Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

5bO. országos ülés 191b Elnök: Kivan még valaki szólni? (Szalay László képviselő szólásra emelkedik.) Szalay László képviselő ur. Szalay László: T. képviselőház! Részben ugyanazon szempontok késztetnek felszólalásra, amelyek erre az előző szakasz tárgyalásánál Springer Ferencz t. képviselőtársamat vezették. Ez a 65. §. arról az esetről szól, amidőn a felebbviteli beadvány helytelen elnevezése esetében az illetéknek esetleges felemelése szükséges. Kimondja ez a szakasz, hogy a felebbviteli beadvány helytelen elnevezése esetében az illeték aszerint jár, amint a bíróság a felebbviteli beadványt tartalmához képest minősiti. Én a magam részéről a javaslatnak ezt az intézkedését teljesen helyesnek és korrektnek tekintem. A szakasz második bekezdése intézkedik abban a tekintetben, hogy a felebbviteli biróság miként minősiti a beadványt és ennek következtében, ha a már lerótt illeték felemelése válik szükségessé, miképen teljesitse az illetékköteles fél ezen kötelezettségét. . Ebben a tekintetben a szakasz szövege kimondja, hogy a birósági iroda tartozik figyelmeztetni, illetve felhívni az illetékköteles felet a felemelési illetéknek ezen okból és e czímen leendő kiegészítésére és kimondja azt is, hogy a bélyeg lerovására a félnek öt napi határidő engedtetik és a büntető következmények csakis ezen határidő eltelte után állanak be. En tárgyilagos bírálatunk igazolására készséggel elismerem, hogy ez a múlthoz képest haladás, mert a múltban a felet hasonló esetben felszólítás nélkül meglel etezték. Ellenben kifogásolom az utolsó bekezdés egyik rendelkezését. Az utolsó pont azt mondja, hogy ha bírói minősítés szerint a felebbviteli beadványra kevesebb illeték jár, mint amennyit arra felhasználtak, a feleslegesen lerótt illetéket a pénzügyigazgatóság az érdekelt fél kérelmére köteles visszautalni. Nagyon helyes, hogy a szakasz elrendeli a visszautalást, de semmi elfogadható ok nincs arra, hogy ez a visszautalás csak a fél kérelmére történjék, mert ez a félnek csak ujabb költségeket okoz. Én tehát javaslom, hogy »az érdekelt fél kérelmére« szavak a bekezdésből hagyassanak ki, hogy ekként a bekezdés intézkedése az legyen, hogy a fél részére az illeték minden külön kérelem nélkül visszautaltassék. Különben a szakaszt elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Bakonyi Samu ! Bakonyi Samu : T. képviselőház ! Készséggel osztozom abban, amit előttem szólott t. képviselőtársaim a szakasz intézkedéseinek helyességére nézve mondottak, de ez nem ment fel attól, hogy Szalay László t. képviselőtársam igen helyes módosítása érdekében fel ne szólaljak. Itt volna az alkalom annak bizonyítására, hogy a pénzügyi kormány mégsem tekinti a kincstárt mereven eg3^ privilegizált ügyfélnek, hanem olyan tényezőnek, amely mint az állam vagyonjogi képviselője, Julius 23-án, csütörtökön. 123 amellett, hogy az állam pénzügyi érdekeit megóvja, hivatalból figyelemmel kisérni köteles az állampolgárok érdekeit is. A pénzügyi közegek hivatalból ellenőrzik és ny lvántartják az illeték helyes lerovását. E funkcziójuk teljesítése közben automaticze kell, hogy rájöjjenek annak megállapítására, hogy fedi-e a a lerótt illeték a törvény szerint

1 járó illetéket. E tevékenységük közben megállapítják azt is, hogy a fél nem rótt-e le több illetéket, mint amenynyit kellett. Nincs tehát semmi jogczim arra, hogy a kincstár illetéktelenül visszatartsa a lerótt többletet, amelyet hivatalból amúgy is kiderített és nem engedhető meg, hogy visszaéljen a fél hanyagságával vagy figyelmetlenségével és megtartsa azt, amit a szakasznak a rendelkezései szerint is joga volna neki visszakövetelni. Ha egyszer felismeri a pénzügyi közeg a fél javára a különbséget, logikai következménye a felismerésnek az, hogy a fél javára mutatkozó különbség visszatérítése iránt hivatalból tegyenek kezdeményező lépéseket. Ezt kívánja azeráris etika is, ha ugyan ilyen fogalomról egyáltalában szó lehet e törvényjavaslat szelleme szerint. Egyáltalában sem erkölcsi, sem pénzügyi, sem jogi titulus itt nincs, méltóztassék azt belátni és hozzájárulni Szalay László t. barátom módosításának elfogadásához. Tegyünk már egyszer tanúbizonyságot arról, hogy az egyoldalúságot merev kincstári szempontból nem akarjuk keresztülforszirozni. (Helyeslés ba'felől.) Elnök : Kivan valaki szólni? (Nem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az igazságügyminister ur kivan szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. képviselőház ! Én itt igazán semmiféle kincstári érdeket nem látok és nagyon szívesen járulnék hozzá Szalay képviselő ur módos'tásához, ha azt keresztülvihetőnek tartanám. A helyzet azonban, felfogásom szerint, a következő. Annyi kétségtelen, hogy hivatalból ezt az illetéket nem lehet visszautalni, azért, mert a pénzügyi hatóság nem tudja, hogy a beadványra kevesebb illetéket ragasztottak.. A bíróság minősítése a döntő, nem a pénzügyi hatóságé. A bíróságot kellene tehát arra kötelezni hogy először állapítsa meg, hogy az ő minősítése szerint minő illeték jár a felebbviteli beadványra és azon esetben, ha kevesebb jár, akkor értesítse a pénzügyi hatóságokat, hogy hivatalból utalja vissza. Bocsánatot kérek, a biróság munkaterhének növelése helyett mégis egyszerűbb, ha közvetlenül az érdekelt fél ad be egy beadványt a visszatérítés iránt. Kérem a szakasz változatlanul elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: T. ház ! A 65. §-hoz egy módosítás adatott be Szalay László képviselő ur részéről. Én a szakasz eredeti bizottsági szövegére teszem föl a kérdést és azzal szembe fogom állítani Szalay képviselő ur módosítását. Amennyiben a t. ház a szakaszt az eredeti szövegezésben fogadja el, Szalay képviselő ur módosítása elesik. (Helyeslés.) 16*