Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.
Ülésnapok - 1910-560
110 560. országos ülés 191í Julius 23-án, csütörtökön. és 3. pontjai alatt felsorolt határozatok ellen a marasztalt felek kifogással, ellenmondással vagy keresettel élnek. Ez a szakasz a legszorosabb összefüggésben van a 44. §-szal, amelylyel szemben a t. barátaim aggodalmaikat előadták, (Ugy van! bálfélől.) Ezen aggodalmakat én is mindenben osztom ; osztom azon nézetüket, hogy ezen szakasz is viszszásságokra, komplikácziókra fog vezetni s hogy bizonyos tekintetben méltánytalan. Ezeket az aggodalmakat itt ismét elmondani nem akarom, hanem javaslom, hogy mivel a ház a 44. §-nál tett módosításokat nem fogadta el, a második, harmadik és negyedik bekezdés elhagyásával második bekezdésként a következő rendelkezés vétessék fel (olvassa) : »Ha pedig a határozatok után az illetéket készpénzben kell fizetni és az illeték kiszabása végett közölt váltóbirósági fizetési és biztosítási meghagyás és illetve a végrehajtást rendelő végzés ellen kifogásokat adtak be ; erről az illeték kiszabásával megbízott hivatal szintén értesítendő és a kifogások utáni eljárásban hozott jogerős végbatározat, ideértve a perbeszüntető végzéit is, esetleg pedig a létrejött birói cgyesség ugyanazzal közlendő. Kifogások beadása az illeték előírását és a már előirt illeték esedékességét és behajthatóságát jogerejü véghatározat, perbeszüntető végzés vagy birói egyesség beérkeztéig felfüggeszti.* Ajánlom módositványomat elfogadásra. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik % Mihályi Péter jegyző: Springer Ferencz ! Springer Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk ! balfelól.) Ez a szakasz szoros összefüggésben van a 44. §-szal és különösen ez a most proponált módosítás összefüggésben van a 44. §. második részével, ahol a fizetési meghagyásokról, a váltókeresetekről és a közjegyzői okiratok alapján kért végrehajtásokról van szó, amelyeknél megállapittatott az, hogy amennyiben készpénzzel fizetendő az illeték, tehát ötezer koronánál nagyobb ügyekről van szó, abban az esetben az illeték a határozat jogerejének bevárása nélkül szabandó ki és hajtandó be. Ebben az irányban a 44. §-nál ugyanolyan módosítás adatott be, aminőt Kállay Ubul t. barátom benyújtott, amely azt czélozza, hogy az eredeti állapotot, amely a múltban volt, állítsa helyre és pedig ugy a felek, mint a kincstár érdeke szempontjából. Ez az eljárás ugyanis, amely itt kontempláltatik, az adminisztrácziónak felesleges nehézségeket és viszont a feleknek felesleges kellemetlenségeket fog okozni, (Ugy van! a baloldalon.) mert igen gyakori esetben fog előfordulni az, hogy miután a jogerő bevárása nélkül szabatik ki az illeték, oly felek lesznek kénytelenek az illetéket befizetni, akiket utólag a bíróság a fizetés kötelezettsége alól felment amennyiben a hozott határozatot feloldja, vagy megváltoztatja és akkor az Ítéleti illetéket az ülető félnek megint vissza kell szolgáltatni. Hagy ezektől a felesleges adminisztraczionális munkáktól megkíméljük a kincstárt, ezt czélozta ez a javaslat. Most már a magam részéről érzem viszont annak a nehézségét, hogy ezt itt ennél a szakasznál megreparálni lehessen akkor, amikor a 44. §-ban most már körülbelül elvül ki van mondva az, hogy ezekben az ügyekben az illeték jogerő bevárása nélkül hajtandó be. Ennek következtében én érzem, hogy most itt egy kvázi azzal ellentétes intézkedést beiktatni nagyon nehéz volna. Mit mond ugyanis a 60. §. ? Megállapítja most már egyszerűen a módját annak, hogy mikép kell beszámítani azt az illetéket, amely a 44. §. alapján kiszabatott, ha a bíróság a kifogás folytán esetleg más határozatot hozott s ebben az irányban megállapítja, hogy ha ugyanaz a határozat, amelynek alapján a 44. §. értelmében kirovatott az illeték, akkor semmiféle intézkedére szükség nincs, miután ugyanazt a felet fogja terhelni az illeték. Azonban, ha most már az a határozat akár részben, akár egészben megváltozik, akkor már ugy-e a határozati illeték is akár részben, akár egészben megváltozik és ebben az esetben már az illetékkiszabási hivatalnak, ha megkapja a jogerős határozatot, intézkedést kell tennie, hogy ebben az ügyben a kibocsátott fizetési meghagyást rektifikálja olyan értelemben, hogy a fizetési meghagyásban kitüntetett összeget akár részben, akár egészben törli az ítélet értékéhez és eredményéhez képest. Ebből folyik továbbá az, hogy amennyiben akár egészben töröltetett az illeték, akár részben, azt elő kell irni a másik félnek a terhére. Itt röviden jeleztem azokat az adminisztraczionális teendőket, és méltóztatnak látni, hogy micsoda felesleges munkák származnak abból, ha az illetéket először előírom, azután behajtom, azután jön a másodszori előírás, törlés és visszafizetés. Ezeket az adminisztraczionális nehézségeket akartuk mi eliminálni a javaslatainkkal. Nagyon sajnálom, hogy ezt nem sikerült elérnünk a 44. §-nál és kevés a reményem, hogy ennél a szakasznál ezt megvalósítani tudjuk. Van ennek a pontnak egy másik része, amelyre én nagy súlyt helyezek és amelyre nézve elvárom a t. túloldalnak támogatását, mert ha valahol van igazság, akkor ebben a kérdésben van. Azt mondja t. i. a törvényjavaslat, hogy amennyiben az ilyeténképen lefizetett illetékre nézve utólag kiderül, hogy nem járt, azt vissza kell utalni. Azonban egy szóval sem emlékszik meg arról, hogy az ekkép a kincstár által illetéktelenül és alaptalanul beszedett illeték után annak a félnek az interkaláris kamatveszteségét megtérítsék. Mert az csak a legkevesebb, amit kívánhat az a fél, hogy ha tőle illetéktelenül szedtek be valamely illetéket, és utólag kiderül, hogy az neki visszajár, hogy akkor a befizetés napjától neki ezt a kamatot visszatérítsék. (Igaz ! Ugy van! balfelól.) Ennek következtében én, amennyiben Kállay Ubul t. barátom indítványa nem fogadtatnék el
