Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

120 560. országos ülés 19ÍÍ Julius 23-án, csütörtökön. tott módosítás és azért én is kérném a t. házat, hogy a Preszly Elemér t. barátom által benyújtott módosításokat méltóztassék elfogadni. Az érdemi részhez nem kívánok szólni, de egy stiláris módosítást vagyok bátor ajánlani. A 63. §. második bekezdése a következőkép hangzik (olvassa) : »A hiánypótlás végett visszaadott felébbviteli beadványokra nézve az 56. §. második bekezdését megfelelően alkalmazni kell.« Szerintem ez a mondat teljesen magyartalan, magyar ember azt meg nem érti, hogy »megfelelően alkalmazni kell.« Indítványozom, hogy a 63. §. második bekezdése a következőképen hangozzék (olvassa): »A hiánypótlás végett visszaadott felebbviteli beadványokra nézve az 56. §. második bekezdése megfelelően alkalmazandó.* Elnök: Beadja a képviselő ur írásban az indítványt ? Justh János: Igen. Rögtön. Elnök: Olybá veszem, mintha Írásban adná be. Kivan még valaki szólni? Szalay László: T. ház ! Mint már előttem szólt t. képviselőtársaim kiemelték, ez a szakasz a felebbvitel visszavonása vagy visszautasítása esetén követendő eljárásra vonatkozik. Engem nem elégit ki sem a szakasz eredeti szerkezete, mely akként rendelkezik, hogy a felebbvitel visszavonása vagy'bármily okból való visszautasítása nem ad igényt az illeték visszakövetelésére, vagy a lerovási kötelezettség alól felmentésre, de nem elégit ki az a módosítás sem, amelyet a t. előadó ur terjesztett be és amelynek értelmében azon esetekben, ha a felebbezés elkésett, ha annak helye nincs, vagy ha a bíróság visszautasította, a már lerótt illeték visszatérítendő, illetve a még le nem rótt illeték lerovási kötelezettsége alól a fél felmentendő. Véleményem szerint ennek a szakasznak mind eredeti szövege, mind az előadó ur javaslata szerint módosítandó szövege beleütközik abba az alapelvbe, amelyre vonatkozóan Springer Ferencz t. képviselőtársam kimutatta, hogy minden vonatkozásban, talán némi kivételekkel érvényesülnie kellene. Már ivedig az alapelv a törvénykezési illeték megállapításánál mindig az, hogy ezzel megtérítendő az az ellenszolgáltatás, amelyet az állam a maga igazságügyi közegeivel a jogkereső közönségnek nyújt, ellenértéke annak a munkának, melyet a bíróságok végeznek, amelyeknek dotácziőját az állam adja. Már most, ha tekintetbe vesszük azt, amit Springer Ferencz t. barátom nagyon áttekinthetően és megérthetően kifejtett, hogy e felebbviteli illeték tulajdonképen a felebbviteli bíróság ítéletére fordított munkának ellenértékeként szerepel, akkor egyáltalán nem kívánhatja az állam az illetéket a jogkereső féltől, hiszen közegei munkát nem végeztek. A felebbezés visszavonása, vagy visszautasítása ugyanis érdemleges munkába nem kerül. De a javaslatnak ez a szakasza ellenkezik azzal a czéllal is, amelyet az indoklás ismételten kiemel. Ennek a javaslatnak azt a czélt is kellene szolgálnia, hogy a perek számát lehetőleg apassza, hogy a bíróságnak felesleges munkát ne okozzon és hogy a bírákat lehetőleg mentesítse felesleges tehertől. Már pedig, ha ez a szakasz akár az eredeti, akár a módosított szövegében megmarad, ha a felebbezések illetéke legtöbb esetben még visszavonás esetén sem téríttetik vissza a félnek, ennek természetes következménye lesz az, hogy az a fél, aki már egyszer bejelentette felebbezését és aki tudja, hogy az általa lerótt illetéket vissza nem kapja, vagy a le nem rótt illetéket neki ugy is meg kell fizetnie, bizonyára tartózkodni fog attól, hogy ezt a visszavonási jogát bármikor is érvényesítse. (Ugy van! balfelől.) Tehát elsősorban is a bíróság meg lesz terhelve felesleges és czéltalan munkával. Ha ellenben a fél tudja, hogy visszavonás esetén vagy megkapja a lerótt illetéket, vagy pedig mentesül a még le nem rótt illeték megfizetése alól, akkor nagyon természetes, hogy a felebbezési bíróságok teendője lényegesen apadni fog és nem lesz igazán czéltalan és felesleges munkával megterhelve. Az a szempont is figyelembe veendő ennél a kérdésnél, amelyet Jaczkó Pál t. barátom ezen szakaszra vonatkozó felszólalásában kiemelt, hogy igen sok esetben a felebbezés csak a jogok megóvása, mintegy gondolkodási idő nyerése czéljából jelentetik be, tehát természetes dolog, hogy módot és alkalmat kell nyújtani arra, hogy a fél ahelyett, hogy czéltalan és felesleges munkával terhelje a felebbezési bíróságot, a felebbezés visszavonására mintegy ösztönöztessék. Ezekből a szempontokból kiindulva, a magam részéről — amint már kiemeltem — sem az eredeti szöveget, sem az előadó ur által előterjesztett módosítást nem fogadom el, hanem csatlakozom a t. képviselőtársaim által beadott módosításokhoz és azokat elfogadásra ajánlom. (Helyeslés halj elöl.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Csermák Ernő képviselő ur. Csermák Ernő : T. képviselőház ! Ez a szakasz elvi szempontokból már kellőleg meg van világítva. Az előttem szólott t. képviselőtársaim kellőleg kimutatták, hogy az a rendszer, amelyet a pénzügyminister ur egyszer már elfogadott, itt megint meg van törve s hogy tehát vissza kell állítani a dolgot a maga helyes rendszerére és annak megfelelően ugy a visszavonás, mint a visszautasítás esetében vissza kell téríteni azt az illetéket, amelyet a kincstár különben ingyen szedne, anélkül, hogy azért bármiféle ellenértéket szolgáltatna. Én ezeket az indokokat kipótolni már nem akarom, mert kellőleg ki vannak fejtve, de tekintettel arra, hogy az előadó ur módosítása, vala-