegény 5 K-ás embert még 1 K 20 fillér illetékkel sújtani, mikor semmi kilátása sincs arra, hogy az a neki jogosan megítélt követeléséhez hozzá is juthasson. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ha mindezeket figyelembe veszszük, akkor lehetetlen, hogy a t. igazságügyminister ur kitérjen azon konzekvenczia elől, hogy az ország legszegényebb osztályát nem szabad teljesen alap nélkül való, indokolatlan illetékekkel megterhelni. Tisztelettel kérem tehát az igazságügyminister urat, méltóztassék az idevonatkozó Platthy-féle indítványhoz hozzájárulni. (Helyeslés bal felöl.) Elnök: Ki a következő szónok? Mihályi Péter jegyző: Nóvák János! 19
