Képviselőházi napló, 1910. XXVI. kötet • 1914. julius 22–1915. május 6.

Ülésnapok - 1910-560

100 5Ő0. országos ülés Í9ik július 23-án, csütörtökön. az 55. §-ban. amit én őszintén sajnálok. Azonban módjában áll a t. kéj^viselő urnak meggyőződni, hogy a pénzügyminister ur által benyújtott törvényjavaslatban, amely a ház előtt fekszik, ez a sajtóhiba nem fordul elő; ez csak a bizottsági szövegben van meg. Ennek a sajtóhibának kijavitását, magának , a szakasznak pedig egyébként változatlan elfogadását kérem. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvá- l nitom. Következik a határozathozatal. Az 55. §-hoz Preszly Elemér és Sághy Gyula képviselő urak adtak be teljesen azonos tartalmú Írásbeli indítványokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy a szakasz 2. és 3. pontja hagyassák ki. A házszabályok értelmében a kérdést ugy fogom feltenni, elfogadja-e a ház az eredeti szöveget, a bizottság szövegezésében, igen vagy nem és amennyiben az elfogadtatnék, a módosítások természetesen elesnek. Magától értetődik, hogy a Szalay László t. képviselő ur által kimutatott sajtóhiba ki fog igazíttatni. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e az 55. §-t a bizottság által javasolt eredeti szerkezetében elfogadni, igen vagy nem? (Felkiáltásoh jobbfelöl: Igen!) Elfogadtat]k. Következik az 56. §. Vermes Zoltán jegyző: (olvassa az 56. §-t.) Sághy Gyula! Sághy Gyula : T. képviselőház ! Ámbár nem sok reményt táplálok az iránt, hogy indítványaim vagy módosításaim elfogadásra találjanak, mert eddigi tapasztalatom az, hogy az ezen oldalról benyújtott módosításokból, ha el is fogadtatik valami, sohasem fogadtatik el abban a szövegezésben, amint az beadatott és egyáltalában nem tudok még esetet, hogy egy erről az oldalról kezdsményezett módosítás ugy lett volna elfogadva, amint beterjesztetett . . . Hantos Elemér előadó : Dehogy nem ! Többet elfogadtunk ! Sághy Gyula : . . . hanem csak további módosítással, mégis felszólalok, teszem ezt kötelességérzetből, hog}r minden lehetőt megtegyünk arra, hogy e javaslat hibái kijavíttassanak. Etekintetben különben tegnap egy sajátszerű tapasztalatot is tettem. Az 54. §-nál egy olyan indítványt tettem, amely a dolog érdemét, lényegét semmiben nem érintette, amelynek egyediili czélja az volt, hogy a magyar nyelv szempontjából helyesebb szerkezetet érjünk el, hogy a magyar nyelv megrontását elkerüljük és ez a módosításom mégis mellőztetett, bár — ismétlem — érdemben abszolúte semmi változás nem következett volna be azáltal, ha el is fogadtatik. Ennek ellenére is, azt hiszem, csak kötelességemet teljesítem, mikor e javaslat egyes szakaszainál, így most az 5(3. §-nál is rámutatok azokra az igazságtalanságokra, amelyek a javaslat egyes intézkedései által a jogkereső feleket érik és megkísérlem ezeknek a sérelmeknek kijavitását és elhárítását. (Helyeslés balfelől.) Az 56. §. is azok közé tartozik, amelyekre nézve az indokolásban az van mondva, hogy hiszen eddig is igy volt. Erre én ismét csak azt mondhatom, hogy nem indok valaminek fentartására az, hogy eddig is ugy volt, ha annak igazságtalanságáról meggyőződünk. Előrebocsátom, hogy nem fogok azért tudományos fejtegetésekbe bocsátkozni, de mégis szükséges, hogy ezen szakasz jogi jelentőségét röviden jellemezzem. Az 56. szakasz egyik esetét képezi az úgynevezett összkötelmek egyik fajának. Tudjuk, hogy az összkötelmeknek két faját különböztetjük meg : az együttes és az egyetemleges kötelmeket. Az együttes kötelmekről nem szólok itt, csak annyit jegyezek meg, hogy az együttes kötelmeket, mint az összkötelmeknek egyik faját, csak egységes szerződés vagy végrendeleti intézkedés állapithatja meg. Olyan eset nincs, amelyben törvény állapítaná meg az együttes kötelem létesiilését. Ellenben egyetemleges kötelezettséget tulnyomólag a törvények állapítanak meg, mert azoknak csak akkor van lehetősége, szerződésből kifolyólag, ha az egyetemlegesség külön-külön önálló szerződéseknek köszöni létét. • Ezen 56. szakasz igazságtalanságának kimutatása végett csakis ezen utóbbiakról kívánok röviden szólni. Hiszen a törvényhozásokban olyan eset, amikor az egyetemlegességet a törvényhozások törvényben állapítják meg, egész általánosan előfordulókig mindössze csak három eset van. Ezen a törvényhozásokban előforduló mind a három különböző esetnél, ahol a törvény állapítja meg az egyetemleges kötelezettséget, a feleket kölcsönösen valami mulasztás, vagy valami hiba terheli. Hiszen mindjárt meglátjuk, hogy a három egyenként mikép jelentkezik. Az egyik eset az, ha többen, mint közös örökösök leltár jogkedvezmónye nélkül fogadják el az örökséget. Saját mulasztásuk következménye, hegy akkor mindenféle követelés tekintetében, tehát az állammal szemben fennálló illetékekre nézve és a hagyományok tekintetében is egyetemlegesen felelősség terheli őket, mert megvolt a módjuk ettől megszabadulni : tetszett volna nekik a leltár jegkedvezményét, amelyet mindenki igénybe vehet, igénybe venni. A második eset, amely a törvényben foglaltatik : a több gyámnak az esete. Ha a kiskorú mellé több gyámot rendelnek ki és ezek a vagyont közösen kezelik, vagy ha megosztják is a kezelést, de ehhez nem járul hozzá a gyámhatóság, akkor ők egyetemlegesen felelősek azért, mert mindanynyian együtt kötelesek a gyámolt vagyonát kezelni és egjmrást ellenőrizni. Ha nem ellenőrizték kellőleg egymást, akkor természetesen mulasztás, hiba terheli őket és ennek folytán az egyetemleges kötelezettség fennáll, de attól szabadulhatnak akkor, ha a kezelés megosztása tekintetében gyámhatóság jóváhagyását ki eszközlik. A legeklatánsabb azonban a harmadik eset, ahol kiderül, hogy általában a jogrend azt az